Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
354 Tiboldy portjait, vendégeit vezette. Előadásokat tartott, a múz. „múzeum peda gógusaként” részt vett a közép és felsőfokú sza kképzésben, szakoktatásban. Könyvtárosként több ezer tétellel bővítette a múz. könyvtárát és adattárát, cikkeket is publikált a könyvtárról. Jelentős feltáró, tud.-os és adattári kutatómunkát végzett, amelyről számos ismeretterjesztő tanulmánya, cikke jelent meg a Keres kedelmi Szemle, az Ipari Szemle, a Kirakat , a Ven déglátás, a Népszabadság c. lapokban. A HM Hadtörténeti Int. és Múz.-ban a Bútorkönyvek, könyvművesség a 19. század második felétől századunk első harmadáig c. időszaki kiáll. rende zője (Kreutzer Andreával). Kéziratait, cikkeit, kutatásait az MKVM könyvtára és adattára őrzi. F. m.: Törley 1882–2007 (Bp., 2007); Vendéglő a tegnaphoz. Csapó Katalinnal és Tóth Ágnessel (Bp., 1995); Belke reskedelem és idegenforgalom, válogatott bibliográfia (Szentedre, 1979). Irod.: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 50. jubileumi évkönyve. Szerk. Török Róbert (Bp., 2017, 169. p.). Fotó: MKVM Kereskedelmi és Vendéglátóipari Fotótár Török Róbert Tiboldy Zoltán; Tiboldi (1929. okt. 19. Gerend keresztúr [Grindeni, Románia] – 2013. febr. 8. Sepsiszentgyörgy [Sfântu Gheorghe, Románia]): tanár, könyvtáros. – Szülei ~ Zoltán, a kolozsvári m. színház gazdasági vezetője és Kovács Piroska háztartásbeli; nagy bátyja, Kovács László, az Erdélyi Helikon szerk.-je; nagy nénjei Kovács Erzsébet, Dsida Jenő múzsája, kolozsvári egy.-i tanár, vmint Kovács Katalin (1903–1989), az Erdélyi Nemzeti Múz. napidíjasa (1941), majd az Erdélyi Tud.-os Int. díjnoka, utóbb a kolozsvári egy.-i könyvtár könyvtárosa; unokatestvérei Kovács Sándor biológus, a Székely Nemzeti Múz. muzeológusa, vmint Kovács András művészettörténész, egy.-i tanár, a MTA külső tagja is. Felesége (1954-től) a sepsiszentgyörgyi István Matild, gyermekük Mária (1960). – 1931-től Kolozsváron élt, a Ref. Koll.-ban érettségizett (1948; Sütő András osztálytársa). A Bolyai Egy. történelem–földrajz szakos hallgatója; a szakok átcsoportosítása miatt történelem–filozófia szakos tanárként diplomázott. – Elsősorban földrajzot tanított, 1952-től a sepsiszentgyörgyi esti középisk.-ban, majd annak beolvasztása után a Székely Mikó Koll.-ban, utóbbiból ment nyugdíjba (1990). – A Székely Nemzeti Múz. (SZNM) könyvtárosmuzeo lógusa (1993–2013). Oroszlánrésze volt a múz. évkönyv sorozatának 1995. évi újraindításában, az ő ötlete a Pálmay József-féle székely családtörténeti kötetek hasonmás kiadása, s figyelmeztetett Orbán Balázs Székelyföld-monográfiájanak kiadandó kiegészítéseire. Hely- és művelődéstörténeti cikkek, dolgozatok sorát tette közzé a város és térsége történetéből, jeles alakjairól (Háromszék , Európai Idő , Történelmi Ma gazin, Romániai Magyar Szó stb.); a Magyar Mú zeumi Arcképcsarnok (2002) kötetében is szócikk társszerzője. A helikoni közösségre emlékező 2000-es évekbeli marosvécsi találkozók rendszeres részvevője. – Sepsiszentgyörgy város Pro Urbe-díjasa (2009). F. m.: 1848–49-es vonatkozású bejegyzések a Székely Nemzeti Múzeum könyveiben (Acta [Siculica] 1999/2, 2000, 195–197. p.); Háromszék nagyasszonya, Kelemenné Zathureczky Berta (Erdővidéki Lapok, 2003. 3, 28–29. p.); Emlékmorzsák helikoni írókról (Népújság, 2003. szept. 27.); Szabédi László, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Boér Hunorral (Acta [Siculica] 2003/3, 2004, 133–160. p.); A mecénás várúr (br. Kemény János) (Történelmi Magazin, 2006. jan.). Irod.: Bögözi Attila: Gondolatok kőasztal mellett – Leszármazottak, hozzátartozók találkozója Marosvécsen (Romániai Magyar Szó, 2003. aug. 27.); Boér Hunor–Harkóné Molnár Beatrix: T. Z. (Háromszék, 2009. ápr. 29.). Fotó: Boér Hunor felv., magántulajdon Boér Hunor, Kacsó András Tihanyi Ernő; Luttenberger (1919-ig) (1897. jan. 12. Bp. –1967. jan. 29. Bp.): vasesztergályos, író, költő, városi múzeumőr. – Rákoskeresztúri vasmunkásként 1918-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosságon alkalmazták. Nevének módosítására ekkor kapott belügyi népbiztosi engedélyt, ám hivatalos iratokban még évtizedekig születési nevén szerepelt. Az 1920-as években sajtó útján elkövetett izgatás címén többször bebörtönözték. 1925-től jelentek meg versei a kolozsvári Pásztortűz, a Kanadai Magyar Munkás,
