Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
691 Pável ta a m. geológia egyik alapvető, klasszikus műve. Értékes ásványgyűjt.-e és könyvtára a nagyenyedi Bethlen Koll.-ba került (1858), a M. Kir. Földtani Int. Múz.-át Bánffyhunya- don (Kalotaszeg) gyűjtött oligocén ősemlős- maradványokkal gazdagította (1874). - Tud. eredményeit a Botanische Zeitschrift, a Földtani Közlöny, a Jahrbuch der Kaiserlich-Königlichen Reichsanstalt, a Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai hasábjain tette közzé. - A Magyarhoni Földtani Társulat tagja, egy ideig választmányi tagja. F. m.: Kolozsvár és határa földtani története (in: Jakab Elek: Kolozsvár története. I. Bp., 1870, 68-94.); Egy új Echinolampas-faj a Tüskönczök (Échinides) rendjéből (Földtani Közlöny, III., 1873. XI-XII., 219-230.); Kolozsvár környékének földtani viszonyai (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, I., 1871. 5., 327-462.); Az Erdélyben fekvő Zsily-völgyi barnakőszén virányról. Heer Oswaldtól magyarítva (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, II., 1874. l. , 1-29.); A budai márga ásatag Tiiskönczei (uo., III., 1874. 2., 7-179.). Irod.: Necrolog (Földtani Közlöny, IV., 1874. 8., 205-206.; bibl.-i adatokkal); Csíky Gábor: Emlékezés P. V. E.-re halálának 100. évfordulóján (Földtani Közlöny, CVI., 1976. 2., 125-126.); Földünk hazai kincsesházai. Tanulmányok a magyarországi földtudományi gyűjtemények történetéről. Szerk. Kecskeméti Tibor, Papp Gábor (Bp., 1994); Szinnyei X.: 584-585.; Pallas XIII.: 866-867.; Révai XV.: 258.; MÉL II.: 376.; MTL: 630-631. Hála József Pável Ágoston (1886. aug. 28. Vashideg- kút - 1946. jan. 2. Szombathely): költő, nyelvész, etnográfus, múzeumigazgató-helyet- tes. - A bp.-i M. Kir. Tudományegy. BTK m. -latin szakán tanult (1905-1911), közép- isk.-i tanári oklevelet szerzett; szaktárgyain kívül szerb-horvát, vmint szláv nyelvészeti előadásokat is hallgatott. Összehasonlító szláv nyelvészetből bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1913). A tordai Állami Főgimn. helyettes tanára Viski Károly és Kemény Gábor mellett (1911-1913), a dombóvári gimn.-ban tanított (1913-1920). A ljubljanai egy. filozófiai fakultására kapott tanári meghívását nem fogadta el (1920). A szombathelyi leánygimn. tanára (1920-tól); pedagógusi munkája mellett - átrendezés és katalogizálás után - megnyitotta a Vasvm.-i Múz. könyvtárát (1926), majd átvette a Néprajzi Tár őrzését (1928-tól); uo. igh.-sé nevezték ki, s az állandóan távol lévő Miske Kálmán ig. helyett az ügyvezető ig.-i feladatokat is ellátta. A történeti Vas vm. több mint száz településén összesen 668 db tárgyat gyűjtött (1928-1946); ezek többsége népi kerámia, bábsütő- és kékfestőminta, a többi a táplálkozás, építkezés, díszítőművészet, földművelés, állattartás, madarászat, gyermekjátékok körébe tartozik. Közel 20 esztendő alatt több mint ezer fényképfelvétellel gyarapította a múz. fotótárát, s gyűjtőútjairól - tanulmányai kézirataként - mintegy 2000 lap került az adattárba. A gyűjtemény- gyarapítás és a kutatás fellendítése érdekében megalakította a Vasvm.-i Múz.-ok Barátainak Egyesületét (1933), elindította és haláláig szerkesztette a Vasi Szemle c., tud.-os és helytörténeti folyóiratot, amelyet utóbb, Veszprém és Zala vm. bevonásával, Dunántúli Szemlévé bővített ki (1940). A szegedi egy. bölcsészeti karán a délszláv nyelv és irodalom tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1941). - A szlovén (vend) származású ~ elsősorban saját népe, nemzetisége népi kultúráját, irodalmát, vmint a m.- szlovén kulturális kapcsolatokat kutatta. Kocsis Józsefet követve a Rába és Mura közötti vidék első hivatásos tud.-os kutatójaként a szellemi és az anyagi műveltség kérdéseivel egyaránt foglalkozott. Az 1920-as évek közepétől, Bátky Zsigmond hatására, érdeklődésének középpontjába a m. ház szerkezeti felépítése, főként annak tüzelőberendezése került. A Trianon után az ország határai között maradt nyolc szlovén falu tipikus tüzelőberendezéseit és lakáskultúráját mérte fel a Nyílt tűzhelyű konyhák a korai szlovéneknél c. tanulmányában (Néprajzi Értesítő, 1927. 4., 129-144.). Az Őrséget bemutató néprajzi tanulmánykötetet tervezett; ennek gyűjtőnaplójában (részletei Őrségi képek címmel a Vasi Szemlében jelentek meg, 1936) a település- formák és a gazdasági épületek sokaságára hívta fel a figyelmet. Az Őrségi Táj- és Népkutató Tábor vezetője (1940-től); ennek ösz- szegyűjtött, hatalmas anyaga máig kiadatlan. Az átfogó gyűjtéseket résztanulmányok követték, többek között a fenyőrigó csapdával való fogásáról, a töktermelésről és az