Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
Malán 584 Állami Tanítóképzőben, ill. az abból létrehozott leánygimn.-ban tanított. Mint megbízhatatlant egy évre a III. sz. ált. isk.-ba helyezték (1959), majd a Bessenyei Gimn. tanára lett (1960-1975). A Kisvárdai Vármúz. alapítója, tiszteletdíjas vezetője (1965-től); jelentős szerepe volt az első kiáll, megrendezésében (1962. máj. 1.) és a kisvárdai kőtár létrehozásában. A Szabolcs-Szatmár-Bereg m.-i Múz.-ok ig.-ja (1975-1979. ápr. 31.). Nyugdíjasként a vásárosnaményi Rétközi Múz. tud.-os kutatója (1986-1994), a néprajzi emlékek lelkes gyűjtője. - A Szabolcs- Szatmár-Bereg M.-i Közgyűlés Művelődésért díja (1994). F. m.: A Fehérló fia c. népmese elemzése (Szabolcsi Kalendárium, 1948); Kisvárda története 1703-ig (in: Tanulmányok Kisvárda történetéből. Kisvárda, 1954); Móricz Zsigmond és Forrás barátságához (Alföld, 1955. máj.-jún.); Kisvárda fejlődése 1468-ig (A kisvárdai Vármúzeum kiadványai 6. Kisvárda, 1975); Kisvárda kapitalista feilődése (in: Tanulmányok Kisvárda történetéből. Szerk. Ács Zoltán. Kisvárda, 1983, 45-56.). írod.: Bodnár István: A jubiláló tanár (Kelet-Ma- gyarország, 1994. máj. 1.); Katona Béla: Szabolcs- Szatmár-Bereg megye irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig (Nyíregyháza, 1996, 69-70.). Ulrich Attila Malán Mihály (1900. szept. 16. Zólyom 1968. okt. 13. Bp.): orvos, antropológus. - Unokaöccse Matskási István, a M. Ter- mészettud.-i Múz. fő- ig.-ja. - A bp.-i M. Kir.-i, ill. a Pázmány Péter Tudományegy. Orvostud.-i Karán, majd a BTK-n tanult (1918-1926), uo. embertan főtárgyból, földtan és régészet melléktárgyból kitüntetéssel doktorált (1929). A Lenhossék Mihály anatómus professzor által vezetett Embertani Int. gyakornoka, tanársegéde (1920-tól), az embertan előadója. Uo. Bartucz Lajos mellett tanársegéd (1932-1939), majd az Entz Géza vezette int. adjunktusa (1934-től); rendezte Török Aurél koponyagyűjt.-ét. A bp.-i Test- nevelési Főisk. Antropometriai Laboratóriumának megszervezője, előadója (19301942). Vizsgálatai a később kifejlődött sportantropológiai kutatások kezdetét jelentik. A berlini Collegium Hungaricum állami ösztöndíjasa (1934-1935). Eugen Fischer professzor mellett Berlin-Dahlemben, a Kaiser Wilhelm Institut für Anthropologie-ban antropológiai-humángenetikai kutatásokat végzett, az ikrek tájékozódási képességét tanulmányozta; tanulmányaival jelentős nemzetközi hírnevet szerzett (1940). Humángenetikai ismereteit amerikai és angliai tanulmányútjain bővítette. Mb. előadói minőségben a bp.-i tudományegy. magántanárrá habilitálta (1937). A kolozsvári Ferenc József Tudományegy. professzora (1940-től), uo. a kitűnően felszerelt, korszerű Embertani Int. megszervezője (1942), a Múzeumi Füzetek c. folyóirat megindítója. Célul tűzte ki a székelyek embertani vizsgálatát. Kutatási programjában nemcsak a szokásos metrikus és leíró jellegek szerepeltek, hanem a családfák vizsgálata alapján lehetségessé vált az örökléstani értékelés is. A II. vh. befejezése után a Bolyai Tudományegy. megbí- zottaként intézte az egykori kolozsvári egy. ügyeit. Összeszedte és megmentette az egy. széthordott javait. A kolozsvári tanszéktől megválva a bp.-i Néptudományi Int. (Teleki Pál Tud.-os Int.) Antropológiai Csoportjának vezetője lett (1945-1949). A bp.-i tudományegy. néprajzos és régész hallgatóinak (1946-1952), vmint a debreceni tudományegy. biológus hallgatóinak antropológiát oktatott (1948-1953). A II. vh. után a kolozsvári tanszéket áttelepítették Debrecenbe, ahol ~ az embertani int. megszervezője; külső előadója, majd adjunktusa, mb. tanszékvezetője (1950-től), tanszékvezető egy. docense. A Természettud.-i Múz. Embertani Tárának munkatársa (1949-1958); munkatársaival együtt rendezte meg a múz. Ember származása c. kiáll.-át (1955,1962). A debreceni KLTE Embertani Int.-ébe visszakerülve (1962-től) tanszékvezető egy.-i tanár (1963), a tanszékké minősített, önálló Embertani Tanszék első és utolsó vezetője nyugdíjba vonulásáig (1967-ig). - Az antropológia/humánbiológia igen sok területén dolgozott. Elsősorban az élő magyarság érdekelte. Mo. élő népességének antropológiai megismerése terén végzett munkájából kiemelkednek Erdélyben végzett kutatásai (1944). Pályája kezdetétől fogva érdeklődött
