Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
P
262 Parragi Állatvilága. Fauna Hungariae, Bp., 1981, 1–163. p.); Fürkészdarázs-alkatúak XI/A – Ichneumonoidea XI/A (Magyarország Állatvilága. Fauna Hungariae, Bp., 1991, 1–122. p.); Type specimens of the braconid species by Gy. Szépligeti deposited in the Hungarian Natural History Museum (Hymenoptera: Braconidae) (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 96, 2004, 153–223. p.); A checklist of the Braconidae of Hungary (Hymenoptera) (Folia entomologica hungarica, 66, 2005, 137–194. p.); A revision of the Bracon (Lucobra con) species described by Szépligeti from the western Palaearctic Region (Hymenoptera: Braconidae) (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 97, 2005, 197–224. p.); Braconidae (Hymenoptera) from Greece, 6 (Notes fauniques de Gembloux, 60, 2007, 99–127. p.); A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VIII. Kiegészítés: 14 alcsalád (Folia musei historico-naturalis Bakonyiensis, 26, 2009, 33–45. p.); Braconidae (Hymenoptera) from Mongolia, XVII. Eleven subfamilies (Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 55, 2009, 139–173. p.); Braconi dae (Hymenoptera) from Korea, XXIV. Species of thirteen subfamilies (Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 64, 2018, 21–50. p.). Irod.: Korsós Zoltán: Emlékezés P. J.-re (1933–2017) (Annales Musei historico-naturalis hungarici, 109, 2017, 25–26. p.); Vas Zoltán: In memoriam dr. J. P. (1933–2017) (Folia entomologica hungarica, 79, 2018, 5–28. p.; részletes bibl.-val); Tóth Sándor–Vas Zoltán: Megemlékezés dr. P. J.-ről (1933–2017), különös tekintettel a Bakony-kutatásban végzett munkásságára (A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 35, 2018, 7–18. p.); RÚL 15.: 585. p. Fotó: ismeretlen felv., Magyar Természettudományi Múz. Vas Zoltán Parragi Györgyi, Kisfaludiné (1930. máj. 3. Sopron – 2013. júl. 3. Bp.): régész, muzeológus. – Az ELTE BTK-n végzett muzeológia, ezen belül régészet szakon (1955). – 1954. nov. 15-étől kezdve pályafutása során mindvégig a Bp.-i Történeti Múz.-ban, a BTM Régészeti Osztályán, majd az 1989. évi szervezeti változás után az Aquincumi Múz. szervezeti egységében dolgozott; 1987. dec. 31. – 1989. júl. 1. között nyugdíjas tud.-os munkatárs, majd ismét alkalmazott 1991. márc. 31-éig, végleges nyugdíjba vonulásáig. – Szakterülete: római kori kutatások Bp. területén, kiemelten Aquincumban. Csaknem félszáz régészeti feltárást végzett, elsősorban a főváros III. kerületében, így a katonavárosi (Bécsi úti) fazekastelep és több római kori városi temető (Bécsi út, Bogdáni út, Szőlő utca) területén. Feltárásai közül nagy médiavisszhangot kapott a Bécsi út 271. sz. alatti római kori temetőrészlet kutatása (1978), amelyet tévesen Árpád sírjaként azonosítottak. Jelentős ásatása volt a Folyamőr utcai mozaikos római kori villa egy részének kutatása. Tagja volt annak a régészeti csoportnak, amely Póczy Klára vezetésével az Óbudai Lakótelep építése során feltárta az aquincumi legiótábor jelentősebb építményeit. Terepi munkája mellett egy ideig az Aquincumi Múz. Római kislelet gyűjt.-ét is gondozta. – Tíz jelentősebb publikációja ismert az 1963–1993 közötti időszakból. – Szoc. Kultúráért díj (1984), TIT elismerő oklevél (1987). F. m.: A Bogdáni úton feltárt későrómai temető (Budapest Régiségei, 20, 1962, 311–326. p.); Újabb későrómai leletek a Bécsi úton (Budapest Régiségei, 21, 1964, 215-238. p.); Koracsászárkori fazekasműhely Óbudán (Archaeologiai Értesítő, 98, 1971, 60–79. p.); Római és népvándorláskori leletek a Szőlő utcában (Budapest Régiségei, 25, 1984, 321–365. p.); A Folyamőr utcai római villa (Budapest Régiségei, 28, 1991, 199–218. p.). Zsidi Paula Pârvan, Vasile (1882. szept. 28. Perchiu [Ro mánia] – 1927. jún. 26. Bukarest [Bucureș ti, Ro mánia]): régész, egy.-i tanár, régészeti isk.- és múzeumszervező. – Elemi és középfokú tanulmányait Bereştiben és Bârladon végezte, egy.-i oklevelet 1904-ben szerzett a bukaresti egy. BTK-án, ahol tanára volt pl. Grigore Tocilescu, Dimitrie Onciul, Ion Bogdan, Nicolae Iorga, Titu Maiorescu. Ösztöndíjjal a jénai, berlini és boroszlói (Wrocław) egy.en képezte tovább magát (1905–1908); az utóbbin az ismert ókorkutató, Conrad Cichorius irányítása alatt filozófiából szerzett doktorátust (1908). – Segédtanár Bákóban és Jászvásáron (1904–1909). Grigore Tocilescu elhunytával 1909-től helyettes, 1910-től r. tanárként a bukaresti egy. Ókortörténeti és Epigráfiai Tanszékére került. Ugyanebben az évben kinevezték a Nemzeti Régiségtár ig.-jának is. – Az I. vh. befejeztével részt vett a kolozsvári román egy. szervezésében (1919–1920), s megalapította az egy. mellett működő Ókortud.-i Int.et. – Felismerte a rendszeres orsz. régészeti kutatás, a jól felkészült kutatócsoportok, az orsz. múz.
