Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
84 Fábián F. m.: 100 éves az első magyar nyelvű kémiai folyóirat, a „Vegytani Lapok” (Magyar Kémikusok Lapja, 37, 1982. 9, 412–414. p.); Dr. Margit Gáspár the Founder of the Bibliography of Hungarian Chemical Literature (International Conference on the Role of Women in the History of Science Technology and Medicine in the 19. and 20. c. Proceedings, Vol. II. Veszprém, Aug.15–19. 1983. 22–31. p.); Varga József (1891–1956) (Magyar Olajipari Múzeum Közleményei, 3, 1987, 47–51. p.); Die erste städtische Azetylenstrassenbeleuchtung in Ungarn (Technikatörténeti Szemle, 19, 1992, 136–139. p.); A kémia oktatásának története hazánkban 1750–1950. c. kiállítás a Magyar Vegyészeti Múzeumban (Magyar Kémikusok Lapja, 51, 1996, 347. p.). Irod.: Próder István: Magyar vonatkozású kémia- és vegyipartörténeti évfordulók (Magyar Kémikusok Lapja, 74, 2019. 1. sz., 26. p.). Fotó: MMKM Vegyészeti Múz., 2008. Próder István Fábián Gyula (1929. aug. 23. Nagyszalonta – 2020. febr. 28. Bp.): tanár, újságíró, szerkesztő, műsorvezető, szociográfus, muzeológus. – Az ELTE-n m.–latin– művészettörténet szakon végzett (1952). – Pályáját a M. Rádióban, a Kincses Krónika c. műsor szerkesztőjeként kezdte (1956-ig). Tagja volt a Szabad Kossuth Rádió öt fős szerkesztőségének; ’56 után műsorát elvették, őt visszaminősítették beosztásában. Utóbb a Falurádió riporte re (1953–1957; 1959–1965), ill. ezzel párhuzamosan az induló M. Televízió külső munkatársa volt. A Kortárs c. folyóirat szerkesztőségében dolgozott, rovatvezető (1965–1972), ezt követően került a M. Mezőgazdasági Múz.-hoz (1972–1980), ahol osztályvezetőként a múz.-i közművelődési szakterületen dolgozott. Jelentős szerepe volt a mezőgazdasági oktatási intézmények (szakisk.-k) tárgyi gyűjtőmunkájának megszervezésében, a Múz. Baráti Körének megalapításában és titkárként annak működtetésében. Számos kiáll.-t szervezett, amelyek az egykori paraszti gazdálkodás mindennapjait dolgozták fel. 1976-tól a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Int. (VIZDOK) igh.-eként a M. Vízügyi Múz. ig.-ja (1980–1987). Felügyelete alá tartozott a Vízügyi Szaklevéltár is. Meghatározó szerepe volt a gyűjt.-nyel addig alig rendelkező múz.-ban a gyűjtőmunka megszervezésében, a gyűjteményezési rendszer kialakításában, a gyarapítási munka új alapokra helyezésében és az esztergomi múzeumépület kiválasztásában, felújításának irányításában. Kimagasló érdemeket szerzett az első állandó kiáll. (A Duna és a magyar vízgazdálkodás törté nete, 1980) létrehozásában. Mészáros Vincével közösen felújította a siófoki Beszédes József Vízgazdálkodási Múz. állandó kiáll.-át. Nevéhez fűződik a vízügyi múz.-i összekötői hálózat megszervezése, amely lehetővé tette, hogy a vízügyi igazgatóságoknál, a regionális és városi víziközmű vállalatoknál a tárgyi és dokumentációs gyűjtőmunka meginduljon. Mindez alapul szolgált ahhoz, hogy az egyes vidéki intézmények, vízügyi igazgatóságok az idővel használaton kívülivé váló belvízi szivattyútelepeken a térség vízi múltjának emléket állító bemutatókat, házi múz.-okat szervezzenek. Amikor utasítást kapott a Múz. munkatársi létszámának jelentős csökkentésére, távozott a Múz. éléről. 1987-től néhány évig a Petőfi Irodalmi Múz. munkatársa volt, ahol ő rendezte a centenáriumi Arany János-kiáll.-t. Számos kortárs festőművész, szobrász (Ujváry Lajos, Mözsi Szabó István, Blaskó János stb.) kiáll.-át rendezte, nyitotta meg, s részt vett a híres erdélyi fametsző művész, Gy. Szabó Béla mo.-i gyűjt.-ének létrehozásában is. Mindezek mellett továbbra is dolgozott a M. Rádiónak. – Szociográfiai, művészeti és irodalmi írásai jelentek meg többek között a Kortárs, a Tiszatáj, a Forrás, a Fiatal Magyar ország, a Jelenkor folyóiratban, de napilapokban (Új Magyarország, Pest Megyei Hírlap, Magyar Nemzet) is közzétette számos írását. 1990 előtt a Képes Újság olvasószerkesztője, a rendszerváltás kezdeti napjaiban elindította a Szabad Szó c. folyóiratot, dolgozott a Magyar Fórum nál, majd a Szabad Föld főszerkesztője lett (2001), később a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió főmunka társa, ahol 86 éves koráig olvasta fel heti jegyzeteit. Válogatott írásai, kisregénye az Elhasznált, szegény magyarok (2001) és az Útravaló (2014) c. kötetekben jelentek meg. A Trianon Kutató Int. Közhasznú Alapítvány egyik létrehozója, kuratóriumának tagja, a Trianoni szemle c. folyóirat szerkesztőbiz.-ának elnöke, szerkesztőségi tagja. – Megkapta a M. Rádió örökös tagja címet (2005), újságírói munkásságáért a Rát Mátyás-díjat (2009), vmint a M. Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést (2013). – A 2007-ben vele készített életútinterjú a M. Vízügyi
