Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
238 Móré Móré Miklós (1929. márc. 4. Rákoscsaba – 2021. aug. 14. Bp.): festő restaurátorművész. – 1939-től a kőbányai Szt. László Gimn.-ban tanult, de a háborús események miatt csak 1948 tavaszán érettségizett. A képzőművészet iránti érdeklődését hamar felfedezte rajztanára, Gáldi Lajos szobrászművész. 1948-tól a Képzőművészeti Főisk. rajztanári szakára járt; tanárai között volt Poór Bertalan, Kmetty János, Bortnyik Sándor, Barcsay Jenő. Harmadévtől tanulmányait az akkor létesült festmény-restaurálási szakon, Kapos Nándor keze alatt folytatta. – A diploma megszerzése után, 1953 őszétől évfolyamtársával, Varga Dezsővel együtt a Szépmű vészeti Múz. (SzM) restaurátora lett. Az 1950–1960-as években a SzM Régi M. Gyűjt.-ében őrzött, a háború alatt pincében tárolt és a nedvességtől erősen károsodott középkori m. oltárok táblaképeinek a konzerválását és restaurálását végezte (a mateóci, a jánosréti, a kisszebeni, a liptószentmáriai, a mosóczi és a nagyszalóki oltárok egyes táblái). 1957-ben Lengyelo.-ban volt (krakkói, varsói és gdański múz.-i és műemléki restaurátorműhelyek). 1959–1960-ban olasz állami ösztöndíjat kapott a római Instituto Centrale del Restauroban, 1970-ben Rómában, Nápolyban és Pompejiben járt tanulmányúton; többek között a római kori falfestmények helyreállításának korszerű módszereit tanulmányozta. Olaszo.-i tapasztalatai birtokában restaurálta a 16. sz.-i Francesco Ubertini (más néven Bacchiacca): Keresztelő Szt. János prédikációja c. képét. Mo.-on elsőként alkalmazta a vonalkázásos kiegészítést (rigatura), ami később általánosan alkalmazott eljárássá vált a középkori fatáblák megkülönböztethető kiegészítésére. Az UNESCO leningrádi restaurátor konferenciáján az orosz restaurálási megoldásokat tanulmányozta (1963). 1962-től 1979-ig vezette a SzM Restaurátor Osztályát, de súlyos betegsége miatt lemondott osztályvezetői megbízatásáról és megvált a múz.-tól (1979). Gyógyulása után restaurálta Sodoma (Giovanni Antonio Bazzi): Lucretia halála c. (1981), majd J. B. del Maso: Margarita Theresia infásnő c. festményét (1982). 1983-ban, a SzM-ból elrabolt hét kép visz szakerülése után, megbízatást kapott négy festmény helyreállítására (Raffaello Santi: Esterházy Ma donna és Pietro Bembo portréja; J. Tintoretto: Férfiképmás és a Marietta Robusti arcképe ). E munkálatok során ismét a múz. állományába került, s nyugdíjazásáig (1992) főrestaurátorként dolgozott. Múz.-i pályafutásának egyik legnagyobb munkája Andrea del Verrocchio: Madonna a gyermek Jézussal, öt szenttel és két angyallal c., nagyméretű oltárképének a restaurálása (tempera, arany, fa, 1460-as évek vége) volt, amelyen nyolc évig dolgozott (1984–1992). A munka során kialakult hipotézisét publikálta a múz. Bulletin jében (1994). További jelentős restaurálásai: Angelica Kauffmann: Pyrrhos Glaukias király előtt (1959); Francisco José de Goya: Korsós lány (1963); Giovanni Cariani: Violante (1979); El Greco: Bűnbánó Magdolna; Alonso Cano: Don Baltasar Carlos infáns képmása; Mateo Cereso: A megkö tözött Krisztus; Girolamo Romanino: Önarckép; G. Romanino: Mária gyermekével; Spanyol mes ter: Szt. Anna harmadmagával (festett faszobor, 13. sz.); Francesco Maltese: Vanitas; Luca Gior dano: Vénusz, Ámor és Adonis; Palma Giovine: Krisztus halála két angyallal; La Hyre: Theseus megtalálja atyja kardját; Johann M. Rottmayr: Szt. Ágoston imája a pestis áldozataiért; Gustave Doré: Fiatal hölgy arcképe; Abraham Jansens: A vidámság és a melankólia allegóriája; Frances co Vanni: Szent Jeromos (ez a múz.-ban végzett utolsó restaurálása, 2005) stb. Külső megbízással bp.-i és vidéki múz.-ok, intézmények (MNG, IM, Parlament, MTA stb.), ill. magánszemélyek számos műtárgyát restaurálta (pl. Szinyei Merse Pál: Re mete Szent Antal imája; Munkácsy Mihály: Nő zöld ruhában; Pieter Mulier: Tengeri táj; Adolf van der Venne: Egy várkastély parkja; Benedetto Caliari: Catherina Cornaro fogadja Cyprus hódo latát; Francesco Rosa: Agrippina fogadja Germa nicus hamvait). Széleskörű restaurátori tudására és ismereteire jellemző, hogy K-ázsiai műtárgyakat is restaurált (tibeti thanká és sziámi wayang-bábuk az Iparművészeti Múz. K-ázsiai Gyűjt.-e számára (1980-as évek). Számos műemlék helyreállításában vett részt, többnyire szerzőtársakkal együtt: a MTA dísztermének falképei (1953); a székesfehérvári Szemináriumi Templom Maulbertsch-falképei (1956–1957); a noszvaji De la Motte-kastély dísztermének falképei (1956–1957); a budavári Karmelita Kolostor ebédlőtermének a falfestése (1958–1959); a MÁV volt Nyugdíjint.-e egykori bérházának homlokzatán Székely Bertalan sgrafittói (1963); a bombatámadástól beomlott mennyezetű szombathelyi székesegyház
