Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Smohay 792 Szemle, 45., 1991, 420-421.); Széli Kálmán: Dr. S. L. (1903-1975). Az orvos, a költő és a múzeumala- pltó műgyűjtő (Vasi Szemle, 54., 2000, 495-507.); MÉL III.: 703. Kiss Gábor Smohay János (1890. dec. 31. Székesfehérvár - 1975. szept. 8. Székesfehérvár): kalaposmester, festőművész, mecénás. - Családi hagyomány folytatójaként tanulta ki a kalaposmesterséget, majd szülővárosában fotográfustanuló lett. A vh.-s katonaévek után a bp.-i Szépművészeti Akad.-n végzett (1919). Az 1920-as években Ferenc testvérével közösen a családi kalaposműhelyt vezette, majd önálló üzletet nyitott a város Fő utcájában (1931). Az államosítás (1952) után műszaki rajzolóként dolgozott. Élete utolsó éveiben teljes visszavonultságban, egyedül a művészi munkának élt. Végrendeletében lakóingatlanát és készpénzvagyonát a székesfehérvári Szí. István Király Múz.-ra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy az utóbbiból a múz. tegyen alapítványt fiatal (lehetőleg fehérvári) művészek javára. A ~ Alapítvány a művészettörténész szakemberekből álló kuratórium döntése alapján évente egy díjat és - ha a kamatok nagysága megengedi - még egy vagy két ösztöndíjat is ad 36 éves kor alatti művészek számára. ~ egykori lakásában kapott helyet a Szt. István Király Múz. Schaár Erzsébet Gyűjt.-e (1980). írod.: A Smohay-díj tíz éve (1981-1991). Kiáll.-i kát. Gergely Anna életrajzi bevezetőjével (István Király Múzeum Közleményei. D. sorozat, 206., 1991). Kovács Péter Soltész János (1809. nov. 2. Mezőcsát - 1879. márc. 6. Viss): orvos, tanár, természet- tudós. — A pesti egy.-en orvosdoktori oklevelet szerzett (1834). A Sárospataki Ref. Koll. r. tanára (1834-1873), az országban elsőként felállított orvostani tanszék vezetője. Természetrajzot, földrajzot, egészségtant, német nyelvet tanított. Részt vett a Népiskolai Könyvtár címen ismert, népművelő és hazafias vállalkozásban. Közéleti tevékenysége során kiérdemelte a „Zemplén vm. tábla- bírája" ütulust. A korabeli lapokban, évkönyvekben természetrajzi tanulmányokat publikált, tankönyeket írt, német nyelvű szakirodalmat fordított, társszerzőként részt vett a m.-latin szótár (Sárospatak, 1867) munkálataiban. Oktató-nevelő munkája mellett a pataki koll.-ban „a természetiek tárának" őre és rendszerezője (1872-ig). A Fizikai Múz.-ból kinövő és önálló intézménnyé váló Természetrajzi Gyűjt, első ig.-ja. Vásárlások és adományok révén gyarapította a gyűjt.-t. F. m.: A természet három országának megtekintése (Sárospatak, 1839); Műtudományi természethistória (Sárospatak, 1840); Általános természetrajz (Sárospatak, 1848); Népszerű orvostan (Sárospatak, 1851); Természetrajz (Sárospatak, 1953); Az állattan alapvonalai... (Sárospatak, 1854); Szemléleti ásványtan (Sárospatak, 1856); Afiivészet alapvonalai (Bp. 1873). írod.: Búza János: S. J. (Sárospataki Református Főiskola Értesítője, 1879/1880, 97-110.); Szentim- rei Mihály: A Kollégium tudományos gyűjteményei (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981, 292.); MÉL II.: 639. Kiss Endre József Solymár István (1924. jún. 15. Miskolc - 1977. jan. 5. Bp.): jogász, művészettörténész, múzeumi főigazgató-helyettes. - A bp.-i tudományegy. (ELTE) jogi karán végzett (1950); disszertációját a muzeális tárgyakra vonatkozó hazai és külföldi jogszabályokról írta. Tanulmányai közben már a MEFESZ (M. Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) kulturális osztályának vezetője és a szervezet alelnöke (1947); ebben a minőségében hosszabb időt töltött Svédo.-ban. A Független Kisgazdapárt Központjában a kulturális osztály előadója (1948), a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban miniszteri titkár (1949- 1950). Az újonnan alakult Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központjában (MMOK) csoport- vezetői beosztásban az elnök titkára (1950- 1952); a szervezet megszüntetése után ideiglenes munkákat vállalt. Rövid ideig a Szerzői Jogvédő Hivatalban dolgozott (1953), majd a Népművelési Min., ill. annak jogutóda, a Művelődésügyi Min. munkatársa lett csoportvezetői és főelőadói beosztásban (1954-1960). A Művészet c. folyóirat szerkesztője (1960-1973); majdnem havi rendszerességgel jelentek meg művészeti írásai, kritikái, tanulmányai. Közben elvégezte az ELTE BTK művészettörténet szakát (1963). Az MNG tud.-os főigh.-e (1963-tól haláláig). Különböző folyóiratokban publikált cikkei-
