Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

Tolnai 892 tervezte, amely azonban nem jelent meg; sa­ját kezű bejegyzése szerint az egyetlen, min­tául szolgáló kötetet 1908-ban ajándékozta a Fővárosi Könyvtárnak. Az 1875 elején meg­indított politikai lap, a Nemzeti Hírlap szer­kesztője és vezércikkírója (Toldy István és Hazay Ernő mellett), utóbb a Közérdek (ké­sőbb: Főváros. A Fővárosi Érdekek Közlönye) c. hetilap felelős szerkesztője. Bp. főlevéltár­nokává választották (1886. febr.). Az ügyke­zelés és a szervezet reformjára vonatkozó előterjesztésében nagy figyelmet fordított a levéltárra mint tud.-os műhelyre és a törté­neti kutatások megkönnyítésére, sürgette a levéltári mutatók elkészítését, levéltári kiad­ványokat tervezett; elsősorban a forráski­adások szükségességét hangsúlyozta, de az egykori városi intézményekről, intézetekről szóló monográfiák kiadását is szorgalmaz­ta. Összeállításában a Fővárosi Levéltár ki­adta a fővárosi Szabályrendeleteket és utasítá­sokat 1888-tól 1907-ig (I-VIII. kötet), ill. a Fővárosi alapítványi oklevelek gyűjteményét (I—VII. kötet). 12 éven át szerkesztette a Tör­vényhatósági Naptárt. Élete során sok szakfo­lyóirat (Irodalomtörténeti Közlemények, Ma­gyar Könyvszemle), ill. újság (Budapesti Hír­lap, Vasárnapi Újság) hasábján publikált. A Fővárosi Múzeum- és Könyvtárbiz. alapító tagjaként 1900. márc. 3-án részt vett az első közgyűlésen, amelyen lerakták a Fővárosi Könyvtár alapjait. Elkészítette a könyvtár szervezésére és működésére vonatkozó sza­bályzattervezetet, a közgyűlés rövid időre a vezetéssel is megbízta. Közreműködött a Fő­városi Máz. létrehozásában, annak gyűjt.-eit maga is gyarapította; a múz.-nak ajándé­kozta III. Béla és felesége 1898. évi (újra)- temetési címereit, a Kiscelli Múz. fotótárát az általa ajándékozott 291 db-os fényképgyűjt. alapozta meg. Vétel útján jutott a múz. ah­hoz a kézzel írott és festett - a szintén ~ tu­lajdonában lévő - könyvhöz, amely Buda 1686. évi vissza vívásának örömére írt verse­ket tartalmazza. Viszonya a város vezetésé­vel idővel megromlott, s a korabeli nyugdíj­szabályzat előírása alapján nyugdíjba vo­nult (1911). Nyugalmazott főlevéltárnok- ként rendezte sajtó alá a levéltár 1895 előtti közgyűlési jegyzőkönyveit. - A Fiumei úti temetőben lévő Toldy-kriptában helyezték örök nyugalomra. F. m.: Magyar Szent Erzsébet élete (Bp., 1875); A ré­gi magyarok míveltségének története. Hazai kútfor- rások felhasználásával (Történelmi Könyvtár, 30. füzet. Bp., 1877); Magyarország legrégibb drámairo­dalma. 1550-1575. Kiad. (Bp., 1878); Magyarország míveltségi állapota az Anjou-királyok korában (Törté­nelmi Könyvtár, 74. Bp., 1883); A budapesti Erzsé- bet-leányárvaház története 1861-től 1886-ig (Bp., 1888); Budapest régibb és újabb címerei (Bp., 1896). írod: Bricht Lipót: A budapesti Kereskedelmi Akadémia története alapításától 1895-ig (Bp., 1896); Horváth J. András: Budapest Főváros Le­véltárának története (Bp., 1996); Szinnyei, XIV: 238-241.; MÉL II.: 874. Hanny Erzsébet Tolnai Gáborné: — Berkovits Ilona Tompa Ferenc (1893. jan. 6. Bp. - 1945. febr. 9. Bp.): régész. - A bp.-i tudományegy. történelem-latin szakán tanult. Tanulmá­nyait megszakítva az I. vh.-ban frontszol­gálatot teljesített; tar­talékos főhadnagy­ként szerelt le (meg­kapta a bronz és az ezüst Signum laudis, a Károly csapatke­reszt és a II. osztályú német vaskereszt ki­tüntetést, 1918). Egy.-i tanulmányainak befejezése után bölcsész- doktorrá avatták (1919. aug.; az 1848-1849. évi szabadságharc hadbíróságáról írt érte­kezésével). A MNM Régiségtárának szakdíj- noka (1919. aug. l-jétől), fizetetlen segédőr (1919. dec.-től). A Vallás- és Közoktatásügyi Min. megbízásából Szombathelyen a hábo­rú alatt szétzilálódott Vasvm.-i Múz. régé­szeti anyagát rendezte és leltározta újra (1920-1923). Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot br. Miske Kálmánnal, a múz. ig.-jával, aki felkeltette érdeklődését az ősrégészet iránt. A velemi Szt. Vid he­gyen végzett közös ásatások során vált vér­beli régésszé. Az MNM-be visszatérve (1923. szept.) a Régiségtár őre, az őskori gyűjt, kezelője, I. osztályú múz.-i őr (1925­1938). A Pázmány Péter Tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett (1931), ny. rk. tanár (1938. szept. l-jétől), utóbb r. tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom