Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
P
273 Pongó védelmi tevékenységet végzett az aquincumi provinciaszékhely területén feltárt emlékek bemutatása érdekében. Nevéhez fűződik, Hajnóczi Gyula és H. Vladár Ágnes közreműködésével, az aquincumi polgárváros romterületének helyreállítása (1968–1973). Az ásatási, topográfiai munkacsoport vezetőjeként irányította és közreműködött az aquincumi legiotábor és katonaváros tucatnyi épületének bemutatásában (1973–1985), amelyek ma is láthatók a városképben. Említést érdemel Sopron város műemléki rekonstrukciójához kapcsolódva Scarbantia több épületének és építményének kutatása. – Nemzetközi jelentőségűek az aquincumi topográfia területén végzett kutatásai. A legiotábor helyének pontosítása és a katonaváros szerkezetének felvázolása a régészek évszázados kérdéseire adták meg a választ, kijelölve ugyanakkor a további kutatások irányát. Aquincumi tapasztalatait hasznosította a pannóniai városok és a római kori közművek kutatása területén. Az aquincumi fazekasműhelyek feldolgozásával és a helytartói palota falfestmény-anyagának közlésével megteremtette az adott szakterületek további kutatásának alapjait. Tud.-os eredményeit több mint 200 publikáció, köztük monográfiák dokumentálják. Egyik utolsó, a régészetből kitekintő, művelődéstörténeti munkája a Rómában, Szent István kori hagyományokkal máig működő intézményeket mutatja be. – Tudományszervező munkájának fontos része volt a kiáll.-ok és konferenciák rendezése. Tucatnyi kiáll. fűződik a nevéhez, elsősorban Aquincumban (Terra sigillata. Egy birodalom luxusedényei tükrében, 1984; Római kerámiaművészet Aquin cumban, 1992), de jelentős Sopronban rendezett kiáll.-a is (Élet a római városkapu előtt , 1973). Kidolgozta az általa vezetett ásatási munkacsoport új tud.-os eredményeit bemutató kiáll. (Das rö mische Budapest) koncepcióját, amelyet Ausztria, Németo. és Hollandia 12 helyszínén láthatott a közönség (1986–1992). Nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően jöhetett létre az Aquincumi Múz. 100 éves fennállásának alkalmából a Római város a modern városban c. konferencia, amelyen a római kor kutatásának számos nemzetközi hírű kutatója vett részt. – Részt vett az ELTE BTK-n folyó régészoktatásban (1958–1982), s a BME építészhallgatóinak is tartott ókori építészeti órákat. – Az MTA Régészeti Biz.-ának, vmint Várostörténeti és Iparrégészeti Albiz.-ának, a M. Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, a Nemzetközi Római Kerámiakutatás Egyesületének (RCRF), a Római Üvegkutatók Nemzetközi Egyesületének tagja; az Osztrák Régészeti Int. r., a Német Régészeti Int. l. tagjává választotta. A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) elnökségi tagja. – Szoc. Kultúráért (1955, 1965), Kuzsinszky Bálint–emlékérem (1970), Móra Ferenc-emlékérem (1974), Rómer Flóris-emlékérem (1988), Forster Gyula-díj (2000), a M. Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004). – Az Aquincumi Múz. falán tábla őrzi emlékét; a 2015. nov. 15-én felavatott márványtáblán látható, bronz, domborműves portré Terebesi Gyula képzőművész munkája. F. m.: Pannóniai városok (Bp., 1976; németül is, 1977); Scarbantia: a római kori Sopron (Bp., 1977; angolul és németül is); Közművek a római kori Magyarországon (Bp., 1980); Aquincum – Castra, Canabae, Colonia: Az 1976–1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása (Budapest Régiségei, 25., 1984, 15–34. p.); Budapest római öröksége. Kaiser Annával (Építé szeti hagyományok. Bp., 1985); Budapest, Aquincum, polgárváros (Tájak korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1990; 2. kiad. 1996); Budapest, légiótábor és katonaváros (Tájak korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1996); A magyarok ezer esztendeje Rómában. Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkban. Szerk. (Bp., 2004); Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja (Bp., 2004). Irod.: Soproni Sándor: P. K. köszöntése (Archaeologiai Értesítő, 120, 1993. 1–2, 102. p.); Zsidi Paula: Widmung – Fitz Jenő: K. P. zum 80. Geburtstag – Gali Ágnes: Bibliographie der wissenschaftlichen Tätigkeit von K. P. In: Forschungen in Aquincum 1969–2002. Zu Ehren von K. P. Clarae Póczy Octogenariae (Aquincum Nostrum II. 2., 2003, 7–26. p.); Zsidi Paula: P. K. (1923–2008) (Budapest Régiségei, 41., 2008, 17–18. p.); Gabler Dénes: Abschied K. P. (Acta Archaeologica, 61, 2010. 2, 445-456. p.); P. K. (Névpont, 1913: https://nevpont.hu/palyakep/ poczy-klara-5d97f). Fotó: BTM Aquincumi Múz. Zsidi Paula Pongó János (1919. nov. 15. Jászapáti – 1998. febr. 26. Bp.): katonatiszt, fegyvertörténész. – Paraszti családból származott. A jászapáti gimn.-ban érettségizett; 1939. febr. 1-jén karpaszományosként vonult be a honvédséghez, tartalékos tiszti tanf.-ot, továbbszolgálóként gazdászati tiszti tanf.-ot végzett (1940–1941). Sopronban szovjet hadifogságba esett (1945. ápr. 1.–1947. jún. 27.). 1948. márc.-ban lett a Honvéd Levéltár és Múz. gazdasági hivatalának főnöke, aug. 1-jétől századosi rangban. 1949 végétől