Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

B

37

Boglár

mozgalom almanachja (Bp., 1996, 65–66. p.); Standeisky Éva: Üldözött értelmiségiek a kora Kádár-korszakban: Zsigmond Gyula, Püski Sándor és társaik pere (Évkönyv X. – 2002, Bp., 1956-os Intézet, 169–190. p.); Halász Péter: Egy „izzó lelkű” magyar ember (Honismeret, 2004. 2, 34–38. p.); Híres gelenceiek: B. Gy. http://users.atw.hu/

gelenceszallas/Gelence/Bodorgyorgy.htm.

Fotó: Steib György archívuma

Élesztős László

Bogár István (1923. máj. 18. Őcsény – 1990. okt. 5. Szekszárd): tanító, népművelő, iskolaig. – Régi őcsényi középparaszti családból származott. Elemi isk.-it szülőfalujában, polgári isk.-it Szekszárdon végezte, majd a Nagykőrösi Ref. Líceum és Tanítóképző Int.-ben tanítói képesítést szerzett (1943), itt ismerkedett meg a néprajzi gyűjtőmunkával is. – Sárpilisen kántortanító (1943–1948), a helyi ált. isk. ig.-ja (1948–1971), a Tolna M.-i Tanács Vb. Művelődési Osztályán néprajzi felügyelő (1971–1975), a Szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ főmunkatársa (1975–1983). A Sárpilisi Népi Együttes vezetője (1946–1971), az Őcsényi Népi Együttes alapítója és művészeti vezetője (1952–1986). – A Sárköz néprajzával, népi hagyományaival, népi emlékeinek összegyűjtésével foglalkozott. Megalapította és vezette a Decsi Népi Együttest, a Decsi Asszonykórust, amely kiváló együttes címet és a Röpülj Páva versenyen aranyérmet nyert. Kezdeményezte és megszervezte a Sárközi Napok és a Sárközi Lakodalom c. rendezvénysorozatot (1966–1983) Szervezőmunkája mellett több ezer előadást tartott a Sárköz népdalairól, nyugdíjasként néprajzi táborokban vett részt (pl. sötétvölgyi úttörőtábor). – Szekszárd-Szőlőhegyen 1967-ben megalapította a Bogár-tanya néven ismertté vált néprajzi gyűjt

.-t, amely a Sárköz népi kultúráját mutatja be. – A M. Népköztársaság Érdemérem (1952), Köztársasági Érdemérem (1961), Szoc. Kultúráért (1961), Kiváló Népművelő (1962), Ifjúsági Érdemérem (1974), Tolna m.-i Tanács Alkotói Díja (1982). – Őcsényben utcát neveztek el róla, nevét viseli az őcsényi hagyományőrző egyesület és a sárpilisi ált. isk.

F. m.: Húsz év dallal tánccal. A sárpilisi Népi Együttes története (Pécs 1966).

Irod.: Féja Géza: Sarjadás. Sárközi élmények és utazások (Bp., 1963); Kunszabó Ferenc: Sárköz (Bp., 1972); Balázs Kovács Sándor: Fejezetek Sárpilis történetéből (Szekszárd, 2006, 129–139. p.).

Fotó: Tóthné Bogár Éva felv., a család tulajdona Balázs Kovács Sándor

Boglár Lajos (1929. dec. 27. São Paolo, Brazí

lia – 2004. szept. 23. Bp.): etnológus, amerikanista, Latin-Amerika-specialista. – Édesapja, (id.) vitéz Boglár [Bellovits] Lajos (1891–1945) m. konzul São Paolo-ban (1928–1942), aki könyvet írt a brazíliai magyarokról, és expedíciót vezetett a Mato Grossóba. – A bp.-i Petőfi Sándor Gimn.-ban érettségizett (1948). Az ELTE BTK-n esztétikai és művészettörténeti, majd egyetemes néprajzi, régészeti és embertani tanulmányokat végzett (1948–1954), s muzeológusi (egyetemes néprajz specializáció) diplomát szerzett. Tanárai közül különösen mentora, Vajda László egyetemes néprajzi előadásai voltak rá nagy hatással; mellette Diószegi Vilmos, Bodrogi Tibor, Barabás Jenő és Gunda Béla, ill. Malán Mihály (embertan), Banner János (régészet), Oroszlán Zoltán (muzeográfia) kurzusait hallgatta. A történelem (néprajz) tud.-ok kandidátusa (1969, A nambikuara indiánok néprajza

c. értekezésével), a szociológiai tud. doktora (DSc, 1999, Mítosz és kultúra: két esettanulmány

c. monográfiájával). – Első munkahelye a Néprajzi Múz. volt, ahol közel harminc évig az Amerika gyűjt. muzeológus kezelője (1953–1979), emellett 1970-től a Nemzetközi Osztály vezetője is. A múz.-ban számos kiáll.-t rendezett, többek között Az őstársadalmaktól a civilizációig c. et

nológiai tárlatot (Ecsedy Csabával). A Tőkei Ferenc vezette MTA Orientalisztikai Munkaközösség tud.-os főmunkatársa (1979–1991). Az egy.-i oktatásba 1975-ben, az ELTE BTK Folklore Tanszékén meghirdetett „A világ népei” kurzus keretében kapcsolódott be; 1981-ben címzetes egy.-i docensi kinevezést kapott. 1990-ben a Soros Alapítvány támogatásával az ELTE BTK-n létrehozta a hazai kulturális antropológia első hivatalos műhelyét (Kulturális Antropológiai Program), ami 1993-tól önálló egy.-i szakcsoportként működött (ma az ELTE TáTK Kulturá-