Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
555 Lehoczky 1865), majd a Schönbornok munkácsi és beregszentmiklósi hitbizományi uradalmainak főügyésze (1865-1896; nyugdíjazásáig). 1864-ben bekapcsolódott a kulturális értékek védelmére irányuló tevékenységbe; az elsők között hívta fel a közvélemény figyelmét a ruszin fatemplomokra, s felméréseket készített róluk az Archaeológiai Biz. részére. 1876-ban a vallás- és közoktatási miniszter kinevezte a mo.-i műemlékek biz.-ának kültagjává, s ebbéli minőségében többször is megerősítette. Külföldi tanulmányútjai során felkereste Európa legismertebb múz.- ait, és számos tárggyal gazdagította gyűjt.- ét (1867: Szerbia, Oláho.; 1887: Olaszo.; 1888: Töröko., Galícia; 1889: Svájc, Franciao., Anglia; 1899: Németo.); külföldi útjairól beszámolt a Bereg és a Munkács c. vm.-i lapban. - Fiatal korától szenvedélyes utazó, történelembúvár, gyűjtő volt. Munkája mellett Munkácson és tágabb környékén tanulmányozta Bereg vm. múltját, az ott élő ruszinok, magyarok és németek néprajzi hagyományait és a felvidéki szlovákság folklórját, s fordításokkal is próbálkozott. Hét monográfiát írt, köztük a háromkötetes Beregvármegye monográphiáját (Ungvár, 1881-1882). Európai hírnevet mégis régészeti feltárásaival és páratlan értékű, gazdag régiséggyűjt.-ével szerzett. 1860-ban megkezdett régészeti kutatásai Rómer Flóris hatására váltak rendszeressé, s főként Bereg, ill. a környező vm.-kre, kisebb mértékben más, mai mo.-i, szlovákiai és romániai területekre terjedtek ki; a leletek kora az őskortól a középkorig terjed. Gyűjt.-ének egy részét külföldi útjai során szerezte meg. Legjelentősebb ásatásai: Szolyva (honfoglalás kori sír, 1870); Bereg- végardó (1882-től) és Munkács-Kishegy (1877-től): neolit kori telepek, Gallis-Lovacs- ka (Munkács mellett); európai jelentőségű kelta oppidum (1868-1913). Régészeti kutatásainak eredményeit mintegy 80 cikkben és egy kétkötetes monográfiában (Adatok hazánk archaeológiájához, különös tekintettel Beregmegyére és környékére. I—II. Munkács, 1892-1912) közölte. Munkáit elsősorban a pontos, tárgyilagos adatközlés jellemzi. Gyűjt.-e az 1860-as évek elején még kb. 70 tárgyból állt, élete végén már több mint 7 ezerből; legértékesebb részei a kelta régiségek, a bronzkincsek és az egyeki bronzkori temetők anyaga. Részt vett a Bécsi Világkiállítás m. régészeti tárlatának a megszervezésében (1873). A VIII. Nemzetközi Embertani és Régészeti Kongresszus (1876) alkalmából Bp.-en rendezett kiáll.-on bemutatta gyűjt.-ének 402 kő-, 118 bronz-, 4 arany-, 3 agyag- és egy üvegtárgyát. Az 1886. évi I. m. régészeti kongresszuson több mint 600 tárggyal képviselte magát. 1869-ben kezdte szervezni Beregvármegye Régészeti Társaságát, s gyűjt.-ét felajánlotta egy nyilvános közmúz. létrehozásához, de több évtizedes erőfeszítéseit nem koronázta siker. 1907-ben vezetése alatt Munkácson létrejött a ~ Múz. Egyesület (bejegyezve 1909-ben), amelynek célja egy, a Bereg vm.-re és környékére kisugárzó, regionális múz. megszervezése; a múz. alapját a —gyűjt, képezte volna. A városi hatóságok ismét meggátolták a terv megvalósítását, s így gyűjt.-ét halála előtt családjára hagyatékozta. A gyűjt.-t 200 ezer m. koronáért eladták Lázár Zinger kereskedőnek (1920), de a csehszlovák hatóságok nem engedélyezték a kivitelét. A gyűjt, bázisán létrehozták az Orsz. ~ Múz-ot. Ennek anyagai 1947-ben átkerültek Ungvárra, s alapját képezik a mai Kárpátaljai Honismereti Múz.-nak. 1990-ben a gyűjt, egy részét az újonnan szervezett Munkácsi Történelmi Múz.-nak adták át. - Az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat, ill. a társulat orsz. választmányának tagja, a M. Történelmi Társulat alapító és igazgatóválasztmányi tagja, a M. Néprajzi Társaság tagja, ruszin szakosztályának előadója, a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja, a M. Természettud.-i Társulat r. tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja; a Tiszafüredi Régészeti Egylet tb. tagja. - Emlékét két emléktábla őrzi: az egyik Mátl Péter szobrász alkotása Munkácson, ~ házán (1995-ben állította a Kárpátaljai M. Kulturális Szövetség), a másik Ortu- tay Zsuzsanna alkotása a Beregszászi volt megyeházán (1995-ben állíttatta a Beregvi- déki M. Kulturális Szövetség); Ungváron utcát is elneveztek róla. F. m.: Magyar-orosz népdalok. Gyűjtötte és ford. (Sárospatak, 1864); Tót népdalok. Ford. Szeberényi Lajossal és Törzs Kálmánnal (Pest, 1866); Beregvármegye monographiája. I—III. (Ungvár, 1881); Beregvármegye és a munkácsi vár 1848-1849-ben (Munkács, 1899); Adatok hazánk archaeológiájához,
