Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
P
263 Patay és múz.-i hálózat hiányát. Ezek megvalósítása munkásságának egyik központi törekvése volt. Igyekezett jól képzett, a különböző korszakokat lefedő szakembereket kinevelni, a Nemzeti Régiségtárat tud.-os intézménnyé fejleszteni. A romániai ókor- és történelemkutatás támogatására hozta létre a Román Isk.-t Rómában (1920), amelyet haláláig igazgatott. Részt vett a bukaresti DK-Európai Tanulmányok Int.-ének létrehozásában is (1913). Terveinek teljes megvalósítását korai halála meggátolta, ennek ellenére a román régészet megteremtőjeként tarthatjuk számon. – ~ régészeti érdeklődésének középpontjában a géta-dák népesség, ill. a romániai ókori görög települések álltak. Azonosította Histriát és elkezdte ennek rendszeres föltárását (1914–1926). Más ásatásai: Ulmetum, Tomis, Callatis, Tropeum Traiani, Ibida, a Szászvárosi-havasok dák erődítményei, Boian, Vădastra, Piscul Crăsani, Verbicioara, Drajna, Zimnicea, Tinosu, Căscioarele stb. Támogatta László Ferenc és Ferenczi Sándor munkásságát. Epigráfiai tevékenysége is jelentős. – 1926-ban vendégtanár volt Cambridge-ben (itteni előadásait a Dacia c. kötetben tette közzé) és a Sorbonne-on. Közel másfélszáz írása jelent meg, zömében régészeti vonatkozásúak, amelyek egy része ásatási beszámoló, más részük a géta-dákokkal vagy dobrudzsai görög városokkal foglalkozik. Géta-dák kutatásainak eredményeit a terjedelmes Getica c. kötetében foglalta össze. Sok, különböző tematikájú írása, esszéje a korabeli sajtóban jelent meg (Convorbiri Literare, Epoca, Luceafărul, Neamul Românesc, Sămănătorul, Tribuna Poporului, Voinţa Naţională stb.). – Kiadói tevékenysége is jelentős: létrehozta a római Román Isk. két évkönyvét: 1923-ban az Ephemeris Daco romanát és 1925-ben a Diplomatarium Italicum ot. 1924-ben jelentette meg a Dacia. Recherches et découvertes archéologiques en Roumanie szakfo lyóiratot (12 évf. 1924–1947 között), amely főleg francia nyelvű régészeti írásokat közölt. A Cultura naţională kiadó egyik megalapítója. – A Román Akad. l. (1911), majd r. tagja (1913), alelnöke (1920–1923), főtitkára (1923–1927); 1920-tól képviselte az intézményt az Akad.-k Nemzetközi Szövetségében, amelynek titkára is volt. A Román PEN-Club titkára (1923–1927). Egyéb tagságai: Műemlékvédelmi Biz. (1913), Német Régészeti Int. (1913), Pontifica Academia Romana di Ar cheologia, Reale Società Romana di Storia Patria (1924), Academia Lincei din Roma (1927). – 1927-ben kitüntették az Olasz Koronarenddel. – Nevét viseli a bukaresti Régészeti Int., a bârladi múz., a bârladi és konstancai isk., utcák és terek szinte minden nagyobb romániai városban; a Román Akad. Történelem és Régészet Osztályának egyik díja; a római Accademia di Romania kutatási ösztöndíja. Mellszobra áll a bukaresti Régészeti Int. udvarán, a bârladi és bákói múz. előtt, vmint Konstancán. F. m.: M. Aurelius Verus Caesar şi L. Aurelius Commodus, Studiu istoric (Bukarest, 1909); Die Nationalität der Kaufleute im römischen Kaisereiche. Eine historischepigraphische Untersuchung (Breslau, 1909); Contribuţii epigrafice la istoria creştinismului daco-roman (Bukarest, 1911; 2. kiad. 2000); Începuturile vieţii romane la gurile Dunării (Bukarest, 1923; 2. kiad. uo., 1974; 3. kiad. Iași, 2010); Getica. O protoistorie a Daciei (Bukarest, 1926; számos kiadásban, utolsó: Iași, 2011); Dacia. An Outline of the Early Civilizations of the Carpatho-Danubian Countries (Cambridge, 1928; 2. kiad. uo., 2015; román ford. Vulpe, Radu: Dacia. Civilizaţiile antice din regiunile carpato-danubiene [Bukarest, 1937; 6. kiad. Iași, 2011]). Irod.: Andriesescu, Ioan: V. P. (1882–1927) (Dacia, III–IV, 1927–1932, Bukarest, 1933, 1–7. p.); Vulpe, Radu: V. P. directorul Muzeului Național de Antichități (Revista Muzeelor, IV, 4, Bukarest, 1967, 312–318. p.); Boroneanţ, Vasile: V. P., fondator al şcolii de arheologie româneşti (Carpica, V, Bacă u, 1972, 7–12. p.); Zub, Alexandru: Pe urmele lui V. P. (Bukarest, 1983); Mitrea, Ioan: V. P. – iniţiatorul programului de cercetare modernă in arheologia românească (Carpica, XXXV, Bacău, 2006, 5–11. p.); Ferenczi István: Száz éve született V. P. (Csíki Székely Múz. Évkönyve 2005. Csíkszereda, 2006, 55–58. p.); Pârvan 125. (Vitraliu, XV, 5–6. sz., Bacău, 2007, 2–28. p.). – Bibl.: Metaxa, H.: V. P. Note bio-bibliografice (Arhiva pentru știinţă și reforma socială VII, 3–4, Bukarest, 1928, 380–407. p.); V. P. – Bibliografie (In memoriam V. P., Bukarest, 1934, 5–20. p.); Zub, Alexandru: V. P. (1882–1927). Biobibliografie (Bukarest, 1975; 2. kiad. uo., 2002; 3. kiad. Iași, 2011). Fotó: V. P. 1917-ben. In memoriam V. P. (Bukarest, 1934) Bajusz István Pataky Dénesné: → Brestyánszky Ilona Patay Pál (1914. dec. 8. Bp. – 2020. okt. 4. Bp.): régész, agrármérnök, muzeológus. – Jómódú földbirtokos családban született. Apja báji Patay Tibor (1880–1941) Pest-Pilis-Solt vm. főispánja, országgyűlési képviselő, anyja tótprónai és blatniczai br. Prónay Iphigénia Karolina (1884–1975), testvérei: Sándor (1915–1990) és József (1908–2007). Szülei nászajándékként kapták meg az acsaújlaki
