Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

V

391

Vojnits

francia–m.–román szakos oklevelet (1928), majd egy évig Párizsban és Grenoble-ban egészítette ki tanulmányait, s Tours és Lausanne egy.-ein képezte magát (1930–1931). A Bolyai Tudományegy.-en doktorált (1945). – 1928-tól a Bethlen Koll.-ban és főleg annak a tanítóképzőjében tanított magyart és franciát. Ő ismerte fel Sütő András írói tehetségét. 1944/45-ben a D-erdélyi román hatóságok a hírhedt târgu jiui (zsilvásárhelyi) lágerbe internálták. 1953-ban „rossz származása” miatt elbocsátották a tanügyből. 1956-ban a koll.-tól különválasztott, az államtól elkobzott nagykönyvtárban kapott könyvtárosi állást, onnan vonult nyugdíjba (1968). Az akkori nehéz időkben sikerült megőriznie a könyvtár igen gazdag gyűjt.-eit, s az oda érkező kutatóknak számos ritka kiadványra, kéziratra hívta fel a figyelmét. Utolsó éveit főleg Kolozsvárt töltötte, de kívánsága szerint szülővárosában temették el. – Irodalmi munkásságát az 1930-as évek elején az Erdélyi Fiatalok csoportjában kezdte, 1930-tól az Erdélyi Helikonban is közölte írásait. Meghívást kapott a marosvécsi Helikon-találkozóra (1942). A II. bécsi döntés (1940) után a D-erdélyi m. irodalmi élet egyik szervezője lett. Összeáll. a Romániai magyar írók antológiáját (Nagyenyed, 1943), szerk. a Havi Szemle

c. irodalmi lapot (1943–1944). Ek

koriban talált rá igazi témájára: Erdély és különösen Nagyenyed 17–20. sz.-i művelődéstörténetére. Az isk. szinte valamennyi jelentős tanítványáról, az ottani művelődési mozgalmakról forrásértékű tanulmányokat írt. Foglalkoztatta még a tárgyi és szellemi néprajz, vmint a gyermekirodalom. Több (nép)mesegyűjt.-t rendezett sajtó alá. A legtöbb erdélyi, s néhány mo.-i folyóiratnak munkatársa volt. – A bp.-i Ref. Teológiai Akad. díszdoktorrá avatta (1987), ugyanakkor megkapta az Áprily-díjat is. Két leánya emlékére létre hozta a V. Zs.-díjat, amelyet évente a Bethlen Koll. irodalom iránti érdeklődésével kitűnt ballagó diákja kap meg. – Álneve, szignói: Tinódi Gábor, nd, a. d.

F. m.: A Bethlen-kollégiumi színjátszás a XVII. és XVIII. században (Kolozsvár, 1943); A nagyenyedi Bethlen-kol

légium ifjúságának irodalmi törekvései a reform-korszak kezdetén (Kolozsvár, 1943); Tudománnyal és cselekedettel.

Tanulmányok (Bukarest, 1968); Áprily Lajos – az ember és a költő (Bukarest, 1972); Jókai Erdélyben

(Bukarest, 1975);

Művelődés és népszolgálat (Bukarest, 1983); Az enyedi kohó

(Bp., 1986); Enyedi évek, enyedi emberek

(Csíkszereda, 1998).

Irod.: Mikó Imre: V. Zs. hetvenéves (Utunk, XXXI., 1976. 24. sz. jún. 11., 4. p.); Lászlóffy Aladár: V. Zs. 80 éves (Utunk, XLI., 1986. 25. sz. jún. 20., 4. p.); Kötő József: V. Zs. (Erdélyi Múzeum, LX., 1998. 1–2., 96–97. p.); Sütő András: Szeretve tisztelt, drága Tanár Úr (Magyar Napló, X., 1998. 3., 54. p.); Kovács Ferenc: 100 éve született V. Zs. (Művelődés, LIX., 2006. 5., 18–19. p.). ÚMÉL VI: 1261. p.; RMIL V/2.: 1180–1181. p.

Fotó: Győrfi Dénes: V. Zs. egykori tanítványa emlékezetében. http://szabadsag.ro/-/vita-zsigmond-egykori-tanitvanya-emlekezeteben

Gaal György

Vojnits András Mátyás (1941. jan. 2. Bp. – 2021. ápr. 5. Bp.): entomológus, muzeológus, taxonómus, fotográfus szakíró, utazó. – A bácskai (Bajsa) Vojnits (Vojnich) család leszármazottja, apai ágon a vadász és Afrika-utazó ~ Oszkár (1864–1914) rokona. – A bp.-i II. Rákóczi Ferenc Gimn.-ban érettségizett (1959). Az ELTE TTK biológia–

földrajz szakán végzett (1965). – Bp.-en a Növényvédelmi Kutatóint.-ben (1965–1972), majd a M. Természettud.-i Múz.

lepkegyűjt.-ében dolgozott (1972–1994). 1994-től nyugdíjazásáig a dabasi Táncsics Mihály Gimn.ban tanított. – Entomológusként behatóan foglalkozott a rovarok, elsősorban a lepkék vándorlásával, ill. hazánk nemzeti parkjainak faun isztikai feltárásával. Taxonómusként szakmai körökben az Eupithecini

lepketribusz specialistájaként vált ismertté. Több száz fajt írt le a tud. számára, ezek névhordozó és szekunder típusanyaga nagyrészt Bp.-en található. Nevéhez fűződik az 1986-ban Bp.-en megrendezett II. Európai lepkészkongresz

szus megszervezése, amelyre a tengerentúlról is érkeztek kollégák. Jelentős ismeretterjesztő tevékenysége, a megszámlálhatatlan, különféle cikken túl az állatvilággal kapcsolatos könyveit lengyel és orosz nyelvre is lefordították. – Muzeológusként expedíciós tevékenységével jelentősen gyarapította a gyűjt.-t. Többször járt egzotikus ázsiai és afrikai országokban, eljutott Ausztráliába, az Urál sarkköri területére, és megmászta a Kilimandzsárót. Gimn.-i tanárként folytatta intenzív expedíciós utazásait, a D-amerikai kontinens kivételével az összes földrészen járt. Utazásait nagyszerű fényképekkel dokumentálta, részletes naplót vezetett. Ezek alapján albumok, cikksorozatok, könyvek, útirajzok és dokumentumfilmek készültek, amelyek segítségével kiválóan érzékeltette a modern ember vívmányait, de rámutatott a ter-