Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
20 Bárdosiné Dorner Múzeumban (2020; http://adatbank.transindex.ro/ belso.php?k=18). *Ádám László (1972) és Csíky Gábor (1985): téves, hogy B. J. Szádeczky Gyula tanítványa lett volna, hiszen Kolozsvárt nem a Ferenc József Tud.-egy., hanem az Állami Tanítóképző hallgatója volt, ahol Szádeczky nem tanított. *Sok életrajzírója szerint 1947 után már nem tanított, holott visszahívták, s legalább az 1950/51. tanévig még igen (lásd: Boér Hunor, 2011). Fotó: Haáz Rezső Múz., Székelyudvarhely (korábban közölve: Boér Hunor 2011) Wanek Ferenc Bárdosiné Dorner Mária (1935. dec. 25. Szom bathely – 2020. febr. 11. Szombathely): muzeológus, osztályvezető. – Férje Bárdosi János (1933–1983) néprajzkutató, muzeológus. – A szombathelyi tanítóképzőben végzett (1960–1964), majd a pécsi Tanárképző Főisk.-n történelem szakos diplomát szerzett (1974–1976). – Nyugdíjazásáig a Savaria Múz. munkatársa (1965–1998), a Történeti Osztály osztályvezetője (1977–1995). Több jeles – például iskola-, város és kézműves/céhtörténeti – időszaki kiáll. rendezése, vmint ezekről szóló publikáció kötődik a nevéhez. Az 1960–1970-es években, a Néprajzi Múz. megbízásából, férjével együtt előbb Vas m.-ben, majd az ország több más megyéjében végeztek népi építészeti felmérést. F. m.: Adatok a sárvári (és kőszegi) fazekascéh törté netéhez. Bárdosi Jánossal (Savaria – A Vas megyei múzeumok értesítője 5–6. [1971–1972], Szombathely, 1975, 333–376. p.); Vasi iskolatörténeti kiállítás Bozsokon (Vasi Helytörténeti és Honismereti Közlemények, 1974. I/1., 29–39. p.); Régi órák, régi mesterek (Vas Megyei Múzeumok Katalógusai 88. Szombathely, 1982); Adatok a szombathelyi piaci kápolna történetéhez (Savaria, 11–12. [1977–1978], Szombathely, 1984, 329–362. p.); Vasi céhtörténeti emlékek (Szombathely, 1985); „Kne bel Fényirda”. Vasi fotográfusok emlékei (Vas Megyei Múzeumok Katalógusai 136. Szombathely, 1988); Régi szombathelyi fotográfusok (Vasi Szemle, 1989. 2., 273–282. p.); Múzeumi kincsek. Válogatás a Savaria Múzeum és a Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményeiből. Dabóczi Dénessel (Vas Megyei Múzeumok Katalógusai 144. Szombathely, 1990); A szombathelyi tűzoltóság múltja és jelene. Szilágy Józseffel (Szombathely, 1992). Irod.: Vasi Honismereti Kislexikon I. (Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, Szombathely, 1985, 97. p.); Csák Zsófia: A Történeti/Helytörténeti Osztály története (Savaria, 32/2. Szombathely, 2009, 283–289. p.). Horváth Sándor Barkóczi László, vitéz (1919. máj. 20. Beret y tyóújfalu – 2017. márc. 26. Bp.): régész. – Felesége Kardos Éva nyelvész-művészettörténész, gyermekeik: László (1949–, építész, Salzburg), István (1952–, művészettörténész-muzeológus, Bp.). – A PPTE BTK-n tanult (1938–1944); a m. föld régészete, a klasz szika archaeologia és az ókeresztény régészet tárgykörére szakosodott. – Pályáját a PPTE-en, Alföldi András tanársegédjeként és a MNM díj talan gyakornokaként kezdte. 1944-ben részt vett a MNM aranykincseinek elrejtésében, majd bevonult katonának. Francia hadifogságba esett (Strasbourg), utána pár hónapot Párizsban töltött és a Sorbonne-t látogatta. 1946-ban tért haza, muzeológusként tovább dolgozott a MNM-ben. 1956-ban részt vett a MNM tetején lévő vörös csillag eltávolításában, büntetésből két évre felfüggesztették az állásából, de a munkavégzéstől nem tiltották el. 1960–1962-ben a MNM Régészeti Osztályának vezetője, 1963-tól az MTA Régészeti Kutatócsoportjában kutató, 1968-tól annak jogutódja, az MTA Régészeti Int.-e római osztályának a vezetője, 1970-től uo. a „Római Birodalom perifériájának kutatása” elnevezésű team vezetője, 1979-től igh.-e volt. A felkínált ig.-i tisztet nem vállalta el, s nyugdíjba vonult (1982). – Érdeklődése kiterjedt a késő La Tène-kor, a római császárkor, a kora népvándorláskor időszakára. Foglalkozott a pannoniai limes kutatásával, katonatörténettel és epigráfiával, a katonai diplomákkal, Pannonia Inferior és Superior katonai topográfiájával, a 3–4. sz.-i pannoniai névanyag elemzésével, az etnikai továbbélés kérdésével, Pannonia 5. sz.-i helyzetével, építészeti kronológiájával. Elsőként foglalta össze monográfiában Pannonia római kori üvegleleteit, elvégezve a helyi műhelyek és a kereskedelem útján ide került anyag tipokronológiai elemzését is; feldolgozta a Szépművészeti Múz. különböző provinciákból származó római üveganyagát. Főbb ásatásai: Szőny és Porolissum (ma Moigrad, Románia) római tábora (1939– 1942, Radnóti Aladárral együtt), a dunapentelei (Intercisa), majd az adonyi római katonai tábor (1949–1950), a pusztaszabolcsi kora császárkori tumulusok, a fenékpusztai (Valcum) horreum és a késő 5. sz.-i–kora 6. sz.-i temető, Szőny (Brigetio)
