Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
Lóczy 566 és Őslénytárában segédként (1874-től), majd segédőrként dolgozott (1876-1883). Főleg paleontológiái kérdésekkel foglalkozott, terepmunkát elsősorban szülőföldjén (Maros- völgy, Hegyes-Drócsa) végzett. Részt vett gr. Széchenyi Béla K-ázsiai expedíciójában (1877-1880). Kutatási eredményei alapvető ismeretekkel járultak hozzá Belső-Azsia és Ny-Kína földrajzi és földtani viszonyainak megismeréséhez, s nevét világszerte ismertté tették. Utazásai során néprajzi gyűjtéseket is végzett. Hazatérése után az Ásvány- és Őslénytárban elsősorban az Ázsiában gyűjtött kőzet- és ősmaradványanyag feldolgozásával foglalkozott. A M. Kir. Földtani Int. osztálygeológusaként (1883-tól) részt vett az orsz. földtani térképezésben (Arad, Csanád, Temes vm.). Az 1885. évi Orsz. Ált. Kiáll.-on ázsiai földtani térképeivel szerepelt. A bp.-i M. Kir. József Nádor Műegy.-en egy.-i magántanár (1880-tól), a „technikai geológia" ny. rk. tanára (1886-1903). A bp.-i M. Kir. Tudományegy.-en mint ny. r. egy.-i tanárt az Egyetemes Földrajzi Tanszék vezetésével bízták meg (1889-1908); közben az egy.-i Földrajzi Int. ig.-ja (1902-1908) és a BTK dékánja is (1904-1905). Kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a M. Földrajzi Társaság Balatoni Biz.-a a tó és környékének részletes és sokoldalú tanulmányozása céljából (1891). Az Ezredéves Orsz. Kiáll.- on (1896) a földrajzi és földtani előadásokat illusztráló gyűjt.-eket és a szerkesztésében készült térképeket mutatott be. A M. Kir. Földtani Int. ig.-ja (1908-1919); az intézményt az utolsó évben helyettes államtitkári címmel vezette. Kinevezése után nagy tanulmányutat tett Európában (1908-1909); 30 város földtani int.-ét és gyűjt.-ét kereste fel, s e tapasztalatai alapján kezdett hozzá az int.-i munka megreformálásához. Széles látókörével új alapokra helyezte a földtani térképezést, elindította hazánk egyes hegyszerkezeti egységeinek monografikus feldolgozását. Megkezdte az int. máig megjelenő fontos sorozatának, a Geologica Hunga- ricának kiadását. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi földgáztelepek felfedezésében. Megszerkesztette a Kárpát-medence 1:360 000 méretarányú földtani térképét, amelyet az 1900. évi Párizsi Világkiáll.-on aranyéremmel jutalmaztak (nyomtatásban Papp Károly adta ki 1922-ben). Bp.-en munkatársaival megrendezte az I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferenciát (1909). Folytatta a Balaton-kutatás irányítását, a mintegy 60 m. és külföldi szakember közreműködésével két évtizeden keresztül folytatott munka eredményei az ő szerkesztésében A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei sorozatcímmel, 1897-1920 között, 32 kötetben (2 térképpel), mintegy 7000 oldal terjedelemben Bp.-en jelentek meg (német nyelven: Wien, 1897-1920). A sorozatban a Balaton környékének földtanát bemutató, alapvető, és a világon máig egyedülálló könyvet írt. Az I. vh. idején expedíciót vezetett a Balkánra Szerbia, Macedónia, Montenegró és Albánia földjének, állat- és növényvilágának, vmint régészeti, történeti és művészettörténeti emlékeinek tanulmányozása céljából (1916-1918). A szerbiai földtani eredményeit bemutató kötet csak halála után, 1924-ben látott napvilágot. A M. Kir. Földtani Int. Múz.-át az 1880-as évektől kezdve számos hazai és külföldi ásvánnyal, kőzettel és ősmaradvánnyal gazdagította. Közvetítésével került a gyűjt.-be pl. a Laczkó Dezső által a veszprémi Jeruzsálem-hegyen megtalált, világviszonylatban is ritkaságnak számító felső triász „kavicsfogú álteknős'' (Placochelys placodonta Jaeckel) maradványa (1907) és Voinich Oszkár gazdag ázsiai (ásvány-, kőzet-, ősmaradvány- és recens tengeriállat-) kollekciója (1908, 1912). A múz.-ot korszerűsítette, újrarendeztette, szorgalmazta az alapos feldolgozást és a pontos, szakszerű nyilvántartást. Nagy hangsúlyt helyezett a lelőhelyek minél teljesebb kiaknázására. Ezért 1913-ban Kormos Tivadart felmentette a földtani térképezési munkálatok alól, és rendszeres ásatásokkal bízta meg. (Az int. történetében Kormos volt az első, aki fő feladatként a múz. gyarapítását és rendezését kapta.) A gyűjt, ritka ősmaradványairól gipszmásolatokat készíttetett, amelyeket külföldi múz.-oknak juttatott el. Csereként így szerzett be összehasonlító anyagot a hazai leletek meghatározásához. Az int. megalapításának 40. évfordulója alkalmából megszerkesztette és kiadta a Vezető a M. Kir. Földtani Intézet Múzeumában (Bp., 1909; német nyelven: Bp., 1910) c. könyvet, amelynek A Magyar Birodalom
