Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
J
156 Jánossy Kálmán-barlang faunáját dolgozta fel kandidátusi értekezésében (A Lambrecht Kálmán-barlang késői pleisztocén gerinces faunája és a rissz-würm interglaciális problémája); e munka kapcsán ve zette be az ún. Hystrix vezérszintet az őslénytani szakirodalomba. Az 1960-as években érdeklődése a középső-pleisztocén korú gerinces faunák, és ennek a szakasznak a rétegtani tagolása felé fordult. Ehhez kapcsolódó ásatásai közül kiemelkedő jelentőségű a Bükk-hegységben lévő Tar-kői-kő fülke ősmarad vány-anyagának begyűjtése és feldolgozása. Számos új fajt írt le, melyek között ún. vezérkövület is akadt. Kutatási eredményeit akad.-i doktori értekezésében (Az európai közép-pleisz tocén gerinces fauna rétegtani értékelése, 1968) összegezte. A részben átdolg. munka, Stratigra phische Auswertung der europäischen mittelpleistozänen Wirbeltierfauna címmel németül is meg jelent a Berichte der Deutschen Gesellschaft für Geologische Wissenschaften, A, Geologie und Paläontologie folyóiratban (1969), s a negyedidő szaki gerinces őslénytannak nemzetközi viszonylatban egyik alapvető, gyakran idézett munkája lett. Az 1960-as évek végén és az 1970-es években az ÉK-mo.-i Osztramos-hegyen vezetett ásatásokat. A 20-nál is több lelőhely anyagai az állatvilág fejlődésének igen széles intervallumát, kb. 3 millió évet reprezentálnak a középső-pliocéntől a középső-pleisztocénig. Az Osztramos 7-es lelőhely nemzetközileg is az egyik nagyon fontos alapfauna a pliocén/pleisztocén sztratigráfiai határ megvonásában. Az Osztramos 3-as lelőhelyről írta le az Estramomys simplex fajt, ami a tud.-ra nézve új fajt és új nemet is képvisel. Az 1970-es évek végén és az 1980-as években D-Mo.-on, a Villányi-hegységben végzett fontos ásatásokat, legfontosabbak a beremendi, a villányi és a Somssich-hegyi lelőhelyek; az utóbbi eredményezte az egyik leggazdagabb hazai pleisztocén ősgerinces anyagot. Kutatómunkája mellett az ELTE címzetes egy.-i tanáraként oktatott (1973-tól), s számos szakdolgozónak vagy doktorandusznak volt témavezetője vagy konzulense. Külföldi lelőhelyek feldolgozásában is részt vett (pl. Voigstedt, Weimar-Ehringsdorf, Untermassfeld). A hazai negyedidőszaki gerinces paleontológia egyik legfontosabb szakirodalmi műve A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján (1979). Az Else vier és az Akadémiai Kiadó közös kiadásában megjelent Pleistocene vertebrate faunas of Hun gary (1986) nemzetközi viszonylatban is a negye didőszaki gerinces paleontológia egyik alapműve lett, csakúgy, mint a kvarter paleoornitológiában a Plio-Pleistocene bird remains from the Carpat hian Basin c. hatrészes cikksorozata az Aquila folyóiratban (1976–1981). – Pályafutása során több mint 50 lelőhely ősgerinces anyagának begyűjtését végezte el, ez az anyag a MTM Őslénytani és Földtani Tárának leltárkönyveiben kb. 7000 leltári tétel, kb. kétmillió ősmaradvány. 70, a tud.-ra nézve új fajt írt le, róla 8 fajt neveztek el. Tud.-os és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja a 200-at. Bár legnagyobb hazai és nemzetközi tud.os eredményeit a gerinces őslénytan területén érte el, „szívében mindig is madarász volt”, ahogyan kollégája és barátja, Schmidt Egon írta róla. – A M. Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökségi tagja (1969–1978), társelnöke (1978–1986), az Élettani Szakosztály vezetője (1966-tól nyugalomba vonulásáig), a M. Madártani Egyesület alapító tagja (1974), elnöke (1974–1990), a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács K-Európai szekciójának elnöke (1980–1988). – Kadić Ottokár-érem (1966), „Pro Natura” emlékérem (1978), Herman Ottó-emlékérem (1982), Hantken Miksa-emlékérem (1991), Keve András-díj (1997). F. m.: Az Istállóskői barlang aurignaci faunája (Földtani Közlöny, 83, 1952, 181–201. p.); Die Vogel- un Säugetier reste der spätpleistozänen Schichten der Höhle von Istállóskő (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 5, 1955. 3–4, 149–181. p.); Die Entwicklung der Kleinsäugerfauna Europas im Pleistozän (Zeitschrift für Säugetierkunde, 26, 1961. 1, 1–64. p.); Vorläufige Mit teilung über die Mittelpleistozäne Vertebratenfauna der Tarkő-Felsnische (NO-Ungarn, Bükk-Gebirge) (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 54, 1962, 155–176. p.); Die altpleistozäne Wirbeltierfauna von Kövesvárad bei Répáshuta (Bükk-Gebirge) (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 55, 1963, 109–141. p.); Einer jungmittelpleistozänen Kleinver tebratenfauna aus der Felsnische Uppony II. (Nordungarn) (Karszt- és Barlangkutatás, 4, 1965, 55–68. p.); Új Eomyda (Rodentia, Mammalia) a bódvaszilasi Osztramos kőfejtő 3. lelőhelyének alsó pleisztocén faunájából (Őslénytani Viták, 13, 1969, 5–31. p.); The boundary of the Plio-Pleis tocene based on the microvertebrates in North Hungary (Osztramos locality 7) (Vertebrata Hungarica, 14, 1973, 101–113. p.); A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján (Bp., 1979); Újabb adatok az európai ma dárfauna kialakulásához (Földtani Közlöny, 112, 1982, 449–453. p.); Pleistocene vertebrate faunas of Hungary (Bp.–Amsterdam–Oxford–New York–Tokyo, 1986); Lower Pleistocene vertebrate faunas from the localities 16 and 17 of Beremend (Southern Hungary) (Fragmenta
