Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
171 Kerecsényi Irod.: Pogány György: K. K. (1948–2013) (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 22., 2013, 6., 54–56. p.); Halminé Bartó Anna: K. K. (Honismeret, 41, 2013. 4., 70–71. p.). Fotó: a szerző archívumából Szőllősy Gabriella Kérdő Katalin: → Hlavácsné Kérdő Katalin Kerecsényi Edit; Hulesch Béláné; H. Kerecsényi Edit (1927. szept. 1. Nagykanizsa – 2006. ápr. 8. Nagykanizsa): etnográfus, múzeumig. – Kistisztviselő család ötödik gyermeke, édesapja, Ker ecsényi József a Város háza tisztviselője volt. Férje (1951–1961) Hulesch Béla tanár, majd Berentés Tamás ny. őrnagy (1975-től). Gyermekei dr. Hulesch Ág nes és dr. Hulesch Helga kutatóbiológusok. – A kanizsai Piarista Gimn.ban érettségizett. Az ELTE BTK-n néprajz–középkori régészet–művészettörténet szaktárgyakból szerzett muzeológusi diplomát (1951). Bölcsészettud.-i doktor (1965), a történelem (néprajz) tud. kandidátusa (1985). – Még egy.-i hallgató korában, 1950-ben megbízták a nagykanizsai Városi Múz. és Könyvtár vezetésével. A könyvtártól szétválasztott, majd állami kezelésbe vett Thúry György Múz.-ot nyugdíjba vonulásáig (1984-ig) vezette, de a néprajzi gyűjt.-t tovább gondozta (1993-ig). A II. vh. alatt feldúlt gyűjt.-ből megmaradt műtárgyakat szakcsoportok szerint osztályozta, kialakította a néprajzi és a helytörténeti gyűjt.-t. Tervszerű gyűjtése eredményeként már az 1960-as évekre megtízszereződött a műtárgyak száma, számottevő néprajzi és helytörténeti gyűjt.-t hozott létre. A mintegy 20.000 tárgy részletes leírásaival, adattári anyagával és az általa készített fotókkal együtt Nagykanizsa és D-Zala történetének, néprajzának szinte teljes képét adja. Negyedszázadon keresztül egyetlen muzeológusként dolgozott az intézményben, ezalatt mintegy 100 időszaki tárlatot, 3 állandó kiáll.-t rendezett. A két várostörténeti állandó kiáll. mellett nevéhez fűződik az Erdő és ember Zalában c., 1983-ban megnyitott, a témát sokol dalúan feldolgozó, rangos állandó kiáll. rendezése is. Részt vett a Göcseji Falumúz. tud.-os előké szítésében, az ő érdeme a tótszerdahelyi délszláv kiáll. létrehozása, a galamboki tájház berendezése. Érdeklődési köre, kutatói területe rendkívül széles körű volt, a néprajzi mellett jelentős történeti, helytörténeti tárgyú tanulmányai jelentek meg. Fő kutatási területe D-Zala néprajzi csoportjai, Nagykanizsa polgárságának kialakulása, életmódja, Hetés szlovéniai részének néprajza. Zalai gyűjtései mellett 1986-tól a szlovéniai Lendva vidéki magyarlakta falvak néprajzát kutatta. A Lendvai Galéria és Múz. hetési gyűjt.-ének szakmai feldolgozását, a hiányzó adatok felkutatását vállalta. Gyűjtésének eredményeit több tanulmányban, kötetben publikálta. Szerk. a nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi (1919– 1969) évkönyvét (Nagykanizsa, 1972), elkészí tette a Kanizsai Enciklopédia néprajzi szócikkeit (Nagy kanizsa, 1999). Tud.-os folyóiratokban több mint 50 tanulmánya, szakcikke jelent meg. – Kezdettől ösztönözte a zalai néphagyományokat újjáélesztő szakköri mozgalmat, főként a népi textilművészet megújulását. Nemcsak szakmai konferenciákon, községekben, isk.-kban, üzemekben is számos előadást tartott; alapító és évtizedekig aktív tagja volt a Zala megyei TIT-nek (1953). A M. Néprajzi Társaság tagja (1950-től), majd t. tagja. – Móra Ferenc-emlékérem (1981), Zala m. Tanácsa Alkotói Díja (1983), Zala m. Közművelődéséért (1990), Aranykoszorús TIT-kitüntetés (1991), Kós Károly-díj (1994), Györffy István-emlékérem (2001), Pro Ethnographia Minoritatum-emlékérem (2004). Szülővárosa Pro Urbe díjjal (1995), majd díszpolgári címmel (2001) köszönte meg áldozatos múz.-i munkáját. – Nevét viseli a Thúry György Múz. által alapított, évente adományozott K. E. Emlékplakett (2018-tól). F. m.: Zala megye földrajzi nevei . Társszerző. Szerk. Papp László, Végh József (Nagykanizsa város és a letenyei járás névanyagának szerkesztése, Zalaegerszeg, 1964, 403–500., 584–593. p.); A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Néprajzi Értesítő, XIII, 1969. 3–4, 276. p.); Zala megye népi hímzései. I. Zalai fehérhímzések (Bp., 1975); Zala megye néprajzi csoportjai (Bp., 1979); Povijest i materijalna kultura pomurskih Hrvata (Bp., 1983), A Mura menti horvátok története és anyagi kultúrája (Zalai Gyűjtemény 20, Zalaegerszeg, 1983); Letenye története. Tóth Oszkárral (Letenye, 1992, 7–76. p.), Távol a hazától... Lendva vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994); Hetési női viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében (Zalaegerszeg, 1999); Zalakaros: Zalakaros népi értékei. Szerk. Halász Imre (Zalaka ros, 2000, 213–279. p.); Somogy megye népművészete: Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi
