Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
13 Bálintffy Toldy Ferenc Gimn.-ban olasz tagozaton tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 17 éves korában az USA-ban élő apjához ment, beadta a letelepülési kérelmet, a gimn.-ot ott fejezte be. Egy évig a Tulane magánegy. (New Orleans) orvosi szakán tanult (1970), de apja tudta nélkül átiratkozott az egy. művészeti szakára. Ezen összekülönbözve Olaszo.-ba távozott, s hat évig a perugiai Pietro Vannucci Képzőművészeti Akad. ált. művész szakán festészetet és szobrászatot tanult. Közben Velencében elvégzett egy pár hónapos restaurátor tanf.-ot is. 1976-ban Mo.-ra látogatott, de lejárt vízuma miatt bevonták az útlevelét. Restaurátorként elhelyezkedett az Orsz. Műemléki Felügyelőségnél (OMF), s falképek feltárásában és restaurálásában vett részt. Miután visszakapta útlevelét, disszidált. Svédo.-on keresztül visszament az USA-ba, ahol állampolgárságot szerzett. 1978-ban Mo.-on honosíttatta olasz diplomáját, és felvételét kérte a Képzőművészeti Alapba. Az OMF elismert falképrestaurátoraival együtt feltárási, konzerválási és falképrestaurálási munkákat végzett a zalaszentgyörgyi r. k. templom (1977), a kőszegi Schneller István u. 3. alatti lakóház festéstöredékein (1978), az őriszentpéteri r. k. (1979), a vámosatyai ref. (1979), a hegyeshalmi r. k. (1979), a nagyharsányi r. k., a nagyrákosi r. k. és a büki r. k. templom falfestésein. Legjelentősebb önálló munkájaként feltárta és restaurálta a ma Ausztriához tartozó Őrisziget (Siget in der Wart) középkori r. k. Szent László-templomának a 17. sz. első felére datált, egyedi ábrázolásokkal díszített vörös-kék-okker secco falképeit (1979–1985 vége). 1984-ben New Orleans-ban feleségül vette Varga Villőt (a BTM restaurátorát), akivel 1988-ig együtt jártak vissza Amerikából az őriszigeti templom falképeinek restaurálására (1993-ban elvált feleségétől). 1985-ben ösztöndíjjal a Massachusetts-i Amherst Egy.-en művészettörténetet, 1988-ban Franciao.-ban tanult. Mo.-on a Vendvidéken lévő Felsőszölnök-Kakasdombon szlovén parasztházat vásárolt. Elhivatottan gyűjtötte a Kárpát-medence-i kádárság emlékanyagát és szerszámait. Sorra látogatta a kádárműhelyeket, dokumentált és gyűjtött, járta a régiségvásárokat. Gyűjt.-e összesen 3565 tételből állt, benne a teljes Kárpát-medence hordókészítésének szerszámanyagával, főként gyalukkal és műhelyfelszerelési tárgyakkal, számos unikális, évszámos és díszített tárggyal (többek között gyaluk, szekercék, balták, hordófenekek és két szőlőprés stb.). A gyűjt.-ben lévő mintegy 2500 db kádárszerszám közül kiemelkedik a több mint 670 tárgy; ebből mintegy 60 db 18. sz.-i és mintegy 390 db 19. sz.-i évszámos, vmint kétszázhúsz körüli 19. sz.-i, évszám nélküli díszített tárgy; nagy többségük mo.-i kádárműhelyekből származott. Hasonló darabszámú és minőségű gyűjt.-nyel egyetlen mo.-i múz. sem rendelkezik. 1990-ben ~ a Rába Helytörténeti Múz.-nak (Körmend) ajándékozott 50 db, általa gyűjtött kádárszerszámot, közötte öt évszámos gyalut. Gyűjt.-éből 175 tárgyat mutatott be a Falusi kádárműhely c. kiáll.-on, a cáki pincesor 32. sz., egysejtű pincéjében. A kiállított tárgyak adományként a Savaria Múz. leltárába kerültek. 2002-ben Felsőszölnök telephellyel megalapította a Mo.-i Kádárok Egyesületét. Gyűjt.-ének méltó bemutatása és elhelyezése érdekében tíz éven át sikertelen tárgyalásokat folytatott orsz. gyűjtőkörű múz.-okkal. 2001 körül elhatalmasodó melanómája miatt a szerszámgyűjt. nagy részét Hollandiában, egy légkondicionált raktárban helyezte el, ezzel látván biztosítottnak a gyűjt. jövőjét, fennmaradását, kiállítását és publikálását. Ezután barátaival Olaszo.-ba vitette magát, ahol véget vetett életének. A castelleonei temetőben nyugszik. Irod.: Legendák és tények – Beszámoló az őriszigeti Szt. László templom restaurálásáról (Bécsi Napló, Burgenland 1987); Gondolatok a Szt. László-templom kutatásáról / Gedanken über die Forschung der St. Ladislaus-Kirche (Őrség, 19, 1985, 10–13. p.); Mentsük meg Sziget ősi falu képét! / Retten wir das uralte Dorfbild von Siget! (Őrség, 24, 1989, 5. p.); Bevezetés a „Fenntartható Kultúrák” sorozathoz. In: Koszorús Ödön: Díszített kovácsmunkák a Délnyugat-Dunántúl köz- és magángyűjteményében (Szombathely, 2002, 5–6. p.); „Falusi kádárműhely” (1830–1930 közötti) c. kiállítás összefoglaló táblája a cáki pincesor 32. számú egysejtű pincéjében. Irod.: Imre Gráfik: Őrisziget – Siget in der Wart (ein Baudenkmal-komplex „in situ” und eine historischeth nographische Sammlung) (Savaria – A Vas Megyei Múzeumok értesítője, 21/1, 1992, 33–50. p.); Koszorús Ödön: A B. Gyűjtemény. In: Koszorús Ödön: Díszített kovácsmunkák a Délnyugat-Dunántúl köz- és magángyűjteményében (Szombathely, 2002, 92–105. p.); T. Tomka Mária–Kölnei Lívia: A Titokzatos égi szekér – Jelképek az őriszigeti templom falfestményein (Bp., 2006). Fotó: B. P. 1980-ban, a család tulajdona Morgós András, Nagy Zoltán
