Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

J

157

Járainé Komlódi

Mineralogica et Palaeontologica 18, 1996, 91–102. p.).

Irod.: Schmidt Egon: Köszöntő – Dr. J. D. 70 éves (Túzok, 1, 1996, 57. p.); Kordos László: J. D. az ősmadarak tudója (Madártávlat, 12, 2005, 6, 4–5. p.); Maul, Lutz: D. J. (1926–2005) (Säugetierkundliche Informationen, 5, 2005, 31, 602–614. p.); Székely Kinga & Hazslinszky Tamás: Dr. J. D. (1926–2005) (Karszt és Barlang, 2005, 1–2, 113–114. p.); Gasparik Mihály: J. D. (1926–2005), az ornitológus, természetvédő és őslénykutató (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 107, 2015, 191–206. p.); RÚL 10.: 661. p.

Fotó: a szerző magánarchívumából

Gasparik Mihály

Janovich István (1937. jún. 9. Vál – 2008. máj. 19. Sárisáp): tanár, főrestaurátor. – Édesapja Janovich István (1902–1969) gyógyszerész, édesanyja Denkinger Ilona (1912– 1975). A pannonhalmi bencés gimn.-ban érettségizett (1951–1955), majd a Chinoin Gyógyszergyár II. sz. Kutatólaboratóriumában dolgozott. A szegedi tanárképző főisk. biológia-kémia szakán diplomázott (1966). – Múz.-i, restaurátori pályafutását a MNM-ban (1963. szept. 1-jétől), szakmai tevékenységét dr. Némethy Endre irányításával a Központi Muzeológiai Technológiai Csoportban (KMTCS) kezdte meg (1964), ahol 1966-ban a fémrestaurátori tanműhely gyakorlatainak vezetésével bízták meg. 1967. nov. 1-jétől az MTA Régészeti Int.-e restaurátor műhelyének vezetőjeként irányította a mohácsi csatamező emlékanyagának restaurálását, a kőszegi Jurisics-vár, ill. a pilisszentléleki kolostor lelet anyagának állagmegőrzését. Kezdeményezte a régészeti fém leletanyagok sérülésmentes anyagvizsgálatát, diplomamunkáját is ebből készítette Kelta emlékanyag kromatográfiás korrózió analízise címmel. 1970. márc. 18-án került a szentendrei Szabadtéri Nép

rajzi Múz.-ba (SZNM), ahol létrehozta az intézmény restaurátorműhelyét, amelyben megindulhatott a szakszerű műtárgyvédelem. A SZNM területén megtervezte és kiépítette a komoly műszaki háttérrel rendelkező áztatásos fakonzerváló rendszert, kidolgozta az épületek áttelepítéséhez kapcsolódó konzerválás és kiegészítés, ill. a bennük elhelyezett műtárgyak szabadtéri körülményekre vonatkoztatott kezelési módszereit. A szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjt. létrehozásának első két évében (1978–1979) az intézmény állományvédelmi szakértője volt. 1980-tól a SZNM oszt. vez.-e. 1982-től folyamatosan részt vett a KMI Restaurátor Osztályán a farestaurátori képzésben, 1985-től a M. Képzőművészeti Főisk. tárgyrestaurátori szakán a szabadtéri favédelem témakör óraadó tanára lett. 1989–1994 között Bács–Kiskun és Csongrád m. restaurátori szakfelügyelője. Pedagógiai munkásságát dicséri, hogy a múz. restaurátorműhelye a szabadtéri favédelem oktatási helyévé és a különféle műszeres vizsgálatok egy.-i gyakorlatainak színterévé is vált. – Nyugdíjba vonulása után (1997. jún. 9.) Sárisápra költözött, 2000-ben megszervezte és megalakította a Sárisápi Keresztény Kulturális Egyesületet, amelynek haláláig elnöke volt. Megszervezte a lerombolt népi barokk kálvária és a stációk kőszobrász restaurátorral történő felújítását (2001–2003), és 1956-os obeliszket állíttatott. – Kitüntetései: Szoc. Kultúráért (1989), Művelődés Szolgálatáért (1997), Sárisápért (2004).

F. m.: Szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és rest

aurálási munkamódszerei (Múzeumi Műtárgyvédelem 2., 1975, 295–340. p.); Nagyméretű néprajzi tárgy (kemence) „in situ” kiemelése (Múzeumi Műtárgyvédelem 4., 1977, 177–184. p.); A kőszegi kiszáradt óriás gesztenyefa állag

megóvása (Tanulmányterv) (Múzeumi Műtárgyvédelem 9., 1981, 51–70. p.); Néprajzi bútorok kiegészítése és re

konstrukciója (III. Nemzetközi Restaurátor Szeminárium, Veszprém, 1981, 100–105. p.); A szabadtérben kihelyezett fatárgyak hiánypótlása fa felhasználása (Ház és Ember 2. Szentendre, 1984, 251–262. p.); Új lehetőségek a rovarkárt

evők elleni védekezésben (Múzeumi Műtárgyvédelem 17, 1987, 199–212. p.); Faanyagok állagmegóvásának néhány aktuális problémája szabadtéri múzeumi körülmények között (Múzeumi Műtárgyvédelem, 18, 1988, 159–173. p.); Szabadtéri körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései (Műtárgyvédelem 20., 1991, 63–78. p.); Inorganic conservation materials for outdoor wooden objects and the ’green card’ (Cultural Heritage and Restorer in the Changing World, 8th International Restorer Seminar, Sárospatak, 1993, 202–206. p.); A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban egy életúton keresztül alkalmazott konzerválások története és néhány tapasztalata (Műtár

gyvédelem 27, 2000, 153–158. p.).

Fotó: J. I. 2000-ben, Morgós András felv.

Morgós András, Szendrődiné Gombás Ágnes Járainé Komlódi Magda (1931. febr. 23. Batto

nya – 2012. okt. 4. Bp.): palinológus, paleobotanikus, egy.-i tanár, muzeológus. – Férje Járai Miklós