Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
V
392 Vuia mészetes környezet számára súlyos gondokkal járó emberi tevékenység árnyoldalaira is. – A Pulszky Társaság – M. Múz.-i Egyesület alapító tagja, számos szakmai társaság tagja volt (Association for Tropical Lepidoptera, M. Biológiai Társaság, M. Földrajzi Társaság, M. Rovartani Társaság). Szerkesztőbiz.-ok tanácsadó testületében is részt vett (Földgömb, Holarctic Lepidoptera, Tropical Lepidoptera), vagy segédkezett a folyóirat szerkesztésében (Állattani Közlemények, Folia entomologica hungarica). – Frivaldszky Imre-em lékérem bronz fokozata (M. Rovartani Társaság, 1974), Teleki Sámuel-érem (M. Földrajzi Társaság, 1991), Tud.-os Díj (Pest M. Önkormányzata, 1996). F. m.: Lepkék, pillék, pillangók . Mészáros Zoltánnal (Bp., 1972; lengyelül: Warszawa, 1979); Araszolólepkék I. – Geo metridae I. (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae. 137. füzet. Bp., 1980); Időjós élővilág . Hercegh Évával (Bp., 1981; oroszul: Moszkva, 1985); Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában (Bp., 1990); Medvelepkék, szenderek és szövőlepkék – Arctiidae, Sphinges et Bombyces. Társszer zőkkel (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae . 166. füzet. Bp., 2002); Ausztrália és Óceánia. Új-Guineától a Hawaii-szigetekig (Bp., 2003); Óceánok – Sarkvidékek . Az Arktisztól az Antarktiszig (Bp., 2006); Magyarország nemzeti parkjai (Bp., 2006; angol és német nyelven is); Afrika. Az Atlasztól a Fokföldig (Bp., 2012); Trópusi tája kon (Bp., 2012); A Börzsönytáj lepkevilága (Szob, 2021). Irod. Bálint Zsolt: In memoriam Dr. V. A. (1941–2021). Búcsú a lepkész-muzeológustól. (Hunor magazin 6, 2021, 36–37. p.). Bálint Zsolt: Személyes emlékezés Dr. V. A.-ra (Rovarász Híradó, 102, 2021, 8–10. p.); Bálint Zsolt: In Memorian Dr. A. V. (1941–2021) (Lepidoptera Novae 14. 2021, 50–52. p.). Fotó: A Földgömb (https://afoldgomb.hu/impresszum/ szerzok/vojnits-andras) Bálint Zsolt Vuia Romulus (1887. jan. 28. Nagykomlós – 1963. júl. 2. Bukarest): tanár, etnográfus, geográfus, múzeumig. – Szülei pedagógusok, apja, Iuliu Vuia több isk.-i tankönyv szerzője. – Tanulmányait szülőfalu jában, majd Szászvárosban és Temesváron végezte. Bp.-en érettségizett (1906), majd uo. az Állami Polgári Isk.-i Tanítóképző Int.-ben tanult (1907–1910). Bp.-i tanulmányai idején – vsz. tanára, Herrmann Antal hatására – a Néprajzi Múz.-ban végzett szakmai gyakorlatot. 1910 nyarán, Herrmann ajánlólevelével, Berlinben Felix von Luschan professzor etnológiai és antropológiai előadásait hallgatta, s a Museum für Völkerkundeben volt gyakorlaton. 1910 szept.-étől a Hunyad vm.-i Hátszegen az Államilag segélyezett községi felső kereskedelmi isk. tanára, 1919-ben ig.-ja. Ebben az időszakban kezdte meg néprajzi kutatásait a környék – Hátszeg vidéke és Erdőhátság – falvaiban. 1920. jan. 20-án kinevezték az erdélyi, bánsági és a partiumi múz.ok felügyelőjévé. A frissen alakult Universitatea din Cluj Földrajz és Történelem Karán szerzett oklevelet (1921), majd doktori címet (1924). Hát szeg és Erdőhátság. Antropogeográfiai és néprajzi tanulmány c. doktori disszertációjában az 1910-es évek elejétől végzett kutatásainak eredményeit közölte. A Földrajz és Történelem Kar tanársegéde (1921), adjunktusa (1921–1926), majd a Bölcsészkar Néprajz és folklór szakán helyettes (1926–1939), végül teljes jogú professzor (1939–1947). Egy.-i oktatói munkájához kapcsolódik a kolozsvári néprajzkör (Cercul de studii etnografice și folclorice) alapítása és vezetése. Kutatói és oktatói munkájához mérhető jelentőségű múzeumteremtő és -irányító munkássága. A Muzeul Etnografic al Ardealului [Erdélyi Néprajzi Múzeum] kolozsvá ri létrehozását előkészítő biz. tagja (1922), majd az 1923. jan. 1-jén hivatalosan is létrejött intézmény vezetője, nyugdíjazásáig (1947). Az intézmény törzsgyűjt.-ének alapját ~ hátszegi, erdőhátsági, bánsági (1922), Belényes környéki, máramarosi (1925), Nagybánya, Fogaras, Belényes és Beszterce környéki (1928) kutatásai során gyűjtött tárgyak képezték. A múz. fotónegatív-gyűjt.-e, ill. a fotótár legrégebbi felvételei ~ 1910-es évekbeli gyűjtései során készültek. 1931-ben szétküldött, a tradicionális lakóházra vonatkozó kérdőívére érkezett válaszok alkotják a múz. adattárát (Arhiva Etnografică și folclorică a Muzeului Etno grafic al Ardealului). Erőfeszítéseinek köszön hetően az általa vezetett intézmény 1929-ben szabadtéri részleggel bővült. Az 1932-ben törvény által is megerősített Muzeul Etnografic în aer liber Romá nia első szabadtéri néprajzi múz.-a. A II. bécsi döntés után az egy. és a múz. Nagyszebenbe költözött; ~ is ott folytatta oktatói és múzeumvezetői tevékenységét (1940–1945). A háború után visszatért Kolozsvárra, nyugdíjazása után Bukarestben telepedett le. A Román Tud.-os Akad. Néprajzi Osztályának kutatója (1955–1957), majd haláláig osztályvezetője (1957–1963). – A Berliner Ge-
