Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
14 Balogh Balogh Ernő (1882. júl. 24. Erdőhegy, ma Kö röskisjenő [Ineu, Románia] része – 1969. júl. 11. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): geológus, egy.-i tanár. – Szülővárosában, Nagyszalontán és Debrecenben, 1901-től a kolozsvári Ferenc József Tudományegy. Matematika és TTK-n tanult, tanári oklevelet szerzett (1905). – Doktori disszertációjának megvédése (1906) után volt professzora, Szádeczky-Kardoss Gyula tanársegédje lett a Kolozsvári Tudományegy. Ásvány- és Földtani Tanszékén (1905–1914). Közben az Erdélyi Múz.-Egyesület (EME) ásványtani múz.-ának segédőreként dolgozott. I. vh.-s frontszolgálata és orosz hadifogsága (1915–1918) után a két vh. között középisk.-i tanár volt Gyergyószentmiklóson, majd a kolozsvári Marianumban, a R. k. Leánygimn.-ban (1920–1940). Aktívan részt vett a kisebbségbe szorult erdélyi magyarság szellemi életében. Az EME Természettud.-i Szakosztályának titkára, majd Szádeczky Kardoss Gyula halála után elnöke (az Egyesület 1947. év felszámolásáig), szerk. a Szakosztály Közleményeit. Az Erdélyi Kárpát Egyesület főtitkáraként gyarapította az egyesület rendkívül gazdag néprajzi, történelmi és természetrajzi gyűjt.-ét (amely 1935-ig Mátyás király szülőházában működött). Részt vett az Erdély c. folyóirat szerkesztésében is (1941–1944). 1940-ben kinevezték a Ferenc József Tudományegy. Földtani Tanszékének professzorává. Az 1945. évi hatalomváltáskor óriási szerepe volt az új m. egy., a későbbi Bolyai Tudományegy. természettud.-i (különösen földtani) oktatásának megszervezésében, vezetésében; ásvány- és kőzettant tanított az egy. erőszakos beolvasztásáig (1945–1959). – Kezdetben kristálytannal foglalkozott, 1919 után, az egy.-i háttér elvesztésével barlangkutató, geomorfológus és barlangi őslénytanász lett, a barlangok speciális ásványvilágát tanulmányozta. Kitűnő fényképészként felbecsülhetetlen képi dokumentumokat hagyott az utókor számára; többek között a Románia földrajzi monográfiájába (Monografia geografică a Republicii Populare Româ ne, I. Geografia fizică, 1960) bekerült fényképek több mint 30%-át ő készítette. Szépirodalommal is próbálkozott. Harmincnál több tud.-os dolgozata, tankönyvei, s leginkább rendkívüli pedagógusi magatartása kimagasló példaképpé tette nemcsak szűk tanítványi körében, de az egész erdélyi m. társadalom szemében. Dáné Tibor erdélyi író A Kajántető kincse c. regényében állított emléket neki. F. m.: A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitume nes mészkövek és azok ásványai (Múzeumi füzetek, I. 1906. 1, 3–32. p.); Kvarc az erdélyi Medence felső mediterrán gipszeiben (Erdélyi tudományos füzetek, 6. 1926); A meziádi „Czárán” cseppkőbarlang (Erdélyi Múzeum, XXXVII. Új folyam, III, 1932. 7–12. Az EME természettud.-i közleményei, 40–53. p.); A komarniki barlang (Erdélyi Múzeum, XXXIX. Új folyam, V, 1934. 1–6. Az EME természettud.-i közleményei, 165–184. p.); A Bászkapatak megfordulása (Erdélyi Múzeum, XLV. Új folyam XI 1940. 1. Az EME természettud.-i közleményei, 58–76. p.); A Természettudományi Szak osztály története 1860–1934. In: György Lajos: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület háromnegyedszázados tudományos működése 1859–1934 (Cluj-Kolozsvár, 1942); A lublinit (protokalcit) és átformálódási termékei, módosulatai. Hegyliszt (A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945–1955, Bukarest, 1956, 117–158. p.); Cseppkővilág (Bukarest, 1969). Irod.: Dénes György: Dr. B. E. (1882–1969) (Karszt és Barlang, 1969. 2, 79. p.); Mészáros Nicolae: Profesorul dr. docent Ernest Balogh In memoriam (Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Series Geologica, XV, 1970. 1, 78–79. p.); Csíky Gábor: B. E. élete és munkássága (Földtani közlöny, 102, 1972. 3–4, 241–245. p.). Mészáros Miklós: B. E. professzor élete és munkássága (Múzeumi füzetek, Új sorozat, 9. 2000, 169–172. p.); Wanek Ferenc: Bolyai Tudományegyetem: a földtanoktatás története. In: Kolozsvár 1000 éve. Szerk. Dáné Tibor, Egyed Ákos, Sipos Gábor, Wolf Rudolf (Kolozsvár, 2001, 346–375. p.); Réthy Károly: Emlékezés dr. B. E. (1882–1969) életére és munkásságára születése 120. évfordulóján (Földtani közlöny, 133, 2003. 1, 141–145. p.); Wanek Ferenc: A 130 éve született B. E. életpályája és munkássága. In: VI. Tudomány- és Ipartörténeti Konferencia, Szatmárnémeti, 2013. június 27–30. (Kolozsvár, 2013, 169–171. p.); RMIL 1: 147–148. p.; MÉL III: 37–38. p.; MTL: 142–143. p.; RÚL II: 222. p.; ÚMÉL: 346. p. * Néhány szépirodalmi művet (Az aranycipő. Színjáték, Cluj, 1926; Ez az én vérem. Versek, Cluj-Kolozsvár, 1927) sok világhálós és egyéb írás szerzője (korábban e sorok írója is) neki tulajdonított, de ezek névazonosságon alapuló, téves adatok. Fotó: Csíky Gábor: B. E. élete és munkássága..., 1972 után Wanek Ferenc Balogh István (1912. nov. 29. Debrecen – 2007. máj. 4. Debrecen): néprajzkutató, történész, levél-
