Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
323 Gönczy Elsőként javasolta egy göcseji falumúz. létrehozását. Somogybán ásatásokat is szervezett, amelyeken a régész szakemberek mellett maga is részt vett (pl. Kisbár, 1925; Somogyacsa, 1928; Orda, Ságvár, 1931: paleolit kor; Szalacska: kelta, Szabás: honfoglalás kor; kaposvári vár, 1932: késő középkor; stb.). A II. vh. alatt gondoskodott a múz. anyagának biztonságba helyezéséről. 1947- ben Somogy megye a demokráciáért címmel kiáll.-t szervezett, behozatta a somogyvári apátság kőfaragványait, részt vett a so- mogyszili ásatáson. Életének utolsó éveiben is munkálkodott gyűjtései feldolgozásán, a múz.-i nyilvántartáson. - A Néprajzi Társaság választmányi (1913), majd 1. tagja (1939). Zalaegerszegen még életében róla nevezték el az ONCSA falu egyik utcáját (1943). 1974. szept. 23-án Zalaegerszegen felavatták a tiszteletére készült szobrot. F. m.: Muraköz és népe (Bp., 1895); Göcsej és kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); A Zala megyei vendek (Kaposvár, 1914); Somogyi gyermek (Csurgói Könyvtár VI. Kaposvár, 1937); Somogyi betyárvilág (Kaposvár, 1944); Göcsej népköltészete (Zalai Táj- és Népkutató Munkaközösség, Zalaegerszeg, 1948); Somogyi gyermekjátékok (Dunántúli Tudományos Intézet. Szerk. Szabó Pál Zoltán. Kaposvár, 1949). írod.: Hortobágyi Ágost: G. F. (Somogyi Helikon, Kaposvár, 1928); Gönyey Sándor: G. F. (Ethnogra- phia, 1948, 244); Gunda Béla: Ethnographische Forschungen von F. G. bei den Slovenen und Kroaten Etnoloski (Pregled, Nr. 12. Ljubljana, 1974); Nagy Betti: A Göcseji Múzeum dokumentumai G. F. életrajzához (Zalai Múzeum 6. Zalaegerszeg, 1996, 235-250.); Szinnyei III.: 1355- 1356.; Gulyás MÉL I.: 614. (téves halálozási dátum: nov. 28.!). Knézy Judit Gönczi Lajos (1852. ápr. 20. Kelemen- telke-1929. nov. 23. Székelyudvarhely): flórakutató, tanár. - A kolozsvári Ferencz József Tudományegy. természetrajz-vegytan szakán tanult (1872-1875). A székelyudvarhelyi ref. koll.-ban a természetrajz, földrajz és a vegytan szaktanára, majd ig. tanára. Nevéhez fűződik a koll. épületének felújítása. A városban jelentős közéleti tevékenységet végzett. Tudós tanárainak (Brassai Sámuel, Entz Géza, Kanitz Ágost) példáját követve újraszervezte az isk. természetrajzi gyűjt.-ét. Gyűjtőútjain (1883-1890, 1894- 1897) megalapozta Székelyudvarhely és környéke, majd Udvarhely vm. flóráját dokumentáló herbáriumát. A gyűjt, kezdeti részeit átnéző és ellenőrző Simonkai Lajos Erdély flóráját kritikailag feldolgozó kiadványának pótlásaiban (1886) több mint negyven érdekes faj előfordulását idézi általa. Későbbi herbáriumi adatait Soó Rezső revideálta (1923), és a közölt adatokkal együtt vette fel székelyföldi flóramunkájába (1940). Két flóraműve közel ezer fajra vonatkozó adatainak (Udvarhely környékéről 650, Udvarhely vm.-ből 950 faj), vmint 1200 lapra terjedő növénygyűjt.-ének leggyakoribb lelőhelyei: Kuvar, Szejke, Csere-erdő, Beth- lenfalva, Boldogasszonyfalva, Zetelaka, Hargita, Korond, Parajd, Máréfalva, Bágy, Lengyelfalva, Derzs stb. Gyűjt.-ét a Benedek Elek Tanítóképző Int. biológiai szertárában őrzik. F. m.: Vázlat Székelyudvarhely környékének flórájából (Református Kollégium Értesítője, 1887); Udvarhelymegye flórájának főbb vonásai (Orvos-Természettudományi Értesítő, 1890). írod.: Ravasz László: G. L. (Ifjú Erdély, 1930); Pál- falvi Pál: G. L., az elfelejtett udvarhelyi botanikus (Művelődés, 1993); Pálfalvi Pál: G. L., Székelyudvarhely botanikusa (Múzeumi Füzetek, 1996); Szinnyei III.: 1359-1360.; Gulyás XI.: 235. Kovács J. Attila Gönczy Pál, sebesi (1817. dec. 17. Hajdúszoboszló - 1892. jan. 10. Karácsond): tanár, politikus. - A debreceni Ref. Koll.-ban bölcseletet hallgatott (1834-1838). Tanító Kö- bölkúton (1838-tól). Svájci tanulmányútján (1844) szerzett tapasztalatai alapján árva- gyerek-nevelőint.-et szervezett Zeleméren, amelyet a m. szabadságharc leverésére az országba betörő orosz cári seregek pusztítottak el (1845-1849). Az érmelléki Kolyban lévő birtokán újabb int.-et szervezett, majd Pesten tanított (1850-ről). Pesten tan- és nevelőint.-et alapított (1852), amelyet később a ref. egyház részére engedett át, megalapítva ezzel a fővárosban a ref. gimn.-ot (1859). Eötvös József a Vallás- és Közoktatásügyi Min. osztálytanácsosává nevezte ki (1867), később miniszteri tanácsos (1874), majd államtitkár lett (1888), a főrendiház
