Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
97 Fodor Fleissig József (1897. jan. 4. Bp. – 1944. aug. 15. Auschwitz): író, régész, műgyűjtő, bankár. – Apja Fleissig Sándor, az Angol–M. Bank ügyvezető ig.-ja, a Bp.-i Áru- és Értéktőzsde elnöke, a M. Sakkszövetség társelnöke. – Az I. vh.-ban, a Bruszilov-offenzíva során fogságba esett; tapasztalatainak összegzése a Szibériai napló . – Az Angol–M. Bank alig.-ja (1930–1939), ig.ja (1938–1939), majd a jogutód M. Bank és Kereskedelmi Rt. ig.-ja (1940– 1941). – 1932-ben Kormos Tivadarral Süttőn végzett ásatásokat; a fauna és az állati csonteszközök vizsgálata során ő fedezte fel a Testudo süttőensis ősteknős fajt. A Savaria Múz.-ban lévő, a Hallstatt-kultúra magyarkeresztesi leletét elemezve mutatott rá az őseurópai férfi- és nőszimbólumok, a napkorong és a kacsa ábrázolásainak jelentőségére. Gyűjt.-e a görög, etruszk, római szobrászat és vázaművészet, ill. a kelta, szkíta, hun és avar leletek gazdag válogatását adja, kiegészítve kínai és japán szobrokkal, netsukékkal, edényekkel. Ma a MNM egyik legértékesebb műtárgya az 5. sz.-i hun sírból előkerült arany csornai diadém . A Szép művészeti Múz.-ban található, Kr. e. 540–530 k.-i athéni Dionysos-amphora „Fleissig-festő ”-jét Szi lágyi János György róla nevezte el. – Rendszeresen felajánlott pénzadományt a MNM Régészeti Osztályának. 1944. márc. 21-én feleségével, Riesz Jolánnal és édesanyjával, Drucker Malvinnal együtt a Gestapo letartóztatta. A Fő utcai katonai fogházban diktálta le végakaratát Kund Elemérnek, amelyben régészeti gyűjt.-ét a MNM-nak adományozza. Ennek szellemében a kollekció – gyűjtőkör szerinti szétosztásban – a MNM-ba, a Szépművészeti Múz.-ba, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múz.-ba és az Iparművészeti Múz.-ba került. F. m.: Szibériai napló. Fogságom és szökésem (Bp., 1920); A legrégebbi ősembernyomok Magyarországon. Kormos Tivadarral (Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archeológiai Intézetéből, 1933–1934/1–2., 16–23. p.); A magyarkeresztesi lelet (Dunántúli Szemle, 1943/7–8., 288–296. p.). Irod.: Kemenczei Ágota: Adalékok a két világháború közötti műgyűjtés történetéhez (Fleissig József gyűjteménye) (Folia Historica, 2005–2006, 97–114. p.). Fotó: a család (Moravcsik Edit) tulajdona Nagy László Fodor István (1943. szept. 9. Zenta – 2021. ápr. 3. Bp.): régész, múz.-i főig., egy.-i oktató. – A törökszentmiklósi gimn.-ban érettségizett (1962). A szegedi tudományegy. m.–orosz–német szakára jelentkezett, de tanulmányait m. állami ösztöndíjasként a moszkvai Lomonoszov Egy. Történettud.-i Karán végez - te; történelmet és régé - szet et tanult B. N. Grá kov és V. N. Csernyecov professzorok irányításával (1962–1967). Emellett három évig a Keleti Nyelvek Int.-ében turkológiát is hallgatott. Szakdolgozatát a magyarokkal egykor erős kapcsolatokat tartó volgai bolgárok korai emlékanyagából írta. A történelem (régészet) tud.-ok kandidátusa (A hon foglaló magyarság kultúrájának keleti gyökerei c. értekezésével, 1982). – Egyetemista korában nyaranként rendszeresen részt vett hazai és a SZU-ban végzett ásatásokon, főként az egykori volgai bolgár városok feltárásán. Ekkor alakult ki érdeklődése a szkíta, szarmata és hun kori, vmint a m. őstörténettel kapcsolatba hozható K-i régészeti emlékanyag iránt; e korszak emlékanyagát moszkvai és leningrádi múz.-ok mellett más gyűjt.-ekben is eredetiben vizsgálta (Kazány, Ufa, Joskar-Ola, Volgográd, Kijev). Hazatérése után a MNM-ban helyezkedett el (1967); segédmuzeo lógus, muzeológus, tud.-os titkár volt, majd 1978-ban a Középkori Osztály vezetője lett. 1986-ban a múz. főig.-jává nevezték ki, ezt a funkciót 1993-ig töltötte be. Ezt követően is a múz. régészeként dolgozott, címzetes főig. címmel. – 1974-től oktatott egy.-en, előbb meghívott előadóként párhuzamosan az ELTE BTK Finnugor Tanszékén és a szegedi JATE BTK Ókortörténeti és Régészeti Tanszékén, később csak Szegeden félállású egy.-i docensként. Szegeden Trogmayer Ottóval sikerült újraéleszteniük az 1950-es évek elején megszüntetett önálló Régészeti Tanszéket (1989), amelynek docensként tanszék- és intézetvezetője volt (1997– 2008). Rendszeresen oktatott népvándorlás kori, honfoglalás kori és középkori régészetet, középkori művelődéstörténetet, m. és finnugor őstörténetet. Meghívott előadóként külföldön is tartott egy.-i órákat, előadásokat (Németo., Finno.). Tanítványai az ország minden jelentős szakirányú intézményében megtalálhatóak, többen külföldön dolgoznak, és közülük sokan szereztek tud.-os
