Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

869 Tábori T. Horányi Ilus: — Tóthné Horányi Ilus T. Simon Ilona: — Tölcséryné Simon Ilona Tabéry Géza (1890. júl. 17. Nagyvárad - 1958. jan. 6. Nagyvárad): író, újságíró, mú­zeumigazgató. - Nagyváradon és Genfben jogot tanult. Nagyváradon közigazgatási tisztviselő. A Hét c. lap munkatársa (1909- től), a Nagyváradi Napló hivatásos újságírója, publicistája (1911-1912). A nagykárolyi pénzügy-igazgatóság munkatársa. Az I. vh.- ban részt vett a galíciai harcokban, főhadna­gyi rangban szerelt le (1918). A Károlyi-kor­mány kinevezte Bihar vm.-be főispáni tit­kárnak. A Tanácsköztársaság idején (1919) a Nagyváradon megjelenő első irodalmi lap, a Magyar Szó, majd a Tavasz szerkesztője, ké­sőbb a Nagyvárad munkatársa. Az Erdélyi Helikon írói társaságának egyik alapítója. Az Ady-kultusz talán legnagyobb híve; Ady-kutató. A Müller-kioszk, a „mülleráj" épületében Ady Endre-emlékmúz.-ot hozott létre, amelyet 1955. nov. 26-án nyitottak meg. A múz.-ot élete végéig vezette. - A ko­lozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság, a maros­vásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tag­ja, a nagyváradi Szigligeti Társaság társel­nöke (1936-tól). F. m.: Néma harc (Bp., 1912); Át a Golgotán (Békés­csaba, 1917); Szarvasbika (Kolozsvár, 1925); Tűz­madár (Kolozsvár, 1926); Fekete ablak (Kolozsvár, 1936) ; A csúcsai kastély kisasszonya (Brassó, 1939); A Frimont palota (Kolozsvár, 1941); Medvetánc (Bu­karest, 1958); színművei: Mimikri (Kolozsvár, 1921); Álomhajó (Nagyvárad, 1922); Kolozsvári bál (Kolozsvár, 1923). Írod.: Makkai Sándor (Napkelet, 1925); Berde Má­ria (Erdélyi Helikon, 1929); Szentimrei Jenő (Ko­runk, 1929); Illés Endre (Nyugat, 1931); Babits Mi­hály (Nyugat, 1931); Majtényi György (Napkelet, 1937) ; Schöpflin Aladár (Nyugat, 1937); Ligeti Er­nő: Súly alatt a pálma (1942); Jancsó Elemér (Ko­runk, 1958); Simon Magda (Utunk, 1958); MIL HL; MÉL H.: 810. Dukrét Géza Tábori György (1913. nov. 19. Tótkomlós - 1997. dec. 8. Debrecen): tanár, etnográfus, mú­zeumigazgató. - A bp.-i Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en tanult (1935-1940). Györffy István tanszékének díjtalan gyakornoka (1938-tól). A debreceni Tisza István Tudo- mányegy. történelem­földrajz szakán szer­zett oklevelet (1944). Tótkomlóson tanár; néprajzi gyűjtést szer­vezett (1946), majd életre hívta a Jankó János Falumúz.-ot és annak első kiáll.-át Tótkomlós telepítése és határának kialakulása címmel. Ez­zel több helyi gyűjt, létrejöttét segítette elő. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múz. ig.-ja (1951-1969); hivatali ideje első három évé­ben szívós munkával rendszerezte és újból nyilvántartásba vette az elpusztult nyilván- tartású gyűjt.-eket. Múzeumszervezőként több muzeológiai szakág személyi feltétele­it harcolta ki, ezzel megteremtette a korsze­rű szakmai munka alapjait. Kutató és gyűjteményfejlesztő tevékenysége Békés m. egész területére kiterjedt; legfontosabb fel­adatának a megyei, s különösen a tótkom- lósi hagyományőrző szlovákság népi kultú­rájának feltárását tartotta. Az 1950-es évek­ben, az Orsz. Műemlékfelügyelet megbízása alapján elvégzett, tud.-os igényű műemléki felmérésével ráirányította a figyelmet Békés m. népi építészeti értékeire. A megyeszék­helyen rendezett első állandó kiáll.-a a Bé­kés m.-i szlovák népművészetet mutatta be (1953). A Békés és Csanád megyei szlovák festő­asszonyok c., Bálint Sándorhoz benyújtott ér­tekezésével a JATE Néprajz Tanszékén dok­tori címet szerzett (1959). A Körös Népe. Tör­ténelmi és Néprajzi Szemle c. periodikum ala­pítója, társszerkesztője, szerzője (1959­1965). A múz.-ok állami irányításba vétele­kor megyei múzeumig.-vá nevezték ki (1962). Békés népe a szabadságért c., több

Next

/
Oldalképek
Tartalom