Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

M

585 Malatinszky a növekedés és a testi fejlődés, a szervezet és a környezet kölcsönhatásának problémái iránt. Első kutatásai az egy.-i hallgatók és ta- noncok testi fejlettségének tanulmányozásá­ra irányultak (1926, 1934). Elsőként kezdett foglalkozni a papilláris minták morfológiá­jával, örökölhetőségének kérdéseivel, a származásmegállapítás antropológiai prob­lémáinak megoldását módszertani kutatá­saival segítette (1935). Hazai viszonylatban úttörő munkái az antropológia és a testne­velés, a sport kapcsolatát érintik, a testneve­lésnek a növekedésre és a testi fejlődésre gyakorolt hatását kutatta (1934). Az újabb alkattani és sportantropológiai kutatásokat segítette a Testnevelési Főisk.-n szervezett sportantropológiai tanf. előadásaival. A gyermekkor növekedési változásainak ku­tatására munkatársaival együtt több mint 10 000 gyermeket vizsgált meg É- és K-Mo.-on (1961). Ekkor kezdődtek meg a mo.-i testnö- vekedés-vizsgálatok, amelyek pár évtized­del később orsz. méretű kutatásokká fejlőd­tek, sőt elvezettek a mo.-i növekedési refe­renciaértékek megszületéséhez is. Az antro­pológiában a modern humángenetikai, po­pulációbiológiai szemlélet képviselője. Több publikációja jelent meg a történeti embertan területéről, számos ásatáson vett részt. Tör­téneti embertani munkái közül legfontosab­bak a lengyeli neolitkori népesség feldolgo­zása (bölcsészdoktori értekezése, 1929), az istállós-kői aurignacien lelet vizsgálata (1959). Feldolgozta a Kecskemét környéki szarmata-jazyg sírokat (1940), a várpalotai langobard (1952), az ondódi avar kori lelete­ket (1956), vmint a Szentes környéki (1941), a bodrogszerdahelyi (1956) és a nógrád- kövesdi m. honfoglalás kori leleteket (1956). Debreceni évei alatt tud.-os isk.-t hozott lét­re, jegyzetet írt (1965, 1966). Számos nem­zetközi kongresszuson vett részt. Mintegy 80 (m. és német nyelvű) tud.-os dolgozatot és több mint 200 ismeretterjesztő cikket írt. - Ifjúkorától kezdve tevékenykedett a katoli­kus ifjúsági mozgalmakban és a M. Cser­készszövetségben; cserkésztisztként részt vett a gödöllői Jamboree szervezésében és lebonyolításában (1933). - AM. Biológiai Egyesület Embertani Szakosztályának ala­pító tagja (1952), majd elnöke (1966-tól halá­láig), az MTA Antropológiai Témabiz.-ának (1962-től Antropológiai Biz.-ának) tagja (1958-1962, 1962-1965, 1965-1967, 1967-től haláláig). - A Biológiai Közlemények. Pars Anthropologien (1957-től Anthropologiai Közle­mények) szerkesztőbiz.-i tagja (1953-1955), szerkesztője (1956-1967). - A biológiai tud.- ok kandidátusa (1956). F. m.: Adatok a lengyeli őstelep neolitikus lakóinak antropológiájához (Bp., 1929); Az élő magyarság em­bertani kutatása (in: Magyar Népkutatás kézikönyve. Bp., 1947, 3-36.); Csokonai Vitéz Mihály exhumá- ciójónak eredményei (Annales Biologicae Universi­tatum Hungáriáé, 2., 1954, 251-261.); Az ondódi avarok (Annales historico-naturales Musei Natio- nalis Hungarici, 48., 1956, 491-506.); Az ember származása (in: Az emberi test. Szerk. Kontra György. I. Bp., 1958, 106-173.); Ikrek és ikerkutatás (Gondo­lattár 14. Bp., 1962); Az ember szervezete és működé­se. Funkcionális anatómiai és egészségtani alapismere­tek. I—II. rész. III. éves biológia-vegytan szakos hallgatók számára (Bp., 1965-1966); A humángene­tikai kutatások újabb eredményei. Thoma Andorral (Anthropologiai Közlemények, 9., 1965, 91-99.). írod.: Nemeskéri János: M. M. (Anthropologiai Közlemények, 12., 1968,197-198.); Tóth Tibor: The Anthropological Department in the History of Hungarian Anthropology (Anthropologia hungari- ca, 17., 1980-1981,109-121.); Eiben Ottó: M. M. ant­ropológus professzor élete és munkássága (Anthropologiai Közlemények, 35., 1994, 141— 145.); Farkas Gyula-Dezső Gyula: A magyar antro­pológia története a kezdettől napjainkig (Szeged, 1994); Eiben Ottó: Az Antropológiai Bizottság fél évszázada (Anthropologiai Közlemények, 40., 1999,135-145.); RMIL III.: 463-A64.; MÉL III.: 498. Pap Ildikó Malatinszky Lajos (1896. szept. 7. Szeged - 1968. máj. 29. Gyomaendrőd): nyomdász, nyomdavezető, múzeumalapító. - Édesapja halála miatt 13 éves korában munkába kellett állnia. Külön­böző munkahelyek és szakmai tanulmá­nyok után Gyomára került; 1922. okt. 16- ától megszakítás nél­kül Kner Izidor könyvnyomdájának alkalmazottja, mes­terszedő, a nyomda

Next

/
Oldalképek
Tartalom