Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
366 Trogmayer 1956 júl.-ától gyakornokként a szegedi Móra Ferenc Múz.-ban töltötte. 1957 nyarán jeles ered ménnyel államvizsgázott. Doktorált (1969), a történelem (régészeti) tud.-ok kandidátusa (1969). – Diplomás régészként a Móra Ferenc Múz. -ban kezdett dolgozni: muzeológus (1956–1966), csoportvezető (1966–1970), a Móra Ferenc Múz. és egyben a Csongrád m.-i múz.-i szervezet ig.-ja (1970–1997; nyugdíjba vonulásáig). Feladata és lehetősége lett a Csongrád m.-i múz.-i szervezet kiépítése és fejlesztése, munkatársainak és az általuk művelt tudomány- és szakterületeknek a menedzselése, melyet példa értékűen oldott meg. Az 1980-as évek elejére a megyei múz.-i szervezet már orsz. viszonylatban is jelentős tud.-os értéket képviselt. – Kutatási területe: DK-Európa korai neolitikuma, a Kárpát-medence középső és késő bronzkora, Csongrád m. Árpád-kora. Szerencsés kezű ásató és kitűnő megfigyelő volt. Jelentős új eredményeket hozó ásatásaira építve írta meg Adatok a magyar Dél-Alföld későbronzkorához c. egy.-i doktori értekezését, amelyet 1962. jan.-ban summa cum laude minősítéssel védett meg. A Dél-Alföld korai neolitikumának főbb kérdései (Szeged, 1968) c. értekezéséért 1969-ben kandidátusi fokozatot kapott. Főbb ásatásai: Békés, honfoglalás és kora Árpád-kori temető (1958); Csorva, késő bronzkori temető (1957–1958); Tápé-Széntéglaégető, késő halomsíros temető (1960– 1964); Maroslele-Pana, a Körös-kultúra települése (1963); Gyálarét-Szilágyi-major, a Kö rös-kultúra települése (1964); Röszke-Lúdvár, a Körös-kultúra települése (1964–1965); Deszk-Olajkút, a Körös-kultúra települése (1966); Tápé-Lebő, neolit tell (1967); Csongrád-Bokros, avar kori lakóház; Ópusztaszer, középkori monostor (1970–1976). Folyamatosan publikálta ásatásai tud.-os eredményeit: a többi között feltárta és leírta az első avar lakóházat Csongrádról, a 10–12. sz.-i békés-povádi köznépi temetőt, vmint a Tápé-Széntéglaégető lelőhelyen feltárt halomsíros temetőt. – Kiemelkedő szerepet vállalt az 1972-ben megalakult Pusztaszeri Emlékbiz. munkájában, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark lét rehozásában, a Feszty-körkép restauráltatásában. Vezetésével ekkor tárták fel az ópusztaszeri monostor maradványait. Tud.-os munkája mellett részt vállalt a tudományszervezésben is. Egyik kezdeményezője és házigazdája volt az 1963-tól Szegeden évente megrendezett nemzetközi régészeti konferenciáknak, amelyek előadásai nyomtatásban is megjelentek. Részt vett minden jelentősebb, őskorral foglalkozó hazai és nemzetközi tud.-os konferencián, a legtöbbjükön előadást is tartott. Meghatározó szerepe volt abban, hogy az addig ált., az újkőkortól a honfoglalásig tartó időszakot bemutató kiáll.-októl eltérően – az országban elsőként – a megye városi múz.-aiban tematikus kiáll.-ok készültek: Az újkőkor és a rézkor művészete (Hódmezővá sárhely), Hunok, avarok, magyarok (Szeged), Szarmaták és germánok (Szentes). Kiemelkedő nemzetközi és hazai sikert aratott az általa szervezett Az avarok kincsei c. kiáll. (1985–1986). – Szakmai tevékenysége mellett folyamatosan publikálta ismeretterjesztő cikkeit, ötletgazda volt, forgatókönyveket írt és szerepelt rádiós és televíziós műsorokban. A régészet népszerűsítésében generációjának egyik legnagyobb hatású személyisége. Nyugdíjas éveiben művelődés- és kultúrtörténeti írásait tartalmazó isme retterjesztő könyveket publikált. – Szerteágazó múz.-i elfoglaltságai mellett 1965-től a JATE Ókor történeti és Régészeti Tanszékén óraadó tanár, uo. címzetes egy.-i docens (1970– 2000); 1968–1974 között a régészet egyszemélyű oktatója volt. Az 1989-ben megalakult Móra Ferenc Múz. (MFM)–JATE Régészeti Tanszék tanszékvezetője; habilitációs előadását 1999-ben Szer monostor templomának építéstörténetéről tartotta meg. Utolsó egy.-i előadásait a 2004/2005. tanévben tartotta. Mindig derűs természete, sokszínű egyénisége, szelleme haláláig töretlen maradt. Mindenkivel szót tudott érteni, toleráns tudott lenni, még azokkal is, akikkel nem értett egyet. – Szerk. a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvé t (1969–1983); a szerkesztést később megosztotta munkatársaival, több szekcióra bontva az évkönyvet. – Hosszú ideig tagja volt az MTA Régészeti Biz.-ának (1969-től), az Ásatási Biz.-nak, a Tud.-os Minősítő Biz. szakbiz.-ának, az UNESCO albiz.-ának, a Szegedi Akad.-i Biz. Régészeti Biz.-ának, az Orsz. Múz.-i Tanácsnak, a M. Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak. 1986-tól a Deutsches Archäologisches Institut l. tagja. – Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1979), Móra Ferenc-emlékérem (1986), SZOT-díj (1988), Csongrád m. Alkotói Díja (1992), Széchenyi-díj (1992), a M. Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat (1994), Szegedért Alapítvány díja (1996, fődíj), M. Örökség-díj (1997), Rómer Flóris-emlékérem (1998), Tömörkény István-díj (1999), M. Érdemrend középkeresztje, polgári tagozat (2013), Szeged díszpolgára (2014).
