Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
167 Katona készült el a múz. új állandó néprajzi kiáll.-a Mes terek és műhelyek címmel (1999). Igazgatása alatt a Marcali Városi Helytörténeti Múz. elnyerte a Pulszky Társaság – M. Múz.-i Egyesület által adományozott „Év Múzeuma 2002” kitüntető címet (2003). A település híres szülötte, Marczali Henrik történész emlékére konferenciát szervezett (2006). Publikált a m. kora középkor időszakáról, vmint 20. sz.-i társadalom- és életmód történeti témákról. A múz. gyűjt.-eit több családi hagyatékkal gyarapította. Múz.-i munkája után a Berzsenyi Dániel Gimn.-ban középisk.-i tanárként, ill. a Széchenyi Zsigmond Szakközép- és Szakisk.-ban koll.-i nevelőként dolgozott (2012–2015). – A M. Múz.-i Történész Társulat tagja (2001–2015). F. m.: Avarok és honfoglaló magyarok Somogyban. Szerk. (Marcali, 1997); Tanító múzeum (Iskolakultúra, 13, 2003. 9, 99–101. p.); Előadások Marczali Henrik születésének 150. évfordulója alkalmából. Szerk. (Marcali, 2006); Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. Szerk. (Marcali, 2005–2011). Irod.: Huszár Mihály: K. G. (1968–2015) (Történeti Muzeológiai Szemle 14. Bp., 2015, 70. p.). Fotó: K. G. 2000 k., Karanczné Grecskó Éva tulajdona Huszár Mihály Karl János: → Károli János Károli János; Karl (1842. jún. 13. Cservenka, Bács-Bodrog vm. – 1882. jan. 25. Bp.): orvos, tanár, ichtiológus, herpetológus, múz.-i segédőr. – Apja Karl Lajos földbirtokos. – Gimn.-i tanulmányait Po zsonyban végezte, majd a bécsi egy. természettud.-i karán tanult. 1870-től a MNM természetrajzi osztályának segédőre, ugyanakkor a bp.-i ágostai hitvallású ev. főgimn. r. tanára. 1876-tól a bp.-i egy.en az ichtiológia (halak) és herpetológia (kétéltűek és hüllők) magántanáraként tartott előadásokat. Az általa gyűjtött példányok a MNM-ba kerültek, jelenleg a M. Természettud.-i Múz. állattárában találhatók. F. m.: A magyar halfauna egy új faja (Természetrajzi füzetek, 1, 1877. 1. sz., 16–51. p.); Magyarország Amphibiái (Természetrajzi Füzetek, 2, 1878. 1, 3–9., 59–60. p.); Ma gyarország Amphibiái. II. rend: Farkatlanok (Amphibia ecaudata) (Természetrajzi Füzetek, 2., 1878. 2–3., 94–110., 176–178. p.); Magyarország kígyóinak átnézete (Synopsis Serpentorum Hungariae) (Természetrajzi Füzetek 3, 1879. 2–3., 96–112. p.); Előleges jelentés a Xantus János úr által az 1868-70. években Kelet-ázsiában gyűjtött halakról (Természetrajzi füzetek, 5, 1881. 2–4., 147–187. p.). Irod.: Pallas XX.: 176. p.; Szinnyei 5.: 1044–1046. p. Korsós Zoltán Katona Gyuláné Szentendrey Katalin, dr. (1927. jan. 28. Szentendre – 2010. máj. 11. Szentendre): muzeológus, helytörténész. – Szentendre régi neves családja, a Schartner família leszármazottja. Férje (1947-től) dr. Katona Gyula (1919– 2005) orvos, Szentendre város díszpolgára. Két gyermekük szüle tett. – A szentendrei R. K. Egyházi Gimn.-mal és az esztergomi Érseki Gimn.mal párhuzamosan a zeneisk. zongora szakán is tanult. A PPTE orvosi karán megkezdett tanulmányait azonban politikai okok miatt meg kellett szakítania. Betanított munkásként dolgozott az Újpesti Harisnyagyárban. Az 1960-as évek elején államháztartási, könyvelői, ügyiratkezelői, vmint idegenvezetői képesítéseket szerzett Bp.-en. 1956-ban kezdett el foglalkozni Szentendre helytörténetének kutatásával, s bekapcsolódott a városban zajló honismereti munkába. A Szentendrei Városi Tanács Művelődési Osztályán dolgozott (1961-től), majd a Ferenczy Károly Városi Múz. munkatársa lett (1962–1974), közben idegenvezetőként tevékenykedett (1970– 1974). A Szabadtéri Néprajzi Múz.-ban a Nyilván tartási csoport, az adattár, vmint a fotó- és tárgygyűjt. kezelését végző osztály osztályvezetője (1974–1984). Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a Múz.-tól; Vargha László kimagasló értékű Népi Építészeti Gyűjt.-ének kezelésével, feldolgozásával foglalkozott több mint két évtizeden keresztül. – A Szentendrei Városi Tanács Műemléki Albiz.-ában tevékenykedett (1962–1990). A M. Egyháztörténeti Enciklopédia munkaközösség tagja (1989-től haláláig). – Elsősorban Szentendre település- és egyháztörténetét, ill. földrajzi neveinek eredetét dolgozta fel. Kutatási eredményeit több mint 80 írásban, ill. előadás során tette közzé. Helytörténeti kutatásainak dokumentumait, cédulaanyagát, kéziratait végakaratának megfelelően a család 2015-ben a Szabadtéri Néprajzi Múz. gondozásába adta. Szamárhegyi gyere kek a régi Szentendrén (Szentendre, 2001) c. me sekönyvében hat unokájának hagyta örökül saját szamárhegyi gyerekkorának igaz történeteit. – Miniszteri dicséret (1975), Szoc. kultúráért kitüntetés (1980), Szentendre Város Pro Urbe díja (1995), Szentendre város díszpolgára (2002), a Szabadtéri Néprajzi Múz. Kötődés díja (2007).
