Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
903 Tóthné Horányi került az MNM-be. Múz.-i pályafutása alatt számos fegyverkiáll.-t rendezett. Hosszabb tanulmányutakat tett Ausztriában, Cseh-, Német-, Francia- és Olaszo.-ban, Svájcban, a Balkánon és Töröko.-ban. - Hadtörténeti munkái hézagpótlóak, teljességre törekvő- ek. Az írott kútfőkön kívül figyelembe vette a régészet, a filológiai kutatás, a néprajz eredményeit is. Több évtizedes kutatómunkája alatt nemcsak a középkori fegyvereknek, hanem a középkori diplomatikai anyagnak és a 15-17. sz.-i krónikairodalomnak is jeles szakértője lett. AII. vh. után még részt vett a nagy történeti kiáll, munkálataiban, de a napi múz.-i feladatok elvégzését munkatársára, utódjára, Kalmár Jánosra bízta. Odahaza, nyugodt körülmények között foglalkozott tanulmányaival, a múz.-ban, betegségére hivatkozva, csak napi néhány órát töltött. Mivel főig.-ja ebben a munkafegyelem elemi szabályainak áthágását látta, az MTA Történettud.-i Int.-ének 1952. jún. 6- án írt levelében ~ nyugdíjazását javasolta. Nyugdíjas évei alatt is folytatta munkáját, részt vett a muzeológusok, régészek, levéltárosok, történészek egy.-i képzésében; elsősorban forrásismeretről, heraldikáról, fegyvertanról tartott előadásokat. - A történet- tud.-ok kandidátusa (1952; addigi életművéért). Az MTA 1. (1927), r. (1940), majd igazgatósági tagja (1945-1949). Az Internationaler Museumsverein választmányi tagja (1928-tól), évtizedeken át a M. Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának tagja, a M. Heraldikai és Genealógiai Társulat egyik másodelnöke (1949-1951). F. m.: I. Mátyás hadügyi politikája (Bp., 1912); Mátyás király idegen zsoldos serege (Bp., 1925); Attila's Schwert. Studie über die Herkunft des sogenannten Säbels Karls des Grossen in Wien (Bp., 1930); A huszárok eredetéről (Pécs, 1934); A Hartvik-legenda kritikájához. A szent korona eredetkérdése (Bp., 1942); Legrégibb feszítőzabláinkról (Archaeologiai Értesítő, 39., 1920-22, 71-83.). írod.: Fehér Géza, ifj.: T. Z. (Archaeologiai Értesítő, 1959, 2.); Markó Árpád: T. Z. (Századok, 1958, 5-6.); T. Z. életrajza, 1951. máj. 10. (MNM Főigazgatósági Irattár); MÉL II.: 898. Temesváry Ferenc Tóthfalusi Lászlóné, Rhé Mária (1929. dec. 2. Bp. - 1980. ápr. 7. Bp.): főrestaurátor.- Középisk.-it a bp.-i Angolkisasszonyok (később Szendrey Júlia) Gimn.-ban végezte; közben mintázást és kerámiakészítést tanult. A M. Képzőművészeti Főisk. szobrász szakára nem vették fel. Maketteket készített az MNM számára (1948-1949). A Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központjában dolgozott (1950. jan.-tól), ahol restaurátorképző tanf.-ot végzett. Somogyi József és Laborcz Ferenc szobrászok irányításával mintázást tanult. A budavári ásatások kerámia leletanyagát restaurálta (1950. szept.-től), és megszervezte a BTM Restauráló Műhelyét. A BTM munkatársa (1953-tól haláláig), a Restauráló Műhely vezetője (1961-1969); főrestaurátor (1975). Részt vett a Központi Muzeológiai Technológia Csoport Restaurátor Képző tanf.-án (1963), amelynek a későbbiekben előadója is volt. Restaurátori tevékenységének fő területei: 16-17. sz.-i kínai porcelánok, 14-16. sz.-i díszített kályhacsempék. Az általa restaurált, rekonstruált csempék alapján készítette el Simó Ágoston iparművész a lovagalakos kályha rekonstrukcióját, amely a BTM gótikus termében látható. F. m.: Új ragasztóanyagok múzeumi tárgyak restaurálásához (Múzeumi Híradó, 1952, VI., 76-77.); Üvegtárgyak kezelése (in: Konzerválás, restaurálás kézikönyve. Kézirat, 1950,29-32.). Búzás Zsuzsa Tóthné Horányi Ilus (1926 Arad vagy Nagyvárad - 1997. jún. 5. Miskolc): pedagógus, bábművész. - Debreceni pedagógusként iratkozott be egy bábtanf.-ra (1948). Az önálló debreceni bábszínház létrehozása után zongorán kísérte az előadásokat. Megpróbálkozott a bábkészítéssel; a szakma fortélyait a Népművészeti Int. bábtanf.-ain, ill. az Állami Bábszínházban igyekezett ellesni. Az 1950-es évek végén a Ludas Matyi Bábszínház vezetője lett. Ekkor már nemcsak bábokat készített, hanem írt és rendezett is, többek között Benjamin Britten A kis kéményseprő c. mesejátékát, számos népmeséi feldolgozást, vmint a népszokásokat is bábszínpadra adaptálta. Maskurások avagy Farsangolás c. bábjátékához Szokolay Sándor írt zenét (1978). Salgótarjánban megalakította a Főnix bábegyüttest (1972). Balassagyarmaton a Palóc Múz. égisze alatt alakított új,
