Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
Palla 674 koztatták. AM. Kir. Földtani Int. Mwz.-át számos lelettel, továbbá - munkaköri kötelességből adódó gyarapításon kívül - ajándékokkal is gazdagította. 1897. évi Mátyás-hegyi (Bp.) ásatásából számos ősemlősmarad- vány került az intézménybe. Rozlozsnik Pállal a Bihar-hegységben és a Kodru Momában világviszonylatban is páratlanul gazdag triász gastropoda anyagot gyűjtött a múz. részére. Egy időben Halaváts Gyulával a nevezetes felsőlapugyi és bujturi neogán kövületgyűjt.-t gondozta, és sokáig kezelte a múz. XVI-XXX. csoportját. A gondjaira bízott gyűjt.-t publikációban is bemutatta (Vezető a M. Kir. Földtani Intézet Múzeumában. Szerk. Lóczy Lajos. Bp., 1909, 114-137.). Részt vett a gyűjt, korszerűsítésében, e munkájában 1907. évi, osztrák és német múz.-okba tett tanulmányútja is segítette. — Mintegy 70 tud. dolgozat és közel 200 kéziratos szakvélemény került ki a tolla alól, az előbbieket a Bányászati és Kohászati Lapok, a Földtani Közlöny, a Hidrológiai Közlöny, a Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése és Évkönyve, az MTA periodikái, az Orvos- Természettudományi Értesítő és a Természettudományi Közlöny hasábjain publikálta. Hosz- szú időn át szerkesztette a M. Kir. Földtani Int. m. nyelvű kiadványait, ill. a 20. sz. elején a Földtani Közlönyt is. - Az MTA 1. tagja (1915; székfoglaló előadását Az arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érczhegység- ben és Nagybánya környékén címmel tartotta meg). A Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1894-től), főtitkára (1901-1907), alelnöke (1916-1920), elnöke (1920-1923), tb. tagja (1926). A Kir. M. Természettud.-i Társulat és az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület választmányi tagja. - A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérme (1912), az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület aranyérme (1912), a Kir. M. Természettud.-i Társulat Bugát-díja (Alvinc környékének felsőkrétakorú rétegei c. őslényta- ni-rétegtani munkájáért, amelyben 1 új nemet, 27 új fajt és 1 új változatot írt le). F. m.: A Hargita-hegység andesites kőzetei (Értesítő az Erdélyi Múzeumi Egylet Orvos-természettudományi Szakosztályából XX. 1895. természettudományi szak. II., 145-178.); Alvincz környékének felsőkrétakorú rétegei (A Magyar Földtani Intézet Évkönyve, XIII., 1902. 7., 203-302.); Az erdélyrészi Érczhegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei (uo., XVIII., 1911.4., 205-264.); Az arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érczhegységben és Nagybánya környékén (Mathematikai és Természet- tudományi Értesítő, XXXIV., 1916, 518-550.); A rudabányai hegység geológiai viszonyai (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, XXVI. 2., 1- 24.); Magyarország arany-ezüst bányáinak geológiai viszonyai és termelési adatai (Bp., 1929). írod.: László Gábor: P. M. emlékezete (Földtani Közlöny, LXI., 1931. 1-12., 5-14.; bibl.-val); Vendl Aladár: P. M. 1. tag emlékezete (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXI. 14., 1-34. Bp., 1933; bibl.-val); Csíky Gábor: Emlékezés P. M.-ra születésének 100. évfordulóján (Földtani Közlöny, Cili., 1973. 1., 76.); Zelenka Tibor: 50 éve hunyt el P. M. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv. 8. Bp., 1981, 217— 222.); Szinnyei X.: 180-181.; Révai XV.: 109., XX.: 740., XXL: 671.; MÉL II.: 344-345.; MTL: 620. Hála József Palla Ákos (1903. aug. 9. Arad -1967. máj. 29. Bp.): könyvtáros, orvostörténész, múzeumszervező, könyvtárigazgató. - A kolozsvári egy. jogi karán tanult, majd a nagybányai festőisk.-ban művészi tanulmányokat folytatott. Könyvtárosi tanf.-ot végzett (1924). Kanadában fizikai munkás, 1932-től újra Mo.-on élt, magántisztviselőként dolgozott. 1945 után a Népjóléti, majd az Egészségügyi Min. munkatársa. Az Orsz. Orvostörténeti Könyvtár létrehozója és első ig.-ja (1951-től), összeállította az orvostörténeti könyvgyűjt.-t, vmint az orvostörténeti előadások sorozatát. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei alapítója, az Orvostörténeti Könyvek megindítója és haláláig főszerkesztője. Megszervezte az első hazai orvostörténelmi muzeális gyűjt.-t, amely alapját képezte a Semmelweis Orvostörténeti M«z.-nak. Az Orvostörténeti Múz.-i Biz. tagja (1958-tól), a Semmelweis Orvostörténeti Múz. tanácsadója (1964-től haláláig). Fontos szerepe volt Semmelweis Ignác földi maradványainak exhumáltatásában, végső nyughelyére helyeztetésében. Az Orvostörténelmi Szakcsoport titkára (1957), több hazai orvostörténeti kongresszus megszervezésében vett részt. Orvostörténészként foglalkozott a Biga satulis kérdésével (1954), a veszprémi puteus lepsorummal (1956), a
