Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Schulek 776 a 19-20. sz. fordulója után jelentős hatást gyakoroltak tanítványaira, a Kós Károly nevével, ill. a Fiatalok építészcsoportjával fémjelezhető nemzedékre. A középkori stílusok szabad alkalmazásának gyakorlatával utat mutatott a történelmi formákból kiinduló, de egyéni kompozíciójú tervek felé. Neoro- mán és neogótikus stílusigazodását romantikus nemzeti eszme motiválta. Munkássága főképpen műemlék-felújításokra terjedt ki. Önálló műve kevés született. „Román modorú alkotása" a szegedi ref. templom (1880-1883), az 1903-ban felavatott bp.-i Halászbástya, a bp.-i János-hegyi Erzsébet-ki- látó (1910, Klunzinger Pállal), a pécsi Zsol- nay-emlékmű. Utolsó munkáinak egyike a szegedi Fogadalmi templom terve (1913; az épület végül Foerk Ernő elképzelése nyomán valósult meg). Számos középkori épület helyreállítása fűződik a nevéhez, többek között a lőcsei városháza, a pozsonyi klarisz- sza, ill. ferences templom tornyai, a csütörtökhelyi kápolna, a kisszebeni templom, az eperjesi Szt. Miklós-templom tornya, a nagybányai Szt. István-torony, a karcsai és az ákosi (Acas) templom, a jáki templom. Irányította a visegrádi Salamon-torony és az alsó vár helyreállítását (1872-1882). Munkáiban a kor szépítő-átépítő, a „stílustisztaság" igényét szem előtt tartó restaurálási elvei érvényesültek. Alaposan megismerte, felmérte a műemlék építési periódusait, stílusát, az adott korszak építészetét, majd a történelmi atmoszférát idéző, alkotó módon kiegészítve (de néha hamis köntösbe bújtatva, pl. a lőcsei városháza második emelete és pártázata) újította meg az épületet. Fő műve a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-)temp- lom restaurálása, neogótikus újrateremtése (1873-1896); véleménye szerint ennek „története azonos a nemzet történetével. E gondolat szellemi és térbeli kiterjesztése a templomot övező Halászbástya nagyszabású, neo- román épületegyüttese (1895-1903), amely aszimmetrikusan elhelyezett bástyatornyaival, középpontjában Szt. István király szobrával a m. eszmevilágnak emel maradandó emlékművet. - Az MTA 1. (1895), majd r. tagja (1917). F. m.: tanulmányai: A budavári főegyház környékének rendezése és Szt. István király emlékének kérdése (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei, XXVIII., 1894); A református templom (Az Építési Ipar, 1885). írod.: Forster Gyula: Sch. F. t. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1925); Szvoboda Do- mánszky Gabriella: A Mátyás-templom dekóruma (Tanulmányok Budapest Múltjából, XXV., 1966, 173—218.); Sisa József: Steindl, Schulek und Schulcz - drei ungarische Schüler des Wiener Dombaumeisters Friedrich von Schmidt (Mitteilungen der Gesellschaft für Vergleichende Kunstforschung in Wien, XXXVI., 1985. 3., 1-8.); MűvLex III: 249-250.; MÉL II.: 602.; MTL: 710. Ridovics Anna Schulek János (1872. dec. 26. Bp. - 1948. júl. 7. Bp.): építészmérnök. - Apja Schulek Frigyes műépítész. - A bp.-i műegy.-en tanársegéd (1894-től). A Fővárosi Iparrajzisk. tanára, majd építészi magángyakorlatot folytatott (1903-tól haláláig). Apja mellett a Halászbástya építésvezetője (1899-1902). Jelentősebb tervei: aszódi ev. gimn., kelenföldi ev. templom, sárospataki internátus, szadai ref. templom, nagykőrösi rendőrség, váci posta stb. Több műemlék helyreállítását (Pozsony, Eperjes, Debrecen stb.), a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templom renoválását (1933-1944), a Halászbástya háború okozta sérüléseinek helyreállítását irányította (1947-1948). A Műemlékek Orsz. Biz.-ónak építésze, a M. Mérnök és Építész Egylet ig.-ja (1942-től). 1927-től folytatta apja munkáját Visegrádon; az 1930-as években számos műemléki helyreállítási tervet készített (pl. az alsóvár D-i kaputornya, a vízibástya, a Salamon-torony D-i oldalának fa szerkezetű kiegészítése stb.). A visegrádi alsó- és fellegvár régészeti kutatása, műemléki állagmegóvása mellett 1934-től fő tevékenysége a kir. palota feltárása, bemutatása volt. Az ásatásai során előkerült épületrészletek, szobrászati alkotások és egyéb leletek (kerámia-, üveg-, csont-, vastárgyak) mellett megtalálta a nemzetközi hírű, vörös márvány Hercules-kutat (1941-1942). A leleteket nyilvántartásba vette, leltározta, restau- ráltatta, s a múz.-ban elhelyezve a nagyközönségnek is bemutatta. Dolgozószobáját és a raktárt az alsóvár Salamon-tornyában alakította ki (1934); ez tekinthető Visegrád első múz.-ának. Az újabb ásatások során talált leletanyagot, különösen a kir. palota feltárá
