Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

M

213

Mallász

Polgár, XX,, 1886. júl. 31., 173. sz.); Mythische Wesen in dem rumänischen volksglauben (Das Aussland, LX., 1887. 52. sz.); Der Fluch in der rumänischen Volkspoesie (Volkskunde, Lipcse, 1899); Az oláh népköltészet fő jellem

vonásai (különös tekintettel az 1888 év nyarán, a Kisfaludy Társaság segélyével eszközölt gyűjtésekre) (Kisfaludy Társaság Évlapjai, Bp., 1890, 85–113. p.); Újabb adatok az oláh népköltéshez (Kisfaludy Társaság Évlapjai, Bp., 1891, 75–106. p.); Az iskola története 1871–72-től 1894–95-ig.

In: A dévai magyar királyi Állami Főreáliskola XXIV. évi értesítője az 1894–95. tanévről. Közzétette Téglás Gábor (Déva, 1895, 8–130. p.); Csángó-magyar karácsonyi miszterium (Betlehemezési rendtartás) (Ethnographia, VII., 1896, 107–113. p.); Az oláh néphit és népköltészet jellemző vonásai (Újabb adalékok) (Kisfaludy Társaság Évlapjai, Bp., 1898, 102–133. p.); Ethnologiai párhuzamok (A magyar és rutén nép szóhagyományainak köréből) (A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat tizenegyedik évkönyve. Szerk. dr. Veress Endre. Déva, 1900, 19–34. p.).

Irod.: Pallas, XII.: 202–203. p.; Szinnyei, VIII.: 319–320. p.; Révai, XIII.: 288. p.; Magyar néprajzi lexikon, III., 1980, 503. p.; RMIL III.: 449–450. p.; ÚMIL II.: 1994, 1300. p.; RÚL 14.: 7. p.; Iosif Mallász: O. M. (1858–1924) (Publicaţiile Muzeului Judeţului Hunedoara, Déva, 1924, 5–11. p.); Faragó József: M. O. és a román folklór (Ethnographia, XCII., 1981, 2–3. p.); Demeter Lajos: Akikre emlékezni kötelesség. in: Emlékkönyv. A Székely Mikó Kollégium alapításának 150 éves jubileumára. Szerk. Árvay Katalin, Dobra Judit (Sepsiszentgyögy, 2009, 144–145. p.); Olosz Katalin: M. O. és a Kisfaludy Társaság. In. Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére (Kolozsvár, 2019, 823–841. p.).

Fotó: a szerző archívuma

Demeter Lajos

Makó Péterné: → Nyírő

Réka

Mallász József; Iosif Mallász

(1857.

Szászváros – 1933. márc. 10. Déva): pénzügyi számvizsgáló, múzeumig., koleopterológus. – Elemi isk.-i és gimn.-i tanulmányait a szászvárosi ev. ref. Kún-Koll.-ban és Déván, a M. Kir. Állami Fő reálisk.ban végezte, 1896-ban érett ségizett. A bp.-i tudo mányegy. BTK-n a természettud.-i előadásokat kezdte hallgatni, de gyenge fizikuma miatt abbahagyta az egy.-et. – 1896 és 1903 között pénzügyigazgatósági számtisztként Nagyszebenben, Egerben és Bp.-en dolgozott. Már ekkor élénken foglalkozott természetrajzi gyűjtéssel és megfigyeléssel. Téglás Gábor ajánlására Csiki Ernő segítette, intézte kéziratainak megjelenését és rengeteget határozott számára. Tervezett közép-afrikai gyűjtőútja a MNM támogatása ellenére nem valósult meg. 1909-ben hazatért Dévára, ahol állami pénzügyi számvizsgálóként helyezkedett el. Elsősorban bogarakkal foglalkozott, de érdeklődése kiterjedt más élőlénycsoportokra, az őslénytanra és a régészetre is, általában mindenre, ami Hunyad vm. múltbéli és jelenkori élővilágával vagy történeti múltjával kapcsolatos. Első cikke Déva és környéke bogárfaunáját mutatta be. Tud.-os közleményei A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, a Publicaţiile Muzeului Judeţului Hu

nedoara, a Rovartani Lapok és a Természettudo

mányi Közlöny lapjain jelentek meg. Több új fajt és alfajt írt le, s kitüntetett figyelemmel fordult a barlangi és a hangyavendég bogarak felé. Szívén viselte a Retyezát élővilágának kutatását. Ebben a kérdésben Köntzei Gerővel a Rovartani Lapok

ban vitába is keveredett. Péterfi Márton (1875–1922) botanikussal közös, A virágoknak és rovaroknak a beporzásban nyilvánuló kölcsönössége,

különös tekintettel Déva flórájára és rovarfaunájára c. dolgozatát a Kir. M. Természettud.-i Társulat Bu gát-díj ban részesítette (1904). Részt vett a X. (Bp., 1927, előadást is tartott) és a XI. Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson (Padova, 1930). Meghívták a román természettudósok első kongresz

szusára is (Kolozsvár, 1928). A Piskiteleptől nem messze fekvő Tompa határában miocén rovar-, hal- és növénymaradványokat fedezett fel (1912). Régészeti írásai közül kiemelkedik az erdélyi Nándori-völgyben nyíló barlangban talált paleolit leletekről készített, halála után megjelent leírás és értékelés. A Hunyadm.-i Történelmi és Régészeti Társulat 1913. évi társulati gyűlésen átvehette a dévai múz.

igazgatását. Már korábban is hallatta a hangját múzeumpolitikai (és nemzetiségpolitikai) kérdésekben. Az aradi kultúrpalota felavatásán, 1913. okt. 26-án memorandumot adott át Szalay Imrének, amelyben államsegélyt kért a barlangi ősembermaradványok, a havasi flóra és fauna, vmint a recens barlangi fauna kutatására, a madárvonulások adatgyűjtésére, madár-, hüllő- és emlősadatgyűjtések megkezdésére. Felajánlotta, hogy a típuspéldányok a MNM-ba kerülnek, ősmaradványok előkerülése esetében a