Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

S

Schupiter

778

Galériája (1949) és a Vadászati Múz. is (1950). Jelentős régészeti ásatásokat kezdeményezett. A Palicsi Művésztelep egyik megszervezője (1952). Sikerült gyarapítania (a leggyakrabban ajándékozással) a Szabadkai Városi Múz. gyűjt.-ét és szakkönyvtárát, megszervezte a múz.-i dokumentáció vezetését és a környező településeken kialakította a múz.-i munkatársak hálózatát. Egyike az Újvidéken

1952-ben megjelent Rád vojvodanskih muzeja (Vajdasági múzeumok működése) c. folyóirat elindítóinak és állandó munkatársainak. 1955-től a lányánál élt Argentínában.

Mirko Grlica-Balázs-Arth Valéria

Schupiter Elemér: — Zalotay Elemér

Schur, Ferdinand Johann (1799. febr. 18. Königsberg, K-Poroszo. - 1878. máj. 27. Bielitz, Szilézia): porosz származású erdélyi flórakutató, gyógyszerész. - Fia Schur Nándor ev. lelkész. - Gyógyszerésztanulóként, majd -segédként kezdett botanizálni K- Poroszo.-ban (Königsberg, Gerdauen, Elbing, Danzig környékén). Berlinbe költözött (1830), gyógyszerész (1831), majd doktori oklevelet szerzett (1833). Gyógyszerészeti és vegyi üzemekben dolgozott, Erdélybe költözve a nagyszebeni kénsavgyár ig.-ja (1845-től). Tud.-os kapcsolatba került Fusz Mihállyal, Bielz Eduárddal, Czetz Antallal és Wolf Gáborral, bekapcsolódott a Sieben- bürgischer Vérein für Naturwissenschaften életébe. A tud.-os egyesület javaslatára Schwarzenberg Károly erdélyi kormányzótól megbízást kapott az erdélyi flóra felkutatását célzó tanulmányútra. 1853 nyarán Bielz Eduárd kíséretében bejárta Erdély jellegzetes részeit; útjáról gazdag növényanyaggal tért haza. A brassói ev. gimn. tanára (1853/54. tanév), ezután Bécsbe költözött, ahol leánynevelő int.-et alapított. Élete utolsó évtizedét lelkész fia mellett Brünnben és Bielitzben töltötte. - Botanikai munkássága rendkívül nagy jelentőségű az erdélyi flórakutatás szempontjából. 1850-től rendszeresen publikált a nagyszebeni természettud.-i egyesület folyóiratában, 1856-tól pedig osztrák folyóiratokban. Első nagyobb, 1853. évi körútja előtt megjelent dolgozatában (Ser- tűm.. .) az erdélyi flóra egyszerű felsorolásával 3331 növényt tett közzé, s ezzel a Baumgarten óta ismert fajok (2252) számát jelentősen megnövelte. Nagy botanikai gyűjtőút- járól részletes jelentést (lter Transsilvanicum, 1854) terjesztett elő az őt támogató kormányzóságnak, amelyet a természettud.-i egyesület, Fuss jegyzeteivel ellátva, az egyesület lapjában (Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins fiir Naturwissenschaften zu Hermannstadt, 1859) kiadott. Német-latin nyelvű fő művét (Enumeratio plantarum Transsilvaniae (Bécs, 1866) az Erdélyi Természettud.-i Egyesületnek (Nagyszeben) és az Erdélyi Múz.-Egyesületnek (Kolozsvár) ajánlotta. Az Enumeratio..., csakúgy, mint Fuss Mihály ugyanabban az évben megjelent munkája (Flora Transsilvaniae excursoria) új adatokkal bővítette Erdély flórájának ismeretét, de a kritikai feldolgozásra majd' két évtized után csak Simonkai Lajos vállalkozott. ~ munkájában 4222 virágos és edényes virágtalan fajt sorolt fel, számos régi adatát helyesbítette, új alakok egész sorát közölte, de gyakran egyazon növénynek több elnevezését is felvette, így kortársaiban a szinonimikai zűrzavar és a „faj-csinálás" látszatát keltette. Számos felfedezése maradandó értékűnek bizonyult. Erdély flórájának valódi gazdagságát az ő munkássága tárta fel. Életpályája során nagy és szépen preparált növényi anyagot gyűjtött össze, de anyagi helyzetének javítása érdekében ezeket gyakran kénytelen volt eladni, pl. erdélyi gyűjt.-ének zömét a lem- bergi (ma: Lvov, Ukrajna) egy.-nek adta el. További herbáriumi anyagai ered. bécsi, stockholmi és párizsi gyűjt.-ekbe kerültek. Manapság —gyűjt.-eket tartanak nyilván a következő városok botanikai int.-eiben, botanikus kertjeiben és múz.-aikban: Lvov, Párizs, Edinburgh, Berlin, Brno, Washington, Philadelphia, Bp. (MNM Növénytára), Koppenhága, Göttingen, Kew, Leiden, Bécs.

F. m.: Sertum florae Transsilvaniae sive Enumeratio systematica omnium plantarum (Hermannstadt, 1853); Beiträge zur Kenntniss der Flora von Siebenbürgen (Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt, 1853-1854; Österreichische Botanische Zeitschrift, 1856); Zur Flora von Siebenbürgen (uo., 1860-1861); Enumeratio plantarum Transsilvaniae (Vindobonae, 1866); Phytographische Mitteilungen über Pflanzenformen (Brünn, 1877).