Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
83 Fábián cipáció és a reformmozgalmak kérdéseivel is. A viselet történetét a honfoglalástól a kortárs tendenciákig vizsgálta. Rendszeresen publikált a História, a Rubicon és az Aetas folyóiratokban. Tevékenységével Mo.-on megteremtette és meghonosította a fashion studies tud.-át. Egyik szer vezője volt a 2016-ban az ELTE BTK Történeti Int.-ében rendezett első tud.-os divattörténeti konferenciának, amelyhez kapcsolódva tanulmánykötetet szerk. (Divat, Egyén, Társadalom . Szerk. Szatmári Judit Annával és Vér Eszter Virággal. Bp., 2016); ezt 2018-ban követte egy újabb tanulmánykötet (Divat, Kultúra, tudomány. Di vattörténeti tanulmányok. Szerk. Szatmári Judit Annával és Szentesi Rékával. Bp., 2018). Utolsó nagylélegzetű muzeológusi munkája Bartók Béláné Pásztory Ditta hagyatékának feldolgozása volt, amelyet kiáll.-on mutatott be a Zenetörténeti Múz.-ban (2017). – Jelentős oktatói tevékenysége is. A Bp. Divatisk. alapító tanára (1985-től haláláig), oktatott az Iparművészeti Főisk. (ma Moholy-Nagy Művészeti Egy., MOME) Textil- és Öltözéktervező Tanszékén (1985–2017), ahol címzetes egy.-i tanári címet kapott (2006). Az MKE Restaurátorképző Int. tárgyrestaurátor szakán, vmint az ELTE BTK Muzeológia szakán óraadó tanár (1987–2004), tanított a Színház és Filmművészeti Egy.-en (1998–1999) és a Kaposvári Egy. Művészeti Karán (látványtervező szak, 2003–2015). – Kutatóként szorosan együttműködött a viselettörténet nemzetközi szakértőivel. Az ICOM Costume Comittee tagja (1977-től), elnökségi tagja (1992–1998), a M. ICOM Biz. tagja (1985-től), elnökségi tagja (1987–1998), a Gesellschaft für Waffel- und Kostümkunde tagja (1991-től). – Szoc. kultúráért (1974), nívódíj (1975), M. Köztársasági Érdemérem Lovagkeresztje (2003), Pulszky Ferenc-díj (2010). – Szerteágazó muzeológusi, oktatói tevékenysége előtt 2018. nov. 21–23-án a MNM-ban rendezett emlékkonferenciával tisztelegtek kollégái, tanítványai (Letűnt idők... Divat, történelem, társadalom, művészet. Konferencia ~ emlékére). F. m.: A női divat változásai 1850–1895 között (Folia Historica 6, 1978, 79–159. p.); A női divat változásai 1896–1914 között (Folia Historica 10, 1983, 189–220. p.); Eltűnt idők, letűnt divatok 1867–1914 (Bp., 1989); A rendi nemzettudat szimbóluma, a díszmagyar (Néprajzi Értesítő, 77, 1995, 155–165. p.); Budapest – divatváros. A magyar divattervezés rövid története (Tanulmányok Budapest múltjából, 26, 1997, 89–110. p.); A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883–1915 közötti díszletterveiről (Színháztudományi Szemle, 32, 1997, 33–48. p.); A Magyar Divat 1116 éve. A magyar öltözékkultúra képes története a honfoglalástól napjainkig. Simonovics Ildikóval, Szatmári Judittal, Szücs Péterrel (Bp., 2012); Megbámulni és megbámultatni. Viselettörté neti tanulmányok (Bp., 2014); A viselettörténet története. In: Divat, egyén, társadalom. Szerk. is, Szatmári Judit Annával, Vér Eszter Virággal (Bp., 2016, 15–45. p.); Egy különleges életút tanúi. Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban. Baranyi Annával és Büky Virággal (Bp., 2017); A divatlap születése és alakulása a 18. század végétől 1830-ig. In: Divat, kultúra, történelem . Szerk. is, Szatmári Judit Annával, Szentesi Rékával (Bp., 2018, 36–76. p.); Népi, nemzeti, történelmi magyar, dísz magyar, huszáregyenruha, magyaros ruha. Bátortalan kísérlet az egymásba érő fogalmak tisztázására. In: Egy polgár emlékkönyvébe. Tanulmányok a 66 éves Gerő András tiszteletére (Bp., 2018, 219–231. p.). Irod.: Who is who Magyarországon (Zug, 2003, 306. p.) Fotó: Földi Eszter Földi Eszter F. Lajkó Orsolya: → Lajkó Orsolya Fábián Éva (1939. aug. 10. Pápa – 2009. júl. 30. Veszprém): vegyészmérnök, főmuzeológus. – A Veszprémi Vegyipari Egy.-en végzett só-lúg szakon (1962). – A Péti Nitrogénműveknél a Pétisó üzemben üzemmérnök (1962–1965), majd a Technológiai Főosztályon technológus (1965– 1971). A M. Vegyészeti Múz.-ban főállásban (1971–1994), majd nyugdíjasként dolgozott. A veszprémi Nehézvegyipari Kutató Int. (NEVIKI) egyik tud.-os osztályaként működő várpalotai múz.-ban helyi vezetői feladatkört látott el. A tárgyi műszaki emlékek nyilvántartásba vételét és tud.-os feldolgozását végezte. Főbb kutatási területei: kémiatörténet, a vegyipar története, a m. kémiaoktatás története. Több mint 70 publikációja jelent meg, és 25 kiáll.-i forgatókönyvet állított össze; időszakos kiáll.-ain neves kémikusaink munkáságát mutatta be. A Veszprém m.-i Üzemtörténet Írók és Kutatók Klubjának tagja, a M. Kémikusok Egyesülete Péti Csoportjának titkára. – 1000 éves a magyar iskola-emlékérem (A magyar kémiaoktatás története c. kiáll.-i forgatókönyvért, 1997), Preisich Miklós-díj (2006).
