Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
577 Madarász főtitkára (1946-1949), az írószövetség Szegedi Csoportjának elnöke (1956-ig). - Az irodalomtudomány kandidátusa (1963). F. m.: Mikes törökországi leveleinek forrásaihoz (Szeged, 1937); A te íróid. A magyar irodalom nagyjai módszeres megvilágításban. Bartos Imrével és Vajtai Istvánnal (Szeged, 1941); A mi íróink. A magyar irodalom nagyjai történelmi és módszeres megvilágításban. Vajtai Istvánnal (Szeged, 1942); A magyar felvilágosodás (Szeged, 1953); Móra Ferenc levelesládája. Vál., s. a. r., a bevezetőt és a jegyzeteket írta (Szeged, 1961); Francia irodalomi szalonok. Szemelvények a XVIII, század francia irodalmából. Szerk., a bevezetőt írta, ford. (Bp., 1963). írod.: Vörös László: M. L. (Tiszatáj, 1983.12., 96.); Papp Zoltán: M. L. emlékezete (Csongrád Megyei Hírlap, 1987. dec. 22., 4.); MIL II.: 78-79.; ÚMILII.: 1259.; MÉL IV: 576.; Gulyás XVIII.: 257.; Szegedi egyetemi almanach I. 1921-1995 (Szeged, 1996, 157.). Bodrits István Madarassy László (1880. júl. 10. Kecskemét - 1943. júl. 1. Keszthely): etnográfus. - A bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az MNM szolgálatába lépett (1904), ahol a Néprajzi Osztályon az ősfoglalkozások tárgyait magában foglaló gyűjt.-t kezelte. A Néprajzi Osztály (Néprajzi Múz.) ig.-ja (1934-1936). Elsősorban az állattartás, a pásztorélet, vmint a pásztorművészet állt tud.-os kutatásai középpontjában. A népi faragóművészet alkotásait igyekezett megszerezni a múz.-i gyűjt, számára. Kisebb közleményei az Ethnographiában és a Néprajzi Értesítőben jelentek meg a pásztorélet tárgykörében. A M. Néprajzi Társaság titkára, majd alelnöke, a társaság Ethnographia - Népélet c. folyóiratának szerkesztője (1931-1934). F. m.: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912); Vésett pásztortülkök (Bp., 1925); Dunántúli tükrösök (Bp., 1932); Barna János, a feszületfaragó (Bp., 1934); Művészkedő magyar pásztorok (Bp., 1935). írod.: Szendrey Ákos: M. L. (Néprajzi Értesítő, 35., 1943); MÉL II.: 111.; Gulyás XVIII.: 263-264. Kodolányi János, ifj. Madarász Gyula, nemeskisfaludi (1858. máj. 3. Pest. - 1931. dec. 29. Bp.): biológus, ornitológus. - A bp.-i tudományegy.-en orvosi tanulmányokat folytatott, majd Margó Tivadar tanszékén zoológiát hallgatott. Adatok a cinegefélék bonc- és rendszertanához c. értekezésével bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1881). Az MNM szolgálatába lépett (1879); segédőr (1880-tól), a madártani gyűjt, munkatársa (1884-től), majd több évtizeden át vezetője, a gyűjt, világszínvonalra emelője. - 1877-től gyűjtött a Városligetben, otthona környékén. Összeállította a mo.-i madarak névjegyzékét (1881). Saját költségén m., német, francia és angol nyelvű dolgozatokat közlő folyóiratot indított (Zeitschrift für die gesammte Ornithologie, 1884-től), amely négy évfolyamot ért meg. Elsősorban muzeológus volt, terepi munkája is nagyrészt gyűjtő tevékenység. 1885-ben először nyílt alkalma trópusi elterjedésű madárcsoport feldolgozására. Bécsben, a Hofmuseumban Penzelnnel közösen készítette elő a Pipra-monográfiát. Csatlakozott Herman Ottó madárvonulást kutató „minta megfigyelő hálózatához" (1890); őrhelye a Fertő tó partján fekvő Hegykő. Részt vett a bp.-i II. Nemzetközi Madártani Kongresz- szus (1891) előkészítésében és lebonyolításában, majd a soron következő nemzetközi madártani kongresszusokon (Párizs, 1900; London, 1905; Berlin, 1910). Hazai gyűjtő- és kutatóútjai során gyakran járt Erdélyben, felkereste a Felvidéket (Bártfa), járt a Sze- rémségben, Bácskában, az Adria partján Fiume környékén (1891-1907). Mo. különböző tájait érintő kutatóútjai után indult első trópusi expedíciójára (1895. jan.), Ceylonra, ahonnan betegen, de igen gazdag anyaggal (125 faj) tért haza. Az elsők között adott hírt hajóra leszálló madárról. A terveiben is szereplő madártani kézikönyvet, Herman Ottóval való szembenállása következtében végül is Herman tanítványa, Chemel István írta meg. Ezt követően ~ is megalkotta kézikönyvét (Magyarország madarai, a hazai madárvilág megismerésének vezérfonala. Bp., 1899-1903; saját illusztrációival), amelynek első füzetét jórészt saját költségén jelentette meg, s csak 1903-ban tudta befejezni az MNM támogatásával. Kudarcai következtében teljesen lezárta hazai kutatásait (1907).
