Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

P

272

Póczy

szesen 39 taxont (egy genuszt, egy szubgenuszt továbbá 37 fajt vagy fajváltozatot) írt le, köztük két hazai endemikus fajt, a dunai vakcsigát (By

thiospeum oshanovae) és a dobozi pikkelyescsigát (Kovacsia kovacsi

). Mo.-on kívül elsősorban Görögo., a volt Jugoszlávia, Bulgária, Málta és Olaszo. területén végzett intenzív gyűjtőmunkát, amelynek eredményeként közel 14.500 tételnyi anyaggal gazdagodott a M. Természettud.-i Múz. Puhatestű Gyűjt.-e. Ezzel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1956-ban bekövetkezett teljes pusztulás után a M Természettud.-i Múz. mára ismét Európa egyik legjelentősebb balkáni puhatestű gyűjt.-ével büszkélkedhet. Nevéhez fűződik a hazai faunatérképezés megszervezése, az első faunatérkép összeállítása. Elvitathatatlan érdeme, hogy korán felismerte a számítógépes adatbáziskezelés jelentőségét a muzeológiai munkában – a M. Természettud.-i Múz.-ban elsőként –, s már 1986-tól elkezdte a gyűjt.-i katalógus számítógépre rögzítését. Nyolc csigataxon viseli a nevét, részben általa felfedezett és mások által leírt fajok. – 1967-től 68 malakológai témával foglalkozó tud.-os publikációja jelent meg, többségében m., német és angol nyelven. A Soosiana

malakológiai folyóirat szerk.-je (1974–1986). Kultúrtörténészként alapítója és szerk.-je a Szentendrei Ferences Gimn. antik kultúrával foglalkozó folyóiratainak (Lant, 1990–1994; Limes,

1995–2002).

F. m.: Revision der ungarischen Arten der Gattung Vitrea Fitzinger, 1833 (Acta zoologica hungarica 14, 1968, 175–184. p.); Die Gattung Vitrea Fitzinger, 1833 in den Balkanländern (Gastropoda: Zonitidae)

(Annales Zoologici, 29(8), 1972, 209–315. p.); A vízicsigák és kagylók (Mollusca) kishatározója. Richnovszky Andorral (Vízügyi Hidrobiológia 6. Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Int., Bp., 1979); Puhatestűek állattörzse – Mollusca. In: Állathatározó I.

Szerk. Móczár László (Bp., 1984, 84–109. p.); Magyarország recens puhatestűinek revideált katalógusa (Mollusca) (Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 9, 1984, 79–90. p.); Magyarországi puhatestűek katalógusa: hazai malakológusok gyűjtései alapján. Suara Róberttel (Bp., 2004

).

Irod.: MKL X.: 968. p.; L. E. P. (Archiv für Molluskenkunde 132, 2003. 1–2, 1–7. p.); Subai Péter–Fehér Zoltán: P. L. E. (Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 26, 2002, 7–14. p.; P. L. műveinek bibl.-jával); Fehér Zoltán: In memoriam P. L. (Malakológiai Tájékoztató, 20, 2002, 5–6. p.).

Fotó: magántulajdon

Fehér Zoltán

Póczy Klára, Szentgáli Ferencné;

(publikáció

ban férje haláláig:) Sz. Póczy Klára (1923. febr. 6. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia] – 2008. okt. 16. Bp.): régész, muzeológus, múzeumig. –Erdélyi családból származott, apja, Póczy Mihály neves vasútépítő mérnök. Férje dr. Szentgáli Ferenc orvos (1947-től 1974-ig), majd Thímár János mérnök (1976-tól). Fia: Szentgáli Ádám (1949–) villamosmérnök. – Kolozsváron érettségizett (1941), a bp.-i PPTE-n történelmet, művészettörténetet, majd ősrégészetet és ókortörténetet hallgatott (1942-től), s régész–muzeológus szakon végzett (1947), ugyanabban az évben Brigetio kerámiája

c. értek

ezésével bölcsészdoktori diplomát szerzett. – Pályafutása során mindvégig a Bp.-i Történeti Múz.

(BTM) munkatársa volt: 1950-től régész gyakornok, régész, tud.-os munkatárs (1954–1971), tud.-os főmunkatárs (1971–1986), nyugalmazott tud.-os munkatárs (1986-tól). 1953-tól a BTM Régészeti Osztályának osztályvezető-helyettese, 1963–1973 között csoportvezetői beosztásban látta el az Aquincumi Múz. ig.-i feladatait. 1973–1985 között, a MTA felhatalmazásával vezette azt az aquincumi munkacsoportot, amely az óbudai nagyléptékű városfejlesztéshez kapcsolódó topográfiai kutatásokat végezte. – Szakterülete: római kori kutatások Bp. területén, kiemelten Aquincumban. A városi régészet módszertana, a római kori topográfiai kutatások, vmint a római kori kerámia és falfestészet kutatása területén nemzetközi hírnevet szerzett. Intenzív ásatási tevékenységét 1958–1993 között mintegy másfélszáz ásatási jelentés dokumentálja. Jelentősebb régészeti feltárásai Aquincum területén: a békásmegyeri római kori villa (1961), a Jablonkai úti múmiatemetkezés (1963), a római kori vízvezeték forrásfoglalása (1964–1965, 1971), a polgárváros Ny-i részének feltárása nemzetközi projekt keretében (1966–1972), a polgárváros számos épületének ásatása (forum, basilica, macellum, 1968–1973), a katonaváros és legiotábor területe (1973–1985). Jelentősebb ásatásai Aquincumon kívül: Dunakanyar, Neszmély (1958–1961), Sopron (Scarbantia római város feltárása, 1958–1974). Külföldi ásatásokon is részt vett: Vindonissa (Svájc, 1967), Caesarea Mauretaniae (Algéria, 1977). – Kiemelkedő műemlék-