Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

M

Márity 588 katársa (1963-1984); a Festészeti Osztály muzeológusa, majd a Grafikai Osztály veze­tője (1971-től). - Az életét kora ifjúságától meghatározó baloldali elkötelezettsége munkásságát is befolyásolta. Dési Huber István életművének kutatója. Ismeretter­jesztő cikkeket és kiáll.-kritikákat publikált a Szabad Művészet (1956), a Műterem (1958) és a Művészet (1963-1977) c. folyóiratokban. Főbb kiáll.-rendezései: Benczúr-emlékszoba (Ba­lassagyarmat, Palóc Múz., 1956); Nagybányai fes­tők (Szeged, Móra Ferenc Múz., 1963); Éber Sán­dor (Baja, 1965); Thorma János (Kiskunhalas, 1970); A Szocialista Képzőművész Csoport (Buka­rest, Szófia, 1965); Dési Huber István (MNG, Bp., 1964); Gallé Tibor (MNG, 1966; Fényes Adolf te­rem; bajai múz.); Börzsönyi Kollarits Ferenc (MNG, 1967); Patkó Károly (MNG, 1971); Szigeti Imre (MNG, 1974); Háy Károly László (MNG, 1975), Magyar népélet 1850-1900 (MNG, 1978); Bene Géza, Halápy János (MNG, 1980). F. m.: Hans Holbein (A művészet kiskönyvtára 36. Bp., 1962); Frank Frigyes (Mai magyar művészet. Bp., 1981); Dési Huber István (Bp., 1982); Magyar művészet. 1919-1945. Társszerző (Bp., 1985). Szabó Katalin Márity Erzsébet, Bereczkiné (1951. jan. 4. Bp. - 1994. nov. 28. Bp.); régész. - Az ELTE BTK régészet szakán végzett (1982); uo. egy.-i doktori címet szerzett (1987). A BTM munkatársa (1973-tól); ásatási technikus, majd régész-muzeológus (1982-től); ásatá­sokat vezetett, s kezelte az Aquincumi Múz. rajztári gyűjt.-ét. Szakterülete a provinciális római kori régészet, ezen belül az urbanisz­tika, Aquincum és a provinciális római kori építészet volt. Ásatásai (31 regisztrált mun­ka) elsősorban az aquincumi katonaváros D-i és a polgárváros É-i részére, vmint a pol­gárváros körüli villaövezetre terjedtek ki. Nevéhez fűződik a budaújlaki városrész ko­rábban ismeretlen topográfiájának felderí­tése a terület rehabilitációjához kapcsolódó feltárások során, továbbá az ún. Mocsáros- dűlői villa feltárása; ez az Aquincumhoz tar­tozó villagazdaságok közül máig a legtelje­sebben feltárt. Kutatásairól a Régészeti Füze­tekben, vmint hazai régészeti szakfolyóira­tokban számolt be. F. m.: Kronológiai problémák és városszerkezeti sajá­tosságok Aquincum polgárvárosában (Budapest Ré­giségei, 30., 1993,137-149.); Environmental Chang­es in Budaújlak in the Roman Period. Füleky Györggyel (in: The Roman Town in the Modern City. Aquincum Nostrum II. Bp., 1998,239-245.). Irod.: Zsidi Paula: Erzsébet Márity (Acta Archae- ologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 48., 1996, 341-342.). Zsidi Paula Marjalaki Kiss Lajos: — Kiss Lajos, mar­jalaki Márki Sándor (1853. márc. 27. Kétegyház - 1925. júl. 1. Gödöllő): tanár, történész. - A premontrei rend nagyváradi gimn.-ában, Pozsonyban (1869-1970), majd a piarista rend pesti gimn.-ában tanult. Hatodikos gimnazista korában a Nagyváradi Lapokban folytatásokban közölte Bihar vm. történeté­ről készített írásait (1868). A bp.-i tudo- mányegy. bölcsészeti karán történelem­földrajz szakon tanult (1872-1876); közép- isk.-i tanári oklevelet szerzett (1876. dec.). Ezekben az években sorra jelentek meg - fő­ként történeti témájú - cikkei, tanulmányai a különböző fővárosi folyóiratokban, de publikált a Békés és a Nagyvárad c. vidéki la­pokban is. 1877. júl. 14-én kinevezték az ara­di főreálisk., vmint a főgimn. r. tanárává, ahol 1886-ig dolgozott. Doktori címet szer­zett (1878). Létrehozta az aradi líceum régiséggyűjt.-ét. A helyi Kölcsey Egyesület alapítója és elnöke (1881). Dömötör László­val együtt eşy aradi múz. létrehozásán mun­kálkodott. Áthelyezéssel a Bp., VII. ker.-i Barcsay utcai állami főgimn. tanára lett (1886. szept.-től). Arad vármegye és Arad sza­bad királyi város története c. könyvének első része 1892-ben került ki az aradi nyomdá­ból, a második rész 1895-ben jelent meg. A kolozsvári tudományegy. tanára (1892— 1919), prodékán, dékán, prorektor, rektor. A kolozsvári Ref. Teológián működő egyház­közi tanárképző tanára (1919-1921), annak betiltása után a Szegedre költözött kolozs­vári egy. tanára és prodékánja (1921-től). Élete utolsó négy évét Szegeden töltötte. - Az MTA 1. (1892), majd r. tagja (1912). F. m.: Bihari román írók. I—II. (Nagyvárad, 1880); A szent-annai avar ring (Archaeologiai Értesítő, 2., 1882, 112-121.); Dózsa György és forradalma (Bp., 1883; 2 kiad. 1913); Arad őskorából (Kölcsey

Next

/
Oldalképek
Tartalom