Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
219 Mártha majd Vargha László igazgatósága alatt olyan kiváló szakemberekkel dolgozott együtt, mint Gönyei Sándor, Gunda Béla, Lajtha László, Fél Edit, Némethy Endre, Dincsér Oszkár, Tagán Galimdsán. Múz.-i munkája mellett az 1940-es években az egy. néprajzi tanszékén tanársegédként vett részt az oktatásban, 1943-tól a M. Néprajzi Társaság titkára is volt. Gyűjt.-i munkája számos esetben tud.-os publikációkban összegződött. Néprajzi megfigyelései nyelvészeti vonatkozásokkal szervesültek, aminek eredményeként különösen hangsúlyossá vált a magyarság és a felföldi szláv csoportok kulturális egymásra hatása. Múz.-i könyv tárosi tevékenységével kezdődött a szinte egész pályáját végig kísérő gazdag recenziós munkássága. Rendszeresen végzett terepmunkát Nyíregyháza tirpák bokortanyáin és más szabolcsi falvakban, vmint Nógrád, Hont, Gömör, Zólyom, Turóc és Ung vm. szlovákok és ruszinok lakta településein. A szülőföldhöz való ragaszkodásának kiemelkedő tanúja a Bokortanyák népe c. könyve, a m. néprajz klasszikussá vált monográfiája. – 1947-ben, a m.–szlovák lakosságcsere keretében Csehszlovákiába települt át. A szlovák származású, de a m. kultúrán felnőtt ~ nehéz történelmi helyzetben meghozott döntése egész pályafutására kihatott. A K-Szlovákiai Múz. őre (1947–1951), ig.-ja (1957-ig), a Szlovák Múz.-i Szövetség elnöke (1958–1964), a szlovák múz.-ok orsz. felügyelője volt. Kassán a Szlovák Tud.-os Akad. Regionális Int.-ében (1957–1975), majd annak Társadalomtud.-i Int.-ében tevékenykedett (1975–1986). Hivatali évei alatt is rendszeres kapcsolatot tartott a mo.-i szakemberekkel, részt vett tud.-os programjaikban, és segítette szlovákiai kutatómunkájukat. A maga eszközeivel az egyetemes néprajz szempontjainak igyekezett megfelelni, amit választott témái éppen úgy igazolnak, mint szakmai-közéleti tevékenysége és tud.-os kapcsolatrendszere. A szlovák néprajztud. kibontakoz tatásának jelentős személyiségévé vált, miközben folyamatosan ápolta a kapcsolatot a m. néprajz egymást váltó generációival. – Tud.-os érdeklődése elsősorban a m.–szlovák interetnikus kapcsolatokra, a gyűjtögető gazdálkodás és a hagyományos táplálkozáskultúra változásaira, vmint a munkaeszközök fejlődéstörténetére terjedt ki. Mintegy 400, m., szlovák és más idegen nyelven megjelent publikációjának zöme a m.-ok és a szlávok együttélésének, nyelvi-kulturális egymásra hatásának műveltségi vonatkozásaival foglalkozik. Néhány fontos kutatási témáját évtizedek alatt érlelte kisebb közleményből monografikus igényű tanulmány nyá (pl. a Mecenzéf környéki vashámorok mezőgazdasági eszközeinek feldolgozása 1943–1966 között vagy a hagyományos gabonafélék elterjedésének interetnikus vonatkozásai, amit 1939 és 1999 között folyamatosan bővített, tökéletesített). Számos szlovákiai összegző monográfia társszerzője, szervezőként és szerzőként részt vett az 1950-es években zajló m.–szlovák Rudna- és Kőrös-kutatásban is. – A néprajztud. kandidátusa (CSc. 1967). – Születésének 100. évfordulóján a M. Néprajzi Társaság 2012. nov. 28-án, a Szegedi Tudományegy. Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke 2012. nov. 29-én emlékülést, ill. kiáll.-t rendezett. F. m.: A magyar nép világítása (Néprajzi Értesítő, XXXII., 1940, 87–126. p.); A bokortanyák népe ( Tanya, Falu, Mezőváros. III. Bp., 1943); Jolsvai kolomposok. In: Emlék könyv Kodály Zoltán 60. születésnapjára. Szerk.: Gunda Béla (Bp., 1943, 245–264. p.); A magyar szarvasmarha az Alacsony-Tátrában (Ethnographia, LXXV., 1964, 467–470. p.); Motyky z Medzeva. Tradície železiarske ho priemyslu v oblasti VSŽ (Slovensky národopis, 14., 1966, 378–435. p.); Odbyt a spŏsoby predaja šivetických hrnčiarskych výrobkov na prelome 19. a 20. storočia. (Gemer 1. Szerk. Adam Pranda. Rimavska Sobota, 1973, 91–105. p.); L’udová strava v obciach Rudná a Kružná (Gemer 2. Szerk. Adam Pranda. Rimavska Sobota, 1976, 175–212. p.); A kelet-szlovákiai sertéskupecek életéből (Ethnographia, LXXXVIII., 1977, 365–391. p.); A Kár pát-medence etnobotanikai problémái (Orvostörténeti Közlemények, Suppl. 11–12. Bp., 1979, 113–123. p.); A tönköly és kárpát-medencei változatai. In: Tűzcsiholó. Írások a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére. Szerk. Pozsgai Péter (Bp., 1999, 663–682. p.). Irod.: Personálna bibliografie. Összeáll. Ján Koma (Martin, 1999, 57 p.); Szemkeő Endre–Viga Gyula: M. M. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XLIV., Miskolc, 2005, 691–697. p.); Szemkeő, Endre–Viga, Gyula: M. M. (Acta Ethnographica Hungaricae, 51, 2006, 457–460. p.). Fotó: a család tulajdona Szemkeő Endre, Viga Gyula Mártha Zsuzsánna (1920. júl. 11. Bp. – 2007. dec. Bp.): mezőgazdasági mérnök, főosztályvezető. – A József Nádor Műszaki és Gazdaságtud.-i Egy. Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán szerzett mezőgazdasági mérnök oklevelet (1942), majd doktori címet (1944). A Külügyi Int. külpolitikai és diplomáciai tanf.-án szerzett bizonyítványt (1947). A mezőgazdaság-tud. kandidátusa (Baromfigazdaság Magyarországon a második világháborút megelőző száz esztendőben c.
