Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
304 Steinmann Balatoni hangulat. S. a. r. (Csopak, 2012); Csopakiak és balatonkövesdiek a Nagy Háborúban 1914–1918. Sziklai Zoltánnal (Csopak, 2012). Irod.: VMÉL (2001): 854. p.; Csopak Község Hivatalos Honlapja 2020 (https://csopak.hu/hu/content/steinhausz-gyorgy). Fotó: a család tulajdona S. Lackovits Emőke Steinmann Henrik (1932. márc. 27. Bp. – 2009. nov. 7. Bp.): zoológus, múz.-i osztályvezető. – Egy.-i diplomájának megszerzése után biológia–kémia szakos tanár Hatvan -ban. PhD-aspiráns a Ter mészettud.-i Múz.-ban (1957–1961), témavezetője Soós Árpád, témája az egyenesszárnyúak idegrendszere, izomzata és kiválasztórendszere. A biológiai tud.-ok kandidátusa (1961), doktora (1987). – A M. Természettud.-i Múz. Állattárának ig.-ja (1970–1976). 1987-től a M. Posta osztályvezetője. – Tud.-os életműve a múz. 1956-ban elpusztult Orthopteroidea–Neuropteroidea Gyűjt.-ének újraépítése, amelyet százezres gyűjt.-nyé fejlesztett az 1960– 1980-as években. Számos gyűjtőexpedíción vett részt, többek közt É-Koreában (1970, 1976) és Örményo.-ban (1984). Tud.-os publikációinak száma 170, csaknem 300 tud.-ra új fajt írt le többségében a fülbemászók (Dermaptera) köréből. – Az MTA Zoológiai Biz.-ának titkára, a Magyar ország Állatvilága kiadványsorozat, a Folia En tomologica Hungarica, az Acta Zoologica Aca demiae Scientiarum Hungaricae folyóiratok szerk.-je. Számos ismeretterjesztő könyvet és cikket írt, rendszeres szerzője az Élet és Tudomány hetilapnak. – M. Rovartani Társaság Frivaldszky-bronzérme (1964). F. m.: Álkérészek. Insecta I. (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, V., Bp., 1968); Rovarok – Insecta (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, V. 1. Bp., 1970); Tegzesek – Trichoptera (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, XV, 19. Bp., 1970); Bőrszárnyúak – Dermaptera (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, V, 10. Bp., 1974); A magyar állatvilág szótára [Dictionary of the Hungarian Animal World]. Jolsvay Alajossal és Szily Ernővel (Bp., 1977); Építőművészek az állatvilágban (Bp., 1978); Az állatok fegyverei (Bp., 1979); Az állatok násza (Bp., 1980); A rovartest alaktani kifejezései. I–III. Zombori Lajossal (Bp., 1984–1986; angol és kínai nyelven is megjelent); Szitakötők – Odonata (Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae, V. 6., Bp., 1984); Társak és ellenségek az állatvilágban (Bp., 1985); Dermaptera. Das Tierreich. I–IV. (De Gruyter, Berlin–New York, 1986–1993); World Catalogue of Dermaptera (Kluwer, Bp.–Dordrecht–Boston, 1989); World Catalogue of Odonata. I–II. (De Gruyter, Ber lin–New York, 1997); Dictionary of Insect Morphology (Handbuch der Zoologie. Band IV. Arthropoda: Insecta. De Gruyter, Berlin–New York, 1999). Irod.: Papp Jenő: S. H. (1932–2009) (Rovarász Híradó, 57, 2010, 3–4. p.); Papp Jenő: In memoriam Dr. H. S. (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 102, 2010, 5–19. p.; S. H. tud.-os műveinek bibl.-jával). Fotó: Rovarász Híradó 57, 2010, 3. p. Korsós Zoltán Sterbetz Istvánné: → Telepy Katalin Sternegg Mária: → Zlinszkyné Sternegg Mária Sternegg-Günther Mária → Zlinszkyné Ster negg Mária Stockinger Artúr, ankerstocki csurgói; Stockin ger Gaysno Artúr, Stockinger G. Artúr (1926. nov. 23. Szekszárd – 1994. ápr. 26. Szekszárd): r. k. plébános, kalapgyűjtő. – Gyermekkorát családja birtokán, a Tevel melletti Csurgópusztán töltötte. Bonyhádon érettségizett (1944). A családi bi rtokon gazdálkodott az államosításig (1948), ezután több helyen fizikai munkásként dolgozott. Felnőtt fejjel, 35 éves korában választotta a papi hivatást, a győri szemináriumban szentelték pappá (1961). Káplán Tamásiban, Decsen, Újpetrén, Villányban, plébános Nagydorogon (1974–1994). – Hobbiból, részben utazásai során mintegy 50 különböző fejfedőt gyűjtött össze. Gyűjt.-éből örökösei, a Riedel család és a Nagydorogi Önkormányzat szakemberek (Néprajzi Múz., Hadtörténeti Múz.) bevonásával Nagydorogon állandó kiáll.-t létesített, amely Kalap és Sipka Múz. néven 1995. márc. 15-én nyílt meg. A gyarapodó, jelenleg öt földrész közel 150 féle fejfedőjét tartalmazó gyűjt. 2006-ban kapott önálló épületet, 2017-ben felvették a Tolna Megyei Értéktárba.
