Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
367 Tulogdy F. m.: Népvándorláskori telepnyomok Bokros határában (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960–1962 [Szeged, 1962], 3–8. p.); X–XI. századi magyar temető Békésen (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960–62 [1962], 9–38. p.); Beiträge zur Spätbronzezeit des südlichen Teils der Ungarischen Tiefebene (Acta Archaeologia Academiae Scientiarum Hungaricae, 15, 1963, 85–122. p.); Megjegy zések a Körös csoport relatív időrendjéhez (Archaeologiai Értesítő, 91, 1964, 67–86. p.); Ein neolitisches Hausmo dellfragment von Röszke (Acta Universitatis de Attila József nominatae: Acta Antiqua et Archaeologica, 10, 1966, 11–26. p.); A Körös-csoport lakóházáról. Újkőkori házmodell-töredék Röszkéről (Archaeologiai Értesítő, 93, 1966, 235–240. p.); A Körös-csoport barbotin kerá miájáról (Archaeologiai Értesítő, 95, 1968, 6–12. p.); Bemerkungen zur Chronologie des Frühneolithikums auf dem Süd-Alföld (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966/67-2, 1968, 35–40. p.); Beiträge zur Chronologie des Neolithikums in Mitteltheissgebiet (Študijné Zvesti Archeologického Ústavu SAV [ ŠtZ], 17, 1969, 467–480. p.); Die Bestattungen der Körös-Gruppe (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969-2, 5–15. p.); Körös-Gruppe– Linienbandkeramik — A Körös csoport és a vonaldíszes kerámia (Alba Regia, 12, 1971, 71–76. p.); Das bronze zeitliche Gräberfeld bei Tápé (Fontes Archaeologici Hungaricae, Bp., 1975); Szer monostorától Ópusztaszerig. Zombori Istvánnal (Bp., 1980); A szegedi nagytáj bronz- és koravaskorának néhány kérdéséről – Über einige Probleme der Bronze- und Früheisenzeit des szegeder Großraumes (Acta Antiqua et Archaeologica, Supplementum, 5, 1985, 3–16. p.); Frühneolithische Importgegenstände aus dem Marosmündungsgebiet. In: Neolithic of Southeastern Europe and its Near Eastern Connections (International Conference 1987. Szolnok–Szeged. Varia Archaeologica Hungarica, 2. Bp., 1989, 311–316. p.); Újkőkori isten szobrok attribútumokkal – Neolithic idols with special attributes (Archaeologiai Értesítő, 119, 1992, 57–61. p.); „...messzelátó Hegy gyanánt szolgált...” Szer monostor templomának építéstörténete (Szeged, 1998); A unique Neolithic find from Röszke. In: Morgenrot der Kulturen. Frühe Etappen der Menschheitsgeschichte in Mittel- und Süd-osteuropa. Festschrift für Nándor Kalicz zum 75. Geburtstag. Hrsg.: Jerem, E.–Raczky, P. (Bp., 2003, 109–113. p.); Régi adósságaim II. Gyálarét-Szilágyi-major (Ősrégészeti Levelek, 6, 2004. 6, 13–26. p.); Múltbalátó – Régészetünk nagy pillanatai (Bp., 2005). Irod.: Önéletrajza: Évgyűrűk (Sopron–Szódó–Kulcsod–Solt–Komárom–Bp.–Szeged) (Múltunk emlékei 2, 2003, 8–9. p.); T. O. publikációi (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, 2, 1996, 579–583. p.); T. O. irodalmi munkássága. In: T. O. 70. születésnapi lap. Szerk.: Bende L.–Lőrinczy G. (Szeged, 2004, 41–43. p.); Fodor István: T. O. 60. éves. In: A kőkortól a középkorig. Szerk. Lőrinczy Gábor (Szeged, 1994, 9–14. p.); T. O. In: A hagyomány szolgálatában. Szerk. Lengyel A. (Szeged, 2002, 262. p.); Fodor István: A hazatért pannóniai. Portrévázlat T. O.-ról (uo., 96–99. p.); T. O. In: A Móra Ferenc Múzeum 125 éve. Szerk. Zombori István (Szeged, 2008, 223–224. p.); RÚL 18: 204. p. Fotó: Lőrinczy Gábor felv., In: A kőkortól a középkorig. Szeged, 1994. Lőrinczy Gábor Tulogdy János; Tulogdi (1891. okt. 12. Torda, Torda-Aranyos vm. – 1979. okt. 1. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): földrajztudós, egy.-i tanár. – Édesapja, Tulogdi Soma, a kolozsmonostori Gazdasági Tanint. (utóbb Akad.) gazdasági intézője, a tordai állami gazdasági telep főintézője. – A kolozsvári Ref. Koll.-ban érettségizett (1909), majd a Ferenc József Tudo mányegy.-en természetrajz–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1919). Bp.-en földtan–ásványtan–földrajz szakcsoportból doktorált Kolozsvár környékének pleistocen képződ ményei c. disszertációjával (1925. okt.); megjelent: Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. 6. sz.). – Az Ásvány- és Földtani Int.-ben gyakornok Szádeczky-Kardoss Gyula professzor mellett (1912–1914). 1914-ben behívták katonának, 1915-ben a galíciai harcokban comblövés következtében maradandó lábsérülést szenvedett, 1918-ban többszörösen kitüntetett hadnagyként szerelt le. 1918 őszétől a kolozsvári Ref. Koll. helyettes tanára, a természetrajzi gyűjt. őre és gyarapítója, 1921-től r. tanár. A bécsi döntést követően Kolozsvárra visszatérő Ferenc József Tudományegy.-en az „Erdély földje földrajzi kialakulásáról” tárgykör magántanárává habilitálták (1943). Az átmenetileg működő Kolozsvári M. Tudományegy. 1945. febr. 2-ától a földrajz nyilvános rk. tanárának hívta meg, majd okt. 1-jén a megalakuló Bolyai Tudományegy.-re r. tanári kinevezést kapott. 1959-ben, a Bolyai Tudományegy. beolvasztásos felszámolásakor nyugdíjazták. Mind a koll.-ban, mind az egy.-en nagyhatású oktató-nevelő munkát fejtett ki, földrajztud.-i isk.-t teremtett. – A természetföldrajz majd’ mindegyik ágával foglalkozott, úttörő volt a barlangkutatásban. Főleg Erdély, ezen belül
