Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
368 Turányi Kolozsvár, Torda és Kalotaszeg földrajzi viszonyait tanulmányozta. Kitartó természetjáró és természetvédő volt, a turizmust maga is szervezte. A repülés, a modellezés rajongójaként élete legnagyobb élményének tartotta a Zeppelin léghajójában megtett hét és fél órás repülését. Sok mo.-i és külföldi kongresszuson vett részt, s tartott előadást, így még a Szentföldre és Egyiptomba is eljutott. Szuggesztív és népszerű előadónak ismerték, mindig személyes élményekkel tette élvezetessé témáját. Bár összefoglaló nagy munkát nem írt, több mint 150 tanulmány és népszerűsítő cikk szerzője. Ezek az Erdélyi Mú zeum, az Ifjú Erdély, a Magyar Nép, a Pásztortűz, a Református Szemle hasábjain és emlékkötetek ben jelentek meg. – Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) egyik szervezője, egy ideig alelnöke és Erdély c. folyóiratának szerkesztőbiz.-i tagja (1936-tól). Az Erdélyi Múz.-Egyesület (EME) Természettud.-i Szakosztályának választmányi (1920-tól), ill. az 1940-es években az igazgatóválasztmány tagja volt, kiküldték az EME tulajdonát képező Föld- és Őslénytani Tár tárvizsgáló biz.-ába. – A M. Természettud.-i Társulat (1910-től), a M. Földrajzi Társaság tagja (1922-től), a M. Karszt- és Barlangkutató Társulat tb. tagja (1969). – Születésének 100. évfordulóján, 1991. okt. 11–12-én Kolozsvárt, 120. évfordulóján, 2011. dec. 17-én a Sapientia Egy.-en rendeztek emlékkonferenciát a tiszteletére. Az 1990-ben újjáalakult Ref. Koll. díszterme számára megfestették portréját (Cs. Erdős Tibor festőművész alkotása). F. m.: Erdély geológiája (Cluj-Kolozsvár, 1925); Állattan. M. tannyelvű középisk.-k I. oszt. számára (Cluj-Kolozsvár, 1925; 2. kiad. 1935); A Székelyföld földrajza (H. n., 1929); Turisták és cserkészek könyve . I. köt. (Cluj, 1929); Erdély kis turistakalauza (Bp., 1940); Természetjárók könyve (Bukarest, 1959); Földrajzi kislexikon. Madarász Antallal, Balás Árpáddal (Bukarest, 1976). Irod.: Mikó Imre: T. tanár úr (Utunk, XXXI., 1976. 41. sz. 2. p.); Dénes György: Búcsú T. J.-tól (Karszt és Barlang, 1979. 1–2., 40–42. p. bibl.-val); Ádám László: Dr. T. J. 1891–1979 (Földrajzi Közlemények, CIV., 1980. 3., 287–290. p.); Tövissi József: T. J. születésének 100. évfordulója (Művelődés, XL., 1991. 10., 31–34. p.); Ajtay Ferenc László: Száz éve született T. J. (1891–1979) (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 10., 1991, 3–8. p.); Tiszteletkötet nemzedékek mentorának, a jeles természettudós, dr. T. J. emlékezetére. Szerk. Nagy Arisztid, Bulbuk Jenő (Bp.–Kolozsvár, 2008). ÚMÉL VI: 906–907. p.; RMIL 5/2.: 946–947. p. * Tulogdi eleinte -i-vel írta a nevét, az 1920-as években áttért az -y-os írásra, a megemlékezések, lexikonok hol így, hol úgy írják. Fotó: Nagy Arisztid: Emlékezés T. J. professzorra. (Magiszter 5. 3–4. sz. 2007) Gaal György Turányi Sándor (1957. szept. 1. Esztergom – 2011. nov. 21. Esztergom): restaurátor művész. – Az esztergomi Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépisk.-ban érettségizett. Az esztergomi Balassa Bálint Múz.-ban adminisztratív munkakörben kezdett dolgozni (1976-tól), majd átkerült a Dunai Vízlépcsővel kapcsolatosan az Esztergom-környéki ásatásokat kiszolgáló, Esztergomba kihelyezett MNM Dunai Vízlépcső restaurátorműhelybe, amit a Balassa Múz. ig.-ja felügyelt. Elvégezte a Múz.-i Restaurátor és Módszertani Központ által szervezett restaurátor és konzervátor (alap)tanf.-ot (1980. márc.), ezt követően a Balassa Múz. restaurátori munkakörben alkalmazta; régészeti tömeganyagot, főként kerámiát és fémeket restaurált (római veretes láda, numizmatikai anyagok). A M. Képzőművészeti Főisk. Restaurátorképző Int.-ének tárgyrestaurátor l. tagozatán farestaurátor-művész diplomát szerzett (1988. nov. 4.); diplomamunkája egy Osztrák rokokó asztal restaurálása volt (kézirata: MNM Restaurátor Szakkönyvtár, Ltsz.:15341-88.). A Balassi Múz. saját rendezésű régészeti, helytörténeti és képzőművészeti kiáll.-ainak létrehozásában az egyik kulcsember volt; „ezer-mesterségbeli” tudását korábban a vele egy udvarban lakó kékfestő mestertől tanulta el. Fő szakterülete a fém- és fatárgyak restaurálása volt. Tűzzománc alkotásaival és plakettjeivel részt vett egyéni és csoportos kiáll.-okon Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában, Horváto.-ban és Mo.on. Utolsó önálló kiáll.-án tűzzománc képeivel szerepelt az esztergomi Duna Múz. Európai Közép Galériájában (2011. júl.). Társadalmi munkában műemlékekhez kötődő tevékenységet is végzett; pl. az Esztergom Barátainak Egyesülete által évente szervezett „városvédő” diáktáborok keretében síremlékek, emlékművek és emléktáblák restaurálását, festését és aranyozását vezette. Egy öt fős restaurátor csapat tagjaként vett részt erdélyi
