Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

290

Sarosácz

Incognita (Bp., 2000); Kádasi Éva

(Pécs, 2001); Lammel Ilona (Pécs, 2001); Nagy Márta művészete, 1990–2001

(Pécs, 2002); Magyar Képtár II. 1955–2003.

Várkonyi Györggyel (Pécs, 2003); Geszler Mária Garzuly

(Bp., 2004); Vasarely

(Bp., 2015).

Irod.: Ébli Gábor: Milyen a jó múzeumkatalógus? (Jelenkor, 2004, 2. sz., 236–240. p.); Várkonyi György: S. J. (1955–2019) (Jelenkor online, 2019. 02. 01.); Várkonyi György: S. J. (Jelenkor online; http://www.jelenkor.net/

hirek/1239/sarkany-jozsef-19552019).

Fotó: S. J. 2016-ban, Füzi István felv., Janus Pannonius Múz.

Gerner András

Sarosácz György; Šarošac,

Đuro (1929. dec. 1. Szemely – 2011. júl. 17. Mohács): etnográfus, múzeumig. – Kaposváron, a Közgazdasági Középisk.-ban szakérettségizett (1951). A bp.-i ELTE-n etnográfus diplomát (1965), a debreceni KLTE-n doktori fokozatot szerzett (1985). Kandidátusi értekezését a Zágrábi Egy. Filozófiai Fakultásán védte meg (1991). – A szemelyi termelőszövetkezetben, majd az ifjúsági mozgalomban dolgozott. Egy.-i tanulmányait követően a mohácsi Kanizsai Dorottya Múz.

ig.-ja (1965–1999, nyugdíjazásáig). – Néprajzi kutatásainak középpontjában a mohácsi, Mohács környéki D-i szláv népcsoportok tárgyalkotó tevékenysége, népművészete állt. Kidolgozta a délszlávok etnikai csoportjainak felosztását. Múzeumig.-i tevékenysége eredményeként a Kanizsai Dorottya Múz. megkapta a nemzetiségi bázismúz. besorolást, s az intézmény a mo.-i horvátok, szerbek, szlovének néprajzi, történeti anyagának kiemelt közgyűjt.-évé vált (1975). Igazgatósága idején kb. 12.000 tárgyat gyűjtött, és mintegy 20.000 fényképfelvételt készített. Tárgygyűjtései közül kiemelkedő jelentőségűek a kerámiagyűjt., a bútorgyűjt. műtárgyai, vmint a mohácsi és Mohács környéki délszláv nemzetiségek körében gyűjtött viseletegyüttesek. Számtalan időszaki és több állandó kiáll.-t rendezett, utóbbiak közül említésre méltó a Baranya horvát és szerb népcsoportjai (1976) és a Magyar

országi horvátok, szerbek és szlovének népviselete és népművészete (1987) c. kiáll. Vándorkiáll.-ai közül jelentős a Horváto.-ban is bemutatott, 1100 éves horvát–magyar kapcsolatok c. tárlat. Nevéhez fűződik a Sokac Tájház

létrehozása Kásádon (1984). – Móra Ferenc-emlékérem (1984), „Nívódíj a hazai kisebbségek érdekében kifejtett áldozatos munkáért” (1994), a Baranya M.-i Közgyűlés Közművelődési és Közoktatási díja (1996), Hrvatski pleter kitüntetés (1998), a Baranya M.-i Közgyűlés Elnökének elismerő oklevele (1999), a M. Néprajzi Társaság Pro ethnographia minoritatum emlékérme (2000).

F. m.: A mohácsi kerámia és története

(Pécs, 1972); Magyarország délszláv nemzetiségei (Népi kultúra – Népi társadalom 7, 1973, 369–390. p.); Narodna nošnja baranjskih Hrvata – Baranyai horvátok népviselete (Bp., 1986); Bosanski Hrvati u okolici Pečuha

(Bp., 1992); Tisućustogodišnje veze hrvata is mađara – Ezerszázéves horvát–magyar kapcsolatok (Zagreb, 1999); Magyaror

szági horvát népművészet (Mohács, 2001); Pécsi boszniai bosnyák horvátok (Pécs, 2006); Slaveni u Zadunavlju prije dolaska Mađara i za vrijeme Apadovića ([Pécs], 2009); Baranjski šokci – šokci u Mađarskoj

. Ivica Đu

rokkal (Bp., 2016).

Irod.: Huszár Zoltán–Millei Ilona: Köszöntjük a 70 éves S. Gy.-öt (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 43. 1998 [1999], 359–362. p.); Ferkov Jakab: Dr. S. Gy. emlékére (1929–2011) (Önkormányzati Hírek, Mohács Város Önkormányzatának Hetilapja, XII. évf. 29. sz. 2011. júl. 22., 3. p.); Đuro Franković: In memoriam Đuro Šarošac, etnolog (Podravina, vol. 10, broj 20, Koprivnica, 2011, 183–184. p.).

Fotó: magántulajdon

Kothencz Kelemen

Scheinring József (1947. Bp. – 1995. febr. 17. Bp.): farestaurátor. – Érettségi (1966) után műbútorasztalos szakmát tanult a stílbútorokat gyártó Új Élet Asztalos Kft.-nél. – Az Iparművészeti Főisk. Építész Tanszékén a belsőépítész műhelyben dolgozott technikai szakok tatóként. A pécsi határőrkerületben teljesített katonai szolgálata (1968–

1971) után a Főisk. rektora felmentette a műhelymunka alól; gondnokhelyettes, majd munka- és tűzvédelmi előadó lett. 1978-ban az orgonaépítőknél helyezkedett el. 1979. márc.-tól a Húsipari Múz.

-ban restaurátor. Elvégezte az Múz.-i Restaurátor és Módszertani Központ (MRMK) által rendezett restaurátor alaptanf.-ot (1979. nov.–dec.), majd a fa szakrestaurátori tanf.-ot (1984). Az MRMK javaslatára