Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
793 Soó bői és tanulmányaiból 1972-ben jelentetett egy válogatást Hagyomány és lelemény a képzőművészetben címmel. Rendezett kiáll.-okat, írt kat.-előszókat, előadásokat tartott általában a 20. sz.-i m. művészet tárgyköréből, behatóbban foglalkozott a mexikói monumentális művészettel is. Elkötelezettsége Erdély és az erdélyi m. művészet iránt írásaiban, előadásaiban többször megnyilvánult. Emlékezetes kiáll.-ai (többek között): Arte e resistenza in Europa (Bologna, Torino, 1965); Magyar művészet (Párizs, 1966); Nagy István- emlékkiáll. (Bp., MNG, 1967); Grafikai Bien- nále (Firenze, 1970); Munkácsy Mihály és kortársai (Tokió, 1976). - AM. Képzőművészek Szövetségének és a M. Népköztársaság Művészeti Alapjának a tagja. F. m.: Múzeumok, gyűjtemények (Bp., 1958); Bartha László (Bp., 1966); Siqueiros, a művész és a forradalmár. Előszó (Bp., 1966); Hagyomány és lelemény a képzőművészetben (Bp., 1972); Duray Tibor (Bp., 1973); Nemzeti és egyetemes a képzőművészetben (Korunk, 1974/2,170-176.); A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei (Bp., 1975); Nagy István és Erdély (Bajai Türr István Múzeum Kiadványai 23. Baja, 1975) ; Csohány Kálmán (Bp., 1976); A képzőművészet iskolája. A 2. és a 3. kötet szerkesztője, előszó (Bp., 1976) ; Nagy István (Bp., 1977). írod.: MÉL ÜL: 704. Jobbágyi Zsuzsa Soó Rezső, béréi (1903. aug. 1. Székelyudvarhely - 1980. febr. 10. Bp.): botanikus, geobotanikus, flórakutató, tanár, könyv- és műgyűjtő. - Székely nemesi (lófő) családból származott, apja ügyvéd volt. - Bp.-en a Pázmány Péter Tudományegy.-en - az Eötvös Collegium tagjaként - tanult, tanári szakvizsgát tett (1925), doktori oklevelet szerzett (1926; A történeti Magyarország és a Balkán Melampyrumainak monographiája c. értekezésével). Doktori értekezése, bécsi, berlini és londoni vizsgálataival kiegészülve, Berlinben, könyv formában is megjelent (1926-1927). A berlini Collegium Hunga- ricum tagjaként (1925-1927) a berlin-dahle- mi botanikai int.-ben és botanikus kertben dolgozott. Berlinben jelent meg a m. puszta keletkezéséről új gondolatokat felvető cikke (1926); véleménye szerint a m. Alföld utolsó ősi, természetes képe az erdős-sztyepp volt, ahol erdők, puszták, mocsarak, lápok váltakoztak; ez volt az orosz erdőssztyepp legnyugatibb része. 1922-1977 között bejárta Európa országait, felkereste botanikai int.- eiket, ezenkívül járt Marokkóban, Egyiptomban, Anatóliában, a Transzkaukázusban és a volt Szovjet Közép-Ázsiában is. A Tihanyi Biológiai Kutatóint. adjunktusa, a növénytani laboratórium vezetője (1927-1929); alapvonásaiban feltárta a Balaton-vidék növénytársulásainak összetételét és ökológiai viszonyait, s megkezdte az akkor még újdonságnak számító mikroklímaméréseket. Európa és Délnyugat-Ázsia orchideáinak kritikai feldolgozása c. munkája Lipcsében jelent meg (1928). A debreceni egy. Növénytani Tanszékének vezetője, ny. rk. tanár (1929- től), ny. r. tanár (1935-től); a BTK dékánja (1936-1937). Az egy. professzoraként isk.-t teremtett, amely később „—féle cönológiai isk." néven vált ismertté. Az általa vezetett tanszék elsősorban növényföldrajzi, cönológiai és részben fejlődéstörténeti szemléletű rendszertani kutatásokat végzett. Ennek eredményeképpen születtek meg a m. flóraművek sorozatban a Mátra (1937) és a Tiszántúl (1938, Máthé Imrével) kötetei, a Bükk és a Sátoros-hegység flórájának előmunkálatai, a Hortobágy, Nyírség, Körösvidék stb. növénytársulásainak elemzései. A debreceni társadalmi, irodalmi-művészeti élet aktív résztvevőjeként a bélyeggyűjtők egyesületének elnökévé választották, ismeretséget kötött többek között Németh Lászlóval, Móricz Zsigmonddal, Illyés Gyulával, vmint más neves írókkal és művészekkel. Az Ady Társaság elnöke, a kisgrafikagyűj- tők szervezetének, az Ajtósi Dürer Céhnek alapító tagja. Megírta a debreceni grafikusok életrajzát és méltatását (A mai debreceni grafika. Debrecen, 1935). A Mo.-hoz visszakerült kolozsvári egy.-en a növényrendszertan tanárává, egyben a Botanikus Kert és az Erdélyi Múz. Növénytárának ig.-jává nevezték ki (1940). A múz. növénytárának adományozta mintegy 50 ezer példányos herbáriumát, amely a növénytár megszűnésével a Babeş-Bolyai Egy.-re került, jelenleg is az egy., ill. botanikus kertje őrzi. G. Keller- rel közösen elkészítette az orchideák monografikus feldolgozását, amelyet cikksorozatban a német Fedde c. folyóirat közölt (1930-1940 között). Sorra jelentek meg
