Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
218 Márkus élővilágát, elsősorban a Baláta-tó és környezete védett lápvilágát. Leírta a keresztes vipera egyik változatának előfordulását, részletesen tárgyalta a tó és környezete herpetofaunáját és ismertette az országban csak itt élő rovarevő növény (Aldrovanda) előfordulását. 1951-től kaposvári Rippl-Ró nai Múz. külső munkatársa, 1954-től főállású muzeológusa. Kiterjedt gyűjtőmunkával megalapozta a múz. természettud.-i gyűj.-eit, megteremtve a természettud.-i muzeológiát Somogy m.-ben. Újult lendülettel folytatta a Baláta-tó, vmint a megye zoológiai és ökológiai kutatását. Vallásos hite miatt távoznia kellett a múz.-ból, s visszatért szülővárosába (1957), ahol a Móra Ferenc Múz. természettud.-i gyűjt.-ének vezetőjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig (1974). Az MTA Tiszakutató Munkaközössége titkáraként a szervezett Tisza-kutatás egyik vezetője lett. Tanulmányozta a Tisza teljes hazai szakaszán az ártér kétéltű- és hüllőfaunáját. Létrehozta a múz. herpetológiai gyűjt.-ét. Vizsgálatokat folytatott az alföldi szikes tavak herpetofaunáján. Madártani kutatásai közül kiemelkedik a fehér gólya populációinak és populációdinamikájának feltárása. Visszatért korábbi somogyi kutatásainak helyszíneire is, a Barcsi borókás és a Zselici tájvédelmi körzet kétéltű- és hüllőfaunájának feltárásával. Intenzív tud.-os ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott, cikkeinek hosszú sora jelent meg ismeretterjesztő folyóiratokban és napilapokban. – A M. Madártani Egyesület alelnöke, a Tiscia szerkesztőbiz.-ának tagja. A Szegedi Akad.-i Biz. tagja. – 1925-től részt vett a mo.-i cserkészmozgalomban; a kaposvári Zrínyi Miklós cserkészcsapat parancsnoka volt (1943–1948), 1989 után jelentős szerepet játszott a mo.-i cserkészet újjászervezésében: a szegedi 519. sz. Bálint Sándor cserkészcsapat egyik alapítója, majd parancsnoka (1997–2000). – Kiváló Tanár (1953), Tömörkény István-díj (2004), Csongrád m. Közművelődéséért (2009). – A Baláta-tó láprétjén tanösvényt neveztek el róla. F. m.: A vipera fekete változatának (Vipera berus var. prester L.) Somogy megyei előfordulása (A Rippl-Rónai Múzeum Közleményei, Kaposvár, 1952, 1–2. p.); Új adatok Somogy flórájának ismeretéhez (A Rippl-Rónai Múzeum Közleményei. Kaposvár, 1953, 1–2. p.); Adatok a keresztes vipera (Vipera berus L.) somogyi elterjedési viszonyaihoz (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 7., 1956, 463–468. p.); Die Herpeto-fauna. In: Kolozsváry, G.: Das Leben der Tisza (Acta Universitatis Szegediensis, 3–4., 1958, 227–228.); Die Vogelwelt der Oberen-Tisza (Vertebrata Hungarica, 2., 1960, 69–80. p.); Bestandveränderungen beim Weiss-storch in Ungarn, 1958–1963 (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968, 283–313. p.); The herpetofauna of the Tisza river valley Hungary (Herpetological Bulletin of the New-York Herpetological Society, 7, 1970, 38–43. p.); A Barcsi Ősborókás kétéltű és hüllőfaunája (Amphibia – Reptilia) (Dunántúli Dolgozatok. Természettudományi Sorozat 2. Pécs, 1981, 167–188. p.); A Bakony hegység kétéltű és hüllőfaunája (Amphibia, Reptilia). Herpetológiai alapvetés (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei, 1988, 20. sz.); A Baláta-láp és gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra. Kasza Ferenccel (Natura Somogyiensis, 2, Kaposvár, 2001). Irod.: Ábrahám Levente–Juhász Magdolna–Nagy Lóránt: M. M. a Somogy megyei természettudományi muzeológia megteremtője (Somogy Megyei Múzeumok Közleményei, 13, 1998, 305–313. p.; publikációinak listájával); MKL VIII: 689. p.; RÚL 14: 139. p.; M. M. (Névpont: https:// www.nevpont.hu/palyakep/marian-miklos-9c58d). Fotó: M. M. 84 éves korában, MTM Matskási István Márkus Mihály; Michal Markuš (1912. aug. 16. Nyíregyháza – 2004. okt. 5. Kassa): etnográfus, muzeológus. – Szabolcs vm.-be települt szlovák (tir pák) család leszármazottja. Szegeden, majd Bp.-en és Bécsben m.– német szakon végezte bölcsészeti tanulmányait, s szerzett diplomát (1936). Nyelvész mesterei, Horger Antal, Mészöly Gedeon és Melich János, majd Solymossy Sándor terelték figyelmet a néprajz felé. – Györffy István támogatásával Bartucz Lajos, a Nemzeti Múz. Néprajzi Tárá nak ig.-ja előkészítő próbaszolgálatosnak alkalmazta. A Néprajzi Tárban 1937. jan.-tól 1947. szept.-ig tevékenykedett, s jutott el a díjtalan gyakornokságtól a kinevezett múz.-i őr státusáig (1944). (Az általa célul tűzött nyíregyházi múz.-ban nem kapott állást.) Az intézmény szinte minden gyűjt.ében végzett muzeológiai és tud.-os feladatokat. Dolgozott a fényképgyűjt.-ben (Képtár), a frissen szervezett adattárban, rendezte a pásztorgyűjt. anyagát, részt vett a textil- és a világításgyűjt. leltározásában. A szláv nyelvekben való jártasságának is köszönhetően, egy ideig a könyvtárat is vezette. Bartucz Lajos, Domanovszky György,
