Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

M

Majhen 582 Arabe tagja (1924-től). 1928. júl. 1-jei nyugdíj­ba vonulásával együtt megszűnt az általa lét­rehozott tanszék is. Az egy. kérésére a vallás- és közoktatási miniszter engedélyével az újra felállítandó, utóbb véglegesen elvetett Ókori K-i Történeti és Archeológiái Tanszéken ok­tathatott tovább, majd az akkor elhunyt Kmoskó Mihály helyettesítőjeként is mű­ként még tíz éven keresztül tanított egyipto­lógiát, asszirológiát és ókori K-i történelmet. Barátai és tisztelői, születésének 80. évfordu­lója tiszteletére vastag tanulmánykötetet adtak ki, amely műveinek teljes bibl.-ját is tartalmazza. Az agg tudós megérte az általa katalogizált Beöthy-gyűjt. Uppsalába való el- adatását, majd Bp. 1944-1945. évi ostromát, amikor háza, könyvtára (és műgyűjt.-e? - egy műtárgyról tudunk) elpusztult. Tud.-os és ismeretterjesztő munkásságát jól tükrözi 275 publikációja; ezek közül 37 önálló formá­ban, a többi 42 akad.-i és egyéb folyóiratban, ill. nagy tekintélyű periodikumban szétszór­va jelent meg. Kutatásából legmaradandóbb a kronológia, amit maga is a legjobban szere­tett; Handbuchját 1967-ben hasonmás kiadás­ban is közreadták. Többször visszatérő témá­ja volt a naptár kérdése, a húsvét kronológiai és vallástörténeti megközelítésben, a bibliai és az egyiptomi kronológia, II. Ramszesz, az exodus fáraója, s egyiptomi műtárgyaink le­írását is állandóan kibővítette, pontosította. Figyelemre méltók a londoni (1892), a ham­burgi (1902), az algíri (1905) és a párizsi (1906) orientalista kongresszuson, vmint az 1904. évi bázeli és az 1935. évi brüsszeli val­lástörténeti kongresszuson elhangzott elő­adásai. Tanítványa volt Medvei Mária, Gold- ziherné Freudenberg Mária, Dobrovits Ala­dár (aki 1934—1939 között fölállította és meg­rendezte a Szépművészeti Múz.-ban a ~ által megálmodott bp.-i Egyiptomi Gyűjt.-t), vmint Wessetzky Vilmos, aki a II. vh. után új­rarendezte azt. - Az MTA 1. tagja (1909). Sze­gény sorsú diákjait egy általa létrehozott (és fia által is támogatott) alapítvány révén anya­gi segítséghez juttatta. A Pesti Izr. Hitközség dísztagja (1931-től). Emlékét 1987 óta a nevét viselő bp.-i ~ Művészettörténet Kör őrzi, mely egyiptológiai tud.-os ismeretterjesztő előadásokat tart. F. m.: Biblische Chronologie und Zeitrechnung der Hebrer (Wien, 1887); Der Kalender der Babylonier. I—II. (Wien, 1892-1893); Die Apisperiode der alten Aegypter (Wien, 1894); Der Pharao des Exodus (Wien, 1896); Nestanuter koporsója a Nemzeti Múze­umban (Archaeologiai Értesítő, IV., 15. 1902, 144- 160.); Egyiptomi régiségek Magyarországon (Buda­pesti Szemle, 12., 1902, 339-369.); Egyiptomi papyrusok a Magyar Nemzeti Múzeumban (Magyar Könyvszemle, Új Folyam, 10., 1902, 17-26.); Egyiptomi emlékek (in: Emlékkönyv a Magyar Nem­zeti Múzeum fennállásának 100. évfordulója alkalmá­ból. Bp., 1902); Babylonia és Assyria (Bp., 1906); Az ókori Egyiptom (Bp., 1909); Egyiptomi emlékek Ma­gyarországon (Akadémiai Értesítő, XX., 1909. 8-9., 462-476.); Beöthy Zsolt egyiptológiai gyűjteménye a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen (Bp., 1913); Egyiptomi feliratos kőemlékek a Magyar Nem­zeti Múzeumban (Akadémiai Értesítő, XXXI., 1920. 1-5., 117-130.); Egyptian Antiquities in the Hungar­ian National Museum of Budapest (Bulletin de l'lnstitut Franţais d'Archéologie Orientale, Le Caire, Tom. XXVII., 1926, 39-58.). Irod.: Dissertationes in honorem dr. Eduardi Mahler (Bp., 1937); Wessetzky Vilmos: M. E. (Antik Tanulmányok, I., 1954, 150-151.); Horváth Judit: A magyar egyiptológia története (Bp., 1985); Magyar Zsidó Lexikon (1929, 567-568.); MÉL II.: 123-124.; MNL XII.: 554.; Dawson, W. R.-Uphill; E. P.-Bierbrier, M. L.: Who was who in Egyptology (London, 1995); Szinnyei VIII.: 314-317.; Gulyás XVIII.: 329. Hubai Péter Majhen Menyhért: — Mayhen Menyhért Majovszky Pál (1871. jún. 23. Beszterce­bánya — 1935. dec. 14. Bp.): jogász, műgyűj­tő. - Apja Majovszky Vilmos jogász, vm.-i tisztviselő, majd a bp.-i Kúria bírája. Nagy­bátyja Majovszky Antal besztercebányai ka­nonok és Majovszky Vilmos, Zólyom vm. alispánja; mindketten részt vállaltak az 1869-ben megrendezett „A magyarországi katholikusok autonómiai előkészítő gyű- lésé"-nek megszervezésében. Unokatestvé­re Grünwald Béla (1839-1891) történész, po­litikus. A család 1887-ig élt Besztercebá­nyán. - A bp.-i tudományegy. Állam- és Jog- tud.-i Karán doktori oklevelet szerzett. A Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban a Vallás­ügyi Osztály munkatársa (1894-től), segéd­titkár (1900-tól), osztálytanácsos és a képző- művészeti osztály helyettes vezetője (1906-

Next

/
Oldalképek
Tartalom