Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
212 Mailand Mailand Oszkár; teljes keresztneve Oszkár-Sá muel-Gáspár (1858. jún. 29. Algyógy, Hunyad vm. – 1924. nov. 30. Déva [Deva, Románia]): főreálisk.-i tanár, néprajzkutató, múze um ig. – Apja, ~ Henrik tö rvény széki bíró, anyja Horváth Mária. Testvérei közül ~ Henrik Déva város főorvosa, tb. megyei főorvos, ~ Gyula Hunyad vm.-i főszámvevő. Felesége, Keresztes Otília, csíkbánfalvi Keresztes Kálmán 1848/49-es honvéd százados lá nya. – Elemi isk.-i tanulmányait Algyógyon, a középisk.-it Szászvároson, Gyulafehérvárt, Déván és Nagyszebenben végezte; 1877-ben érettségizett. A Kolozsvári Ferenc József Tudományegy.-en német nyelv és irodalomból tanári képesítést szerzett (1883). – A szászvárosi gimn.-ban magántanító, a sepsiszent györgyi Ref. Székely Mikó Koll.-ban segéd tanár, 1884. jan.-tól a dévai Áll. Főre álisk.-ban a m. és német nyelvet oktató segéd-, majd helyettes tanár. Franciao.-i tanulmányútján (1885) a párizsi múz.-ok és a Louvre-ban lévő etnológiai vonatkozású termek kiáll.-ait tanulmányozta. A dévai Áll. Főreálisk. r. tanára (1887-től), a román nyelv és irod. tanára (az 1890/91-es tanévtől), a német és m. nyelv véglegesített r. tanára (1891-től). Tanári pályája alatt a dévai Kultur-egylet titkára, 1892-től Hunyad vm. megyebiz.-ának, 1911-ben Hunyad vm. törvényhatósági biz.-ának, az Orsz. Tanáregyesületnek, a M. Irodalomtörténeti Társaságnak a tagja, a dévai ref. egyház presbitere volt. Kir. rendelettel a Főreálisk. ig.-ja lett (1918. júl. 16-ától). 1919. jún. 21-én letette a hűségesküt, de a Liceul de Stat „Decebal” nevet felvevő volt Főreálisk. új ig.-t kapott. Gyengülő egészsége miatt 1920-ban nyugdíjazását kérte, 1923-ban mint címzetes ig. ment nyugdíjba. – Az 1870-es évek végétől néprajzkutatással, elsősorban Hunyad vm.-i román népdalok gyűjtésével kezdett foglalkozni. Az 1880-ban alakult Hunyad m.-i Történelmi és Régészeti Társulat (H.T.R.T.) tagja, választmányi tagja (1884-től), titkára (1890– 1893), t. tagja (1910-től), a Társulat múz.-ának ig.-ja (1903–1913). A H.T.R.T. keretében román, emellett 1888-tól csángó-m., ill. román, majd székely etnográfiai és folklorisztikai kutatásokat folytatott. Gyűjtőútjai során (1888–1889, 1894–1896) legnagyobb részt Hunyad vm.-ben, kisebb részt Arad, ill. Krassó-Szörény vm.-ben több mint száz falut járt be, Szászsebestől Petrozsényig felkereste az elszórt esztenákat. Gyűjtései eredményeiről a Társulat közgyűlésein számolt be (A rumän nép találós meséi, A rumän népköltészet mesés alakjai, Újabb adalékok a rumän ethnographiához, Mítosz és hősmonda a román népköltészetben, A rumén nép a néppsychologia világításában, Hunyadmegyei népviseletek, A talányokról stb.). Román népköl tészeti gyűjtéseinek egy nagyobb töredéke Ana Șoit költő birtokába került, aki a gyűjt.-t s. a. r. és Poezii populare românești din Transilvania címmel kiadta (Bukarest, 1981); a román néprajztud. e kötet által szerzett tudomást ~ román folklorisztikai tevékenységéről. A Kisfaludy Társaság támogatásával 1901–1903-ban m. népköltészet gyűjtésébe kez dett (Udvar helyszék, Maros torda, Kis kü küllő, Alsófehér vm.-ben az Aranyos völgyében, Háromszék vm.-ben Előpatak környékén, Erdővidéken Nagyajtán stb.). Gyűjtőmunkájának eredményeként a Magyar Népköltési Gyűjtemény. Új folyam VII. köteteként látott napvilágot a Szé kelyföldi gyűjtés (1905). 1907–1908-as gyűjtéseit 1909-ben s. a. r., de a kéziratban maradt Székely földi gyűjtés II. kötetének anyaga özvegye révén 1929-ben Sebestyén Gyulához, onnan pedig a Sebestyén-hagyatékkal a Néprajzi Múz. Etnológiai Archívumába került. – Szerkesztésében jelent meg a H.T.R.T. VI. és VII. évkönyve, ő állította össze A társulat életéből 1889–1890 , ill. a Társulat életéből 1891–1892 c. jelentéseket. Múzeumig.-ként jelentősen gyarapította a múz. állományát, sokat tett a gyűjt. rendezése terén. Az anyagiak szűkössége, az első ig.-tól örökölt rendszertelenség, a szakemberek hiánya, a felhalmozódott tárgyak felleltározásának, beazonosításának elhúzódása miatt, s gyengülő egészsége okán 1913-ban tisztségéről lemondott. – Tanulmányait, cikkeit az Ethnographia, a Philologiai Közlöny, a Kolozsvár, a Magyar Polgár , a Hunyad , az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok, a Fővárosi Lapok, a Századok, a müncheni Das Aussland , a bécsi Antropologische Gesellschaft, a lipcsei Volkskunde , a Hunyadvármegyei Történelmi és régészeti Tár sulat Évkönyve, a Kisfaludy Társaság Évlapjai közölték. F. m.: Hunyadmegyei román népdalok (műfordítások, Hunyad, VII., 1883. 11., 14., 17., 20. sz.; VIII., 1884. 3. sz.); Az argesi zárda mondája (Népismei tanulmány) (Déva, 1885); A nap- és hold-mythos az oláh népköltészetben (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1886, 593–602. p.); Az ég regéi. Román népfelfogás (Magyar Polgár, XX., 1886. máj. 28., 121. sz.); Magyar egyleti élet Párizsban (Magyar
