Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

F

86 Farkas Magyarországon a XVI–XVII. századból. Kiállítás a reformátor születésének 500. évfordulójára. Szerk. (Bp., 1983); Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből . Szerk. (Bp., 1984); Mária Dorottya, az utolsó magyar nádorné (Bp., 1997); Első kövek (Bp., 2000); Kincs cse ­répedényben. Bauhofer György élete (Bp., 2000); Az evangélikus Kossuth. In: Kossuth és az egyházak. Szerk. Kertész Botond (Bp., 2004). Irod.: Reuss András: Id. dr. F. T. (Evangélikus Élet, 2007. dec. 23–30.); Búcsúzunk F. T.-tól (Lelkipásztor, 2007. 3.); Megújulás és megmaradás. Dr. F. T. egyháztörténeti professzor emlékére. Szerk. Korányi András. Szabó Lajos, Keveházi László, Csepregi Zoltán, Zalatnay István, Har­mati Béla László, Prőhle Gergely tanulmányaival (Bp., 2009; F. T. műveinek teljes bibliográfiája: 252–260. p.); Zászkaliczky Zsuzsanna: Az Insula Lutherana szívében. Az Ev. Orsz. Múz. In: A reformáció kincsei I. Szerk. Kollega-Tarsoly István, Kovács Eleonóra (Bp., 2015); Lehulló lepel: F. T., 1924–2007 (film, ZMC, Bp., 2008). Fotó: Boda Zsuzsa felv., Evangélikus Élet Zászkaliczky Zsuzsanna Farkas Vincze (1919. jan. 11. Nagybecskerek [Torontál vm., ma Zrenjanin, Szerbia] – 2007. ápr. 9. Bp.): hajóskapitány, múzeumalapító. – Édesany­ja Irányi Gabriella ope­raénekesnő, édesapja Farkas Vincze főszolga­bíró. Mivel apja nem tette le a hűségesküt az új délszláv államra, a szerb megszálláskor a család Kiskundorozsmá­ra menekült (1920). Első felesége (1948–1961) Baka Margit, két gyer­mekük született (Vince és Judit), második felesé­ge (1962-től) dr. Báthory Jolán gyógyszerkutató. – A kőszegi Hunyadi János katonaisk.-ban végez­te elemi isk.-i (1928-tól), a soproni Rákóczi Ferenc katonaisk.-ban gimn.-i tanulmányait (1930–1933), a szegedi reálisk.-ban tett sikeres érettségi vizsgát (1938). – Kiváló sportoló volt, 17 éves korában tagja lehetett a berlini olimpia lángjával futó vál­tónak (1936). Katonai szolgálatát a M. Kir. Hunya­di János Gyalogezred II. Zászlóaljában teljesítette (1938–1939), ahonnan zászlósként szerelt le. 1940-ben hajósinasként kezdett hajózni; 1941-ban tiszt­jelölt, 1942-ben hadihajós kiképzést kapott, hajós hadnagyi vizsgát tett (1943). A Szent László-had­osztályban a gránátosoknál századparancsnok volt (1944. okt.-től), Helembánál szovjet hadifogságba esett (dec. 24.); a kaukázusi Uzmánba, a 147. sz. lágerba vitték, ahonnan 1947. nov.-ben térhetett haza. – Vontatóhajókon szolgált, majd folyami hajóskapitányi vizsgát tett (1948. okt.), később tengerésztiszti tanulmányokat folytatott (1953– 1955). 1956. okt. 25-étől a „Vértes” vontatógőzha­jó parancsnokaként Bécsből benzint, élelmiszert és gyógyszert szállított a győri forradalmárok részére, ami miatt 1959. márc.-ban letartóztatták; a tököli internálótáborból súlyos betegen szabadult (1959. nov.), rangjaitól megfosztották, majd végleg elbocsátották a hajózástól (1960. nov.). Kézügyes­ségét kihasználva hajómodellek építésével, szobrok faragásával próbálta fenntartani családját. A sike­res alkotómunka nyomán határozta el, hogy a hajózás világát szélesebb körben is bemutatja. A Közlekedési Múz. hat hajómodellt rendelt tőle, majd 1963-tól 40 hónapi munkával megépítette élete nagy művét, a „Friedrich Wilhelm zu Pferde” 56 ágyús brandenburgi fregatt hajómodellt. Kb. 50 hajómodellt-makettet épített, amelyekkel szá­mos díjat nyert. Külföldi megrendeléseket is tel­jesített. Szakmai előadásokat tartott, könyveket lektorált (pl. Marjai Imre: Készítsünk hajómodellt ). Diákkora óta folyamatosan kutatta a m. hajózás történetét, szenvedélyesen gyűjtötte a hajózás emlékeit, minden egyes darabról leírást készített. 1984. júl. 12-én Zebegényben megnyílt az első m. Hajózástörténeti Magánmúz., amely sokrétűen mutatja be a m. folyam- és tengerhajózást, vmint azoknak a természeti népeknek a kultúráját, ame­lyekkel a tengerészek találkoztak hajózásaik során. Az Európában is kuriózumnak számító kiáll. anyaga, közte a saját kezűleg készített hajómodel­lek, az eredeti hajófelszerelések, navigációs esz­közök, szakmai iratanyagok, egyenruhák, lobogók, használati eszközök hűen tükrözik az egykori m. hajózás nagyságát. A folyamatos gyarapodásnak köszönhetően az ország legnagyobb hajózási gyűjt.-e látható Zebegényben, a kiállított tárgya­kat a M. Állam 1987-ben levédte. – Rehabilitáci­ója (1990) után ~ visszakapta rangjait, s állami kitüntetést kapott. A múz.-ot 2000-től lánya, Judith vezeti. Irod.: Búcsú F. V. hajóskapitánytól (Zebegény. Zebegény önkormányzatának hivatalos lapja, 2017. máj., 7. p.); Száz éve született Farkas Vincze hajóskapitány (https:// hajosnep.blog.hu/2019/01/11/szaz_eve_szuletett_far­kas_vince_hajoskapitany). Fotó: F. V. 1948-ban, kapitányi vizsga után, a család tulajdona Farkas Judith

Next

/
Oldalképek
Tartalom