Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
358 Tornyai Tornyai János (1869. jan. 18. Hódmezővásár hely – 1936. szept. 20. Bp.): festőművész, néprajzi gyűjtő. – Szegényparaszti családba született. Gyermekkori élményei, a népi kultúra sajátos szokás- és értékrendjének ismerete meghatározó szerepet játszott mind művészi pályája, mind közéleti és gyűjtői tevékenysége során. – Az Orsz. Mintarajzisk. és Rajztanárképző Int. (1886–1889), majd ösztöndíjjal a párizsi Julian Akad. hallgatója (1894–1897). – Szülővárosába visszatérve rövidesen a helyi kulturális- és közélet aktív tagjává vált. Alapító tagja lett az Irodalmi és Képzőművészeti Társulatnak (1910), amely A Jövendő címmel folyóiratot is indított. ~ fontos szerepet játszott a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepének megalapításában. (1912). A gyár vezetésében társai többek között Endre Béla, Pásztor János és Rudnay Gyula voltak. 1913-ban alelnöke lett a szegedi székhelyű Alföldi Képzőművészek Egyesületének. Az 1900-as évek elejétől felolvasó esteken és újságcikkekben hívta fel a város közvéleményének figyelmét arra, hogy a századforduló kulturális változásainak következtében Hódmezővásárhely gazdag népi tárgykultúrája „veszélybe” került, ezért egy városi múz. létrehozását szorgalmazta. Mivel azonban az intézmény ekkor még nem jött létre, magánúton gyűjtötte a népi kultúra tárgyait; elsősorban a helyi kézművesek és specialisták termékeire összpontosított. Gyűjt.-ében szakrális tárgyak, bútorok, kerámiatárgyak, viseleti darabok, pásztoreszközök és háztartási eszközök kaptak helyet. Gyűjtési módszere közelített a néprajzi muzeológia gyarapítási eljárásaihoz, egyes tárgyakat restaurált is. A tárgyak tud.-os feldolgozása, a hozzájuk kapcsolódó történetek, használati módok feljegyzése azonban kívül esett tevékenységi körén. Gyűjt.-e nem volt látogatható a nyilvánosság számára, csak közeli ismerősei ismerték az általa őrzött műtárgyakat. 1904-ben a hódmezővásárhelyi ipari és mezőgazdasági kiáll. rendező biz.ának tagja volt. Kezdeményezte egy képzőművészeti és néprajzi kiáll. megrendezését; ez utóbbi szekcióhoz kapcsolódóan indította el első gyűjtőútjára Kiss Lajost, a későbbi néprajztudóst, akit ~ javaslatára bíztak meg a tárlat anyagának ösz szegyűjtésével. Magángyűjt.-éből 92 tárgyat kölcsönzött a kiáll.-hoz. A néprajzi tárlat sikere és a min.-i támogatás révén elérte, hogy a városvezetés jóváhagyja a hódmezővásárhelyi néprajzi múz. létrehozásának tervét. A múzeumalapítást (1905) követő évben – egészségügyi kezelésének finanszírozása érdekében – vált meg több mint 250 tárgyat számláló magángyűjt.-étől, amely a váro si néprajzi múz. gyűjteményébe került. További néprajzi gyűjtőtevékenysége nem ismert. Élete utolsó évében jelentős festményadománnyal alapozta meg a városi múz. képzőművészeti osztályát. 1984-ben egykori műterme padlója alól előkerült ~-leletből további 261 festménye került a múz. birtokába. A képzőművészeti gyűjt. egyik legértékesebb darabja egyik fő műve, az 1929-ben, a barcelonai világkiáll.-on aranyéremmel kitüntetett Juss c. festmény. 1951-ben Galyasi Miklós múzeumig. javaslatára vette fel az intézmény ~ nevét. – Ráth György-díj (1904), Jankó János-díj (1927), Vaszary-díj (1928), Állami Kis Aranyérem (1933), Szinyei Merse Társaság Nagydíja (1934). Irod.: Bodnár Éva: Az újra felfedezett T. (Bp., 1986); Kiss Lajos: Vásárhelyi művészélet (Bp., 1957); Nagy Imre–Tóth Károly–Nátyi Róbert: T.: Tanulmányok T. J. (1869–1936) születésének 150. évfordulója tiszteletére (Hódmezővásárhely, 2020); Nagy Vera: A hódmezővásárhelyi majolikatelep (Hódmezővásárhely, 2012.); Terendi Viktória: T., a gyűjtő: a festőművész néprajzi magángyűjteményének története (A Tornyai János Múzeum Évkönyve, I., 2019, 69–79. p.); Tóth Károly: A hódmezővásárhelyi művészcsoport 1900-1914 (Bp., 2015); RÚL 18: 82–83. p. *MÉL: téves halálozási hely: Hódmezővásárhely Fotó: T. J. portréja 1910 k. Hódmezővásárhely, Till Viktor felv., Tornyai János Múz. H.85.36.1. Terendi Viktória Tóth Elvira: → H. Tóth Elvira Tóth Ferenc (1928. nov. 9. Lispe [ma Lispeszent adorján] – 2007. aug. 3. Zalaegerszeg): üzemmérnök, vállalatig., múzeumig. – A polgári isk. után a M.–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) bázakerettyei üzemében gyakornok, majd autogén- és villanyhegesztő, víz-gázszerelő és termelőmesteri képesítést szerzett. A bp.-i Gazdasági és Műszaki Akad.-n üzemmérnökként végzett (1951–1953). – A Lovászi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemvezető-helyettese, majd üzemvezetője (1953-tól). A Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat, majd jogutódja, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat ig.-ja (1957-től). Kultúrapártoló tevékenységének
