Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
V
393 Vujić sellschaft fur Anthropolgie, Ethnologie und Urgeschichte, a Societatea Română de Geografie tagja, a bécsi Verein für Volkskunde l. tagja, a Societatea Etnografică Română alapító tagja és első titkára. – 1993-ban, alapításának 70. évfordulójának évében az Erdélyi Néprajzi Múz. szabadtéri részlegét alapítójáról nevezték el (Romulus Vuia Nemzeti Etnográfiai Park / Parcul Etnografic Națio nal „Romulus Vuia”). Az intézmény székhelyén látható ~ m ellszobra (Ilarion Voinea alkotása, 1999). F. m.: Țara Hațegului și Regiunea Pădurenilor. Studiu ant ropogeografic și etnografic (Cluj, 1926); Le mus ée ethnogra phique de Transylvanie à Cluj ( Mouseion, 1928); Etnografie, etnologie, folclor. Definiția și domeniul (Cluj, 1931); The roumain hobby-horse, the Călușar (Journal of the English Folk Dance and Song Society, 1935, 97–107. p.); Le village roumain de Transylvanie et du Banat (București, 1937); Portul popular al pădurenilor din Regiunea Hunedoara (București, 1958); A román település- és és lakóházkutatás legújabb eredményei (Műveltség és Hagyomány, 1960 , 35–66. p.); Portul popular din țara Hațegului și Bazinul de la Hațeg (Bukarest, 1962); Tipuri de păstorit la români (sec. XIX–început sec. XX) . (Bukarest, 1964); Irod.: Onișor, Teodor: R. V. (Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei [AMET], pe anii 1962-1964, Cluj, 1966, 277. p.); Kósa László: V. R. levelei Herrmann Antalhoz (Ethnographia, 100, 1989. 1–4, 189–194. p. ); Sălăgean, Tudor: Începuturile Muzeului Etnografic al Ardealului (1922–1928). Contribuții documentare (AMET, 1997, 315–338. p. ); Pop, Laura Cristina: R. V. (1887–1963) (Stan, Anamaria [coord.]: Universitatea din Cluj. Vol. III. Facultatea de Litere și Filosofie, 2019). Fotó: Erdélyi Néprajzi Múz., 1929. Tötszegi Tekla Vujić Jovan-Joca (1863. júl. 13. Zenta – 1934. szept. 12. Belgrád): földbirtokos, képviselő, műgyűjtő, az első szerb magánmúz. alapító tulajdonosa. – A polgári isk.-át Zentán (1873), a gimn.-ot Szegeden, a piaristáknál (1876–1877), ill. Pozsonyban végezte (1877–1881). Bécsben megkezdett (1881) bölcsészeti tanulmányait családi okokból megszakította, s a Magyaróvári M. Kir. Gazdasági Akad. hallgatója lett (1882–1885). – Diplomájának megszerzése után visszatért Zentára, fokozatosan átvette a családi birtokot, s a tanulmányai során megszerzett tudását kamatoztatva igazi mintagazdaságot hozott létre. Egyidejűleg politikusként és a szerb ügyek támogatójaként közéleti szerepet is felvállalt. Sokat utazott, bejárta a délszláv vidékeket, megismerkedett a népi hagyományokkal, a hagyományos tárgyi kultúrával, vmint a 18–19. sz.-i szerb festészettel is. Európa nagyobb városaiban múz.-okat, képtárakat, könyvtárakat, antikváriumokat látogatott, s – személyesen vagy megbízottjai által – lassan elkezdte gyarapítani gyűjt.-ét; elsősorban a szerb történelemmel, kultúrával bármi módon kapcsolódó kéziratokat, könyveket, tárgyakat, festményeket vásárolta meg. Kiterjedt ismeretségi köre pótolta a hiányos tudást, hiszen gyűjtőszenvedélyét a 19. sz.-i romantikából eredő hazafias érzelmek táplálták. – Múz.-a műtárgyait négy részre osztva katalogizálta: festmények (375); rajzok (59); metszetek és fényképek (983); fegyverek, ékszerek, hangszerek, edények, főleg néprajzi tárgyak (180). Könyvtárát, levéltárát szintén katalogizálta. Még halála előtt rendelkezett gazdagnak mondható gyűjt.-e sorsáról: egyes részei a belgrádi Svetozar Marković Egy.-i Könyvtárba (könyvek, iratok), a belgrádi egy. tulajdonába (1945 után a belgrádi Nemzeti Múz.-ba) és az újvidéki Szerb Maticába (festmények) kerültek. – A zentai házában maradt, zömmel hungarica (iratok, könyvek), ill. zentai vonatkozású dokumentumok, tárgyak sorsát illetően felkínálta azt a városnak múz., levéltár és könyvtár alapításának céljára, ennek kivitelezését azonban halála megakadályozta. A II. vh. után megalakuló Városi Múz. -ba és történelmi levéltár ba vásárlás útján mégis jelentős számban és értékben kerültek m., ill. helytörténeti vonatkozású tételek: folyóiratok, hírlapok, könyvek, dokumentumok. A rokoni kapcsolatok folytán egy gyűjt.-en keresztül került a két intézménybe a Dudás család hagyatékának töredéke is. – Szerteágazó tevékenységét állami kitüntetésekkel díjazták: Szent Száva Érdemrend IV., III. és II. fokozata. A két világháború közötti Jugoszlávia legtekintélyesebb közművelődési és tud.-os intézményeinek elismerését is kiérdemelte. – Mellszobrát Zentán, a Tisza-híd feljárója mellett állították fel (2007). Irod.: Senta. Zbornik priloga za istoriju grada. Szerk. Knežević, Milivoje V. (Senta, 1935, 113–128. p.); Zbirka Joce Vujića. Katalog slika, skulptura i crteža (Beograd, 1989); Filipović, Danica–Marković Nikola: Joca Vujić, veliki dobrotvor Beogradskog univerziteta i Univerzitetske biblioteke (Beograd, 2012). Fotó: Uroš Predić festménye: Joca Vujić, 1926. Pejin Attila
