Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
909 Tuzson Társaság tagja, de neve leginkább a műemlékvédelem terén vált ismertté. F. m.: Mittelalterliche Kirchen in Siebenbürgen (München, 1971). Irod.: Petranu, Coriolan: Muzeele din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş (Bucureşti, 1922, 138.); Zillich, H.: Gustav Treiber (Südostdeutsche Vierteljahresblätter, 1974. 48.); Lexikon der Siebenbürger Sachsen (1993,539.). Miklósi-Sikes Csaba Turcsányi István (1899. ápr. 29. Török- szentmiklós - 1975. okt. 3. Kunszentmár- ton): tanár, gyűjteményalapító és -vezető. - A tanítóképzőt Erdélyben végezte el. Katonai szolgálatot teljesített (1917-1918), Olaszo.- ban fogságba esett. A polgári isk.-i tanárképző elvégzése után állami kinevezést kapott Balatonfüredre, de inkább a kunszentmártoni társulati polgári isk.-t választotta. Kunszentmártonban élt (1923-tól haláláig). A középfokú óvónőképzőben (1945-től), majd nyugdíjba vonulásáig a József Attila Gimn.-ban tanított (1953-1959). Szaktárgyait (matematika, fizika, kémia) magas színvonalon oktatta, számos szemléltető képet és anyagot, saját kezűleg készített fizikai kísérleti eszközt használt. Nyugdíjas éveit a helyi múz. javára hasznosította. Nem volt hivatásos muzeológus, de nála jobban alig ismerte valaki is a község történetét, néprajzi és régészeti emlékeit. Áldozatkész munkájának eredménye a Kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjt, gazdag anyagának megalapozása. A gyűjt.-t haláláig vezette. Néprajzi gyűjtőmunkájának tapasztalatait a szolnoki Damjanich János Múz. által meghirdetett pályázatokon hasznosította. Munkáinak nagy része kéziratban maradt {Kunszentmárton 25 évének története a felszabadulás után [Jenei Józseffel és Józsa Lászlóval, 1970]; Kunszentmárton mező- és erdőgazdasága; A kunszentmártoni ipar kialakulása és mai helyzete [1970]; A N. Kunszentmártoni Olvasó Egylet története [1972]; Kunszentmártoni kereskedelem, közlekedés; A kunszentmártoni tűzrendészet története [1972]). Hosszú időn keresztül a Kunszentmártoni Híradó főmunkatársa. - Kunszentmártonban utca viseli a nevét. F. m.: A népi gyógyászat Kunszentmártonban (in: Kunszentmárton és a Tiszazug a XVIU-XIX. században. Szerk. Szabó László, Barna Gábor, Smuta Kálmánná. Tiszazugi Füzetek 1. Kunszentmár- ton-Szolnok, 1974, 76-85.). Irod.: T. I. élete (Damjanich Múz. Helytörténeti Adattára, Szolnok); Józsa László: T. I. tanár halálára (Damjanich Múzeum Helytörténeti Adattára, Szolnok, 1369-88.); T. I. (in: Józsa László: Kunszentmárton utcanevei. Kunszentmárton, 1990, 74-75.). Kaposvári Gyöngyi Tuzson János, polyáni (1870. máj. 10. Szászcsanád - 1943. dec. 18. Bp.): botanikus, flórakutató, tanár. - A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akad. erdészeti szakán er- dőmémöki oklevelet szerzett (1890). Berlinben és Münchenben tanult tovább (1896— 1897), híres botanikusokat hallgatott, többek között Adolf Englert is. A kolozsvári egy.-en doktori oklevelet szerzett (1899). A Selmecbányái akad. tanársegédje (1894—1898), a növénytan helyettes tanára (1902-1904), közben az Erdészeti Kísérleti Állomás adjunktusa (1898-tól). Ebben az időben elsősorban erdészeti kérdésekkel, többek között a különböző fák sejttanával és szövettanával és ezek kóros elváltozásaival foglalkozott. E vizsgálatok alapján jutott el az általa behatóan művelt mikológiához. Ősmaradványokat is kutatott, s számos ismerettel gyarapította a paleobotani- kai irodalmat. A fővárosban a József Műegy. Növénytani Tanszékének adjunktusa (1904- től), magántanára (1905-től), az „összehasonlító növényhistológia" és a „technikai mikológia" c. tantárgyak előadója. Fejlődéstörténeti, rendszertani és növényföldrajzi kérdésekkel is foglalkozott. Vizsgálta a fajkeletkezési módokat, tanulmányozta a fajkeletkezéskor érvényesülő Mendel-féle törvényszerűséget és a Vries-féle mutációelméletet. Legjelentősebb munkáinak, közleményeinek tárgya a növényrendszertan, a növényföldrajz és a társulástan. Ősnövénytani ismereteire támaszkodva a növényvilágot fejlődéstörténeti szemlélettel kutatta. Több rendszertani munkát írt, fő műve a kétkötetes Rendszeres növénytan (1911,1926), amely a hazai szakiroda- lomban az első m. nyelven megjelent fejlődés- történeti növényrendszertan. Tanulmányozta a m. Alföld növényzetét; az MTA megbízásából a D-orosz pusztákon tett tanulmányutat (1912) azzal a céllal, hogy összehasonlítást tegyen a D-orosz puszta és a m. Alföld növényzete között. Kutatásainak eredménye, hogy a
