Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
U
Ugrón 910 D-orosz puszták klimatikusan fátlan sztyeppék, míg a m. Alföld másodlagosan fátlan, tehát kultúrsztyepp, puszta. Útjáról hatalmas herbáriummal és kb. 200 növényföldrajzi fényképfelvétellel tért haza. E tud.-os munkájának elismeréseként a bp.-i tudományegy. (1921-től Pázmány Péter Tudományegy.) meghívta a Növényrendszertani Tanszékre előadónak (1912) és megbízást kapott egy új növényrendszertani, növényföldrajzi tanszék létrehozására; e tanszék rk. (1914-től), majd ny. r. tanára (1918-tól); az egy.-i Botanikus Kert ig.-i posztját is átvette (1928-tól). Az új tanszék számára több jelentős, értékes herbáriumot vásárolt meg, megszerezte pl. Borbás Vince mintegy 100 ezer példányból álló értékes gyűjt.-ét. Rendszeresen vezetett tanszéki gyűjtőutakat az egész Kárpát-medencében. A M. Földrajzi Társaság megbízásából újra végigjárta az Alföldet (1913), több növénytársulást és formációt állapított meg, különített el. A m. Alföld pleisztocén korú növénymaradványainak vizsgálatával arra az eredményre jutott, hogy a pleisztocén korban az Alföldön alhavasi növényzet élt. Alföldi gyűjtéseinek eredménye az a 21 kötetes herbáriumi kiadvány (A Magyar Alföld növényeinek gyűjteménye, 1927-1937), amelyet egy.-i tanszéke adott ki. Ezt a herbáriumi kiadványt (exsiccata) és ~ más gyűjtéseit is a M. Természettud.-i Múz. herbáriumában őrzik. A fás növények összehasonlító szövettana, gombászat, növénykór- tan, ősnövénytan témakörökben több publikációja jelent meg hazai és külföldi szaklaUgron István, ábránfalvi (1862. szept. 24. Mezőzáh - 1948. szept. 10. Kolozsvár): műgyűjtő, politikus. - A nagyenyedi Bethlen Koll.-ban és a segesvári német ev. gimn.- ban, majd a bécsi konzuli akad.-n tanult (1881-1886). Diplomáciai szolgálatba lépett (1887-től); Szmirnában (Izmir), Velencében, New Yorkban, Varsóban konzulátusi főtisztviselő, a kijevi főkonzulátus ideiglenes vezetője (1886-tól), majd az orosz fennhatóság alatti Grúzia fővárosában, Tbilisziben megpokban. Tanulmányutakat tett Európában, pl. járt Dániában, és három alkalommal a Balkánon végzett kutatásokat. Nyugdíjba vonulásakor (1940) jelentős, mintegy 400 ezer példányból álló herbáriumot és komoly szak- könyvtárat hagyott utódjára. Részt vett a III. (Brüsszel, 1910), majd a VI. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson (Amszterdam, 1935); az utóbbin az egy- és kétszikűek fejlődéstörténeti kérdéseiről előadást is tartott. Megindította az Index Horti Botanici Universitatis Buda- pestiensis c. botanikai folyóiratot (1932). Szerkesztette a Növénytani Közleményeket és a Botanikai Közleményeket (1907-1912). - Az MTA 1. tagja (1909). A Földművelésügyi Min. Felülbíráló Tanácsának és az Orsz. Erdészeti Egyesület Igazgatóválasztmányának a tagja. - Több algát, gombát, ősnövényt neveztek el róla. F. m.: Magyarország fejlődéstörténeti növényfóldraj- zának főbb vonásai (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 29., 1911, 558-589.); Rendszeres növénytan. I—II. (Bp., 1911, 1926); A Magyar Alföld növényformációi (Botanikai Közlemények, 13., 1914. 3., 51-57.); A Magyar Alföld növényfóldrajzi tagolódása (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 33., 1915.2., 143-220.); Rendszeres növénytan. II. Virágos növények (Bp., 1926). írod.: Tanítványai: Dr. Polyáni T. J. (Index Horti Botanici, 4., 1940, 3-16.); Somlyay Lajos: Flórakutatás a századforduló után (in: Pannon Enciklopédia. Magyarország növényvilága. Szerk. Járainé Kom- lódi Magda és Hably Lilla. Bp., 1995, 424-425.); MÁÉ III.: 491-494. (Laposa József: T. J.); MÚL: 394. Kováts Dezső szervezte és négy éven át vezette az Oszt- rák-M. Monarchia konzulátusát. Az egyiptomi Alexandriában (1900-tól), majd Varsóban főkonzul (1902-től), a bukaresti nagykövetség tanácsosa (1909), meghatalmazott miniszterként és rendkívüli nagykövetként Belgrádban képviselte a Monarchiát (1911- 1913), a külügymin.-ban a lengyel ügyek referense (1913 végétől), ismét Varsóban teljesített szolgálatot (1917-1918). 1918 dec.- ében bejelentette lemondását, s erdélyi bir-
